Karinthy Frigyes: Méné, tekel...

saját fotóm: Naplemente...(H.Gy.)

Hallgasd meg, aztán mondd utánam ezt: Versben mondom, hogy jobban megjegyezd. Szívedbevésem és füledberágom: Rossz volt embernek lenned a világon, e korban, melynek mérlege hamis, S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is. Délben az ember megkísértetett, Az éjben sírtak a kísértetek. Siratták Krisztus gyötrelmes keresztjét, De a gyilkost megint hősnek nevezték. A férfi vért ivott s a nő velőt, Künt a költő bőgött a bolt előtt. Halottra adtak selymet és brokátot, Az élő rongyos volt és vért okádott. Virággal hintették a síri vermet, Az élő künt a hó alatt didergett. Hangos szóval esküdtek a koporsón, Az élő halkan jajgatott a borsón. Bámult a gyermek, nagy szemét kinyitva, Az aggok hallgatták, gyáván sunyítva, De szembeköpte mesterét a hitvány Piszkos rüpők, a szemtelen tanítvány. Hajók rohantak égő tűzveszélyben, A ringyók cifra rongya szállt a szélben, De a legszebb és a legékesebb Szemétdombon rohadt el, mint az eb. Most hát kezem tördelve, sírva kérlek, Készülj, figyelj: készül a tiszta mérleg. Tedd most szívedbe és füledbe el — Az értelmét majd megtudod, ha kell. MÉNÉ, TEKEL — ha érted, vagy nem érted, Jegyezd meg jól: tenéked szól s teérted. Egykor sötétben elmondott dalom, Mint lángírás, világít a falon. Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek, De élni fognak, hogyha én nem élek S lesznek, ha nem leszek."
https://www.youtube.com/watch?v=0n9ptgOgTLA
Karinthy Frigyes (1887-1938) magyar író, költő, műfordító.
Karinthi Ada festő és illusztrátor öccse.