Az anyai szeretet himnusza...

Ha csurig berendezem a babaszobát bababútorral, 8 nyelven beszélő babakocsit vásárolok és márkás rugikat, szeretet pedig nincsen bennem, csak árubeszerző vagyok.

Ha minden reggel a biopiacról hozom a zöldségeket és a tejboltból a friss tejet, ha magam sütöm a kenyeret, de soha nincs időm beszélgetni a gyermekemmel, mert a konyhában áldozom fel magam, de szeretet nincs bennem, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szülői munkaközösség tagja vagyok, képviselem a gyerekem érdekeit mindent játszótéri vitában, de nem mutatom meg neki, hogyan viselkedjen társaságban, csak PR menedzser vagyok.

Ha megveszek mindenféle fejlesztőnek hívott játékot és műanyag kütyüt, befizetem a drága táborokat és szakköröket, de nem szakítok esténként fél órát a közös játékra, hétvégenként 1-2 órát sétára, kirándulásra, közös olvasásra, rajzolásra, csak bankár vagyok.

A szeretet a baba igényeire figyel és nem arra, mások szerint mit és hogyan kellene csinálni.

A szeretet nem aggódik azon, hogy a gyermek nem Adidasban kúszik a többiekkel, mert tudja, hogy a boldog gyerekkorhoz sok ölelésre, mesére és beszélgetésre van szükség, csupa olyasmire, amit ingyen adnak.

A szeretet nem idegeskedik rajta, hogy évekig játékhegyek állnak a nappali közepén, nem takarít és rak rendet mániásan, hanem beül a kupi közepére a gyerekekkel és együtt alkotnak.

A szeretet elfogadja, hogy ha gyermek van egy családban, akkor minden dupla annyi ideig tart és nem lehet csak úgy elrohanni otthonról - de nem is kell.

A szeretet nem örül a rosszalkodásnak, de együtt örül az apró sikerekkel.

A szeretet példát mutat, mielőtt fenyítene és sarokba állítana.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.

Az átalvatlan hónapok gyorsan elmúlnak, a dackorszak hamar véget ér, a hajnalban odabújó gyerek, a bepisilés, a cumizás és a többi apró-cseprő probléma hamar elillan, de az egymásba vetett bizalom és a szeretet mindig megmarad.

(Vida Ágnes, Kismamablog)