A III. századbeli őskeresztyénség egyik legkimagaslóbb szellemi egyéniségét megkérdezték:
- Honnan meríti bölcsességét? A válasz ez volt:
- Minden tudásom alapja két könyv. Az egyik méretét nézve kicsiny, de sok lapja van, ezek fehérek, és fekete
betűk vannak rajta: a Biblia, Isten Igéje. A másik igen nagy könyv, és két lapja van, egyik kék, nagy arany és
ezüst betűkkel teleírva: ez az égboltozat. A másik lapja pedig kék és zöld, sokszínű betűkkel. Ez a Föld, és a természet könyvének hívják. Mindkét könyv összetartozik. Mindkettő az élő Isten kinyilatkoztatása. Bizonyságtételeik harmóniában vannak egymással, a világ Urának hatalmára, nagyságára és szeretetére
mutatnak.
Blaise Pascal (1623-1662), a nagy francia matematikus, fizikus így fejezi ki ezt:
„Mint ahogy minden dolog Istenről szól azoknak, akik Őt szeretik, a természet éppen úgy elrejti Őt
azok elől, akik nem akarják megismerni”
Sir William Herschel (1738-1822), csillagász, akit a világon az állócsillag Kolombuszának neveztek el sok
csillag felfedezéséért, ezt mondta:
„Minél inkább kitágul a tudomány területe, annál inkább szaporodnak és cáfolhatatlanabbá válnak azok a bizonyítékok, amelyek egy Teremtő és Mindenható Bölcsesség örök létezéséről tanúskodnak.”
Louis Pasteur (1822-1895), francia mikrobiológus és kémikus így vall: „Amíg dolgozgatok laboratóriumomban, imádkozom.”
Johann Heinrich von Mädler (1794-1874), a német csillagászprofesszor:„Igaz természetkutató nem lehet istentagadó. Hiszen mi olyan mélyen beletekinthetünk Isten műhelyébe, és annyi alkalmunk van megcsodálni mindentudását, hogy alázattal kell térdet hajtanunk szent világkormányzása előtt”
James Young Simpson (1811-1870), skót orvos – aki először alkalmazott a szülészetben kloroformos fájdalomcsillapítót -, közismerten hitben élő keresztyén volt, így tesz bizonyságot: „rendíthetetlen bizalmam
egyedül Jézus Krisztusban van!”
Immanuel Kant (1724-1804), az új kor nagy filozófusa, méltán kiáltott fel így: “Két dolog indít csodálatra:
„Mint ahogy minden dolog Istenről szól azoknak, akik Őt szeretik, a természet éppen úgy elrejti Őt
azok elől, akik nem akarják megismerni”
Sir William Herschel (1738-1822), csillagász, akit a világon az állócsillag Kolombuszának neveztek el sok
csillag felfedezéséért, ezt mondta:
„Minél inkább kitágul a tudomány területe, annál inkább szaporodnak és cáfolhatatlanabbá válnak azok a bizonyítékok, amelyek egy Teremtő és Mindenható Bölcsesség örök létezéséről tanúskodnak.”
Louis Pasteur (1822-1895), francia mikrobiológus és kémikus így vall: „Amíg dolgozgatok laboratóriumomban, imádkozom.”
Johann Heinrich von Mädler (1794-1874), a német csillagászprofesszor:„Igaz természetkutató nem lehet istentagadó. Hiszen mi olyan mélyen beletekinthetünk Isten műhelyébe, és annyi alkalmunk van megcsodálni mindentudását, hogy alázattal kell térdet hajtanunk szent világkormányzása előtt”
James Young Simpson (1811-1870), skót orvos – aki először alkalmazott a szülészetben kloroformos fájdalomcsillapítót -, közismerten hitben élő keresztyén volt, így tesz bizonyságot: „rendíthetetlen bizalmam
egyedül Jézus Krisztusban van!”
Immanuel Kant (1724-1804), az új kor nagy filozófusa, méltán kiáltott fel így: “Két dolog indít csodálatra:
a csillagos ég felettem, és az erkölcsi törvény bennem.”
De álljon itt egy hazai példa is. Egy alkalommal a galyatetői csillagvizsgáló vezetőjét kérdezték:
- Mondja, hogy lehet az, hogy ön, mint természettudós, hisz Istenben?
- Ja, barátaim – felelte – nem lehet sokáig tanulmányozni a csillagos ég csodálatos rendjét anélkül, hogy meg
ne rendüljön az ember az Alkotó nagyságán! A hit és a természettudomány nem zárják ki egymást, csak éppen különböznek a megközelítési utak, amelyen követőik haladnak. Ha a hívő az Istentől kiinduló utat választja,
akire munkájában is szüksége van, akkor a természetet kutató útját végül Istenhez vezeti, mint minden természetirányítás forrásához.
Samuel Morse (1791-1872), a szikratávíró feltalálója így vall:
“Kísérleteim közben imádkoztam, Istentől kértem több világosságot. Tanulmányaimért több kitüntetést kaptam Amerikából és Európából is, de sosem gondoltam, hogy az én érdemeimről volna szó. Az elektromosság is Isten ajándéka. Sokan nem tudják, hogy a legelső távirat, amit Morse a találmánya kipróbálásaként repített, ez volt:
“Imé, mily nagy dolgot cselekedett Isten!”
Amikor pedig - még életében -, New Yorkban felállították a szobrát, ünnepi beszédét a 115. zsoltárral kezdte:
”Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a Te nevednek szerezz dicsőséget!”
„Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, … akkor megérted, mi az Úr félelme, és rájössz, mi az istenismeret” (Példabeszédek 2, 1-5)
De nemcsak a természettudósok, hanem népünk történelmének nagyjai is tanítanak minket. Széchenyi István(1791-1860) emlékirataiban lapozva olvastam, mit írt neki édesatyja:
„Jézus Krisztus élete és tanítása legyen a támasz, mellyel a férfikort elérni és vénségedben magadat fenntartani törekedjél. A pénzt úgy tekintsd, hogy az nálad csak letétben van és semmiképpen sem a te tulajdonod, s egykor nem azt fogod Isten ítélőszéke elé vinni, hanem csak abból való számadásodat. – Légy igazságos, emberséges jobbágyaid iránt, légy szolgáidnak jótevője, az özvegyek és árvák gyámolítója.”
Édesanyjáról, Festetics Juliannáról így ír a legnagyobb magyar: „Te oktattál, tanácsoltál, te plántáltad szívembe a jót, melyben vagyok és leszek. S ami csekélyt Istenért, Uramért és hazámért teszek, a te munkád.”
„Gyümölcseikről ismeritek meg őket” – mondja Jézus. A hivatásuk magaslatán álló szülők gyermekei lettek mindig az emberiség legnagyobbjai.
Forrás: Internet, gyűjtötte: Sz-S.G.
De álljon itt egy hazai példa is. Egy alkalommal a galyatetői csillagvizsgáló vezetőjét kérdezték:
- Mondja, hogy lehet az, hogy ön, mint természettudós, hisz Istenben?
- Ja, barátaim – felelte – nem lehet sokáig tanulmányozni a csillagos ég csodálatos rendjét anélkül, hogy meg
ne rendüljön az ember az Alkotó nagyságán! A hit és a természettudomány nem zárják ki egymást, csak éppen különböznek a megközelítési utak, amelyen követőik haladnak. Ha a hívő az Istentől kiinduló utat választja,
akire munkájában is szüksége van, akkor a természetet kutató útját végül Istenhez vezeti, mint minden természetirányítás forrásához.
Samuel Morse (1791-1872), a szikratávíró feltalálója így vall:
“Kísérleteim közben imádkoztam, Istentől kértem több világosságot. Tanulmányaimért több kitüntetést kaptam Amerikából és Európából is, de sosem gondoltam, hogy az én érdemeimről volna szó. Az elektromosság is Isten ajándéka. Sokan nem tudják, hogy a legelső távirat, amit Morse a találmánya kipróbálásaként repített, ez volt:
“Imé, mily nagy dolgot cselekedett Isten!”
Amikor pedig - még életében -, New Yorkban felállították a szobrát, ünnepi beszédét a 115. zsoltárral kezdte:
”Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a Te nevednek szerezz dicsőséget!”
„Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, … akkor megérted, mi az Úr félelme, és rájössz, mi az istenismeret” (Példabeszédek 2, 1-5)
De nemcsak a természettudósok, hanem népünk történelmének nagyjai is tanítanak minket. Széchenyi István(1791-1860) emlékirataiban lapozva olvastam, mit írt neki édesatyja:
„Jézus Krisztus élete és tanítása legyen a támasz, mellyel a férfikort elérni és vénségedben magadat fenntartani törekedjél. A pénzt úgy tekintsd, hogy az nálad csak letétben van és semmiképpen sem a te tulajdonod, s egykor nem azt fogod Isten ítélőszéke elé vinni, hanem csak abból való számadásodat. – Légy igazságos, emberséges jobbágyaid iránt, légy szolgáidnak jótevője, az özvegyek és árvák gyámolítója.”
Édesanyjáról, Festetics Juliannáról így ír a legnagyobb magyar: „Te oktattál, tanácsoltál, te plántáltad szívembe a jót, melyben vagyok és leszek. S ami csekélyt Istenért, Uramért és hazámért teszek, a te munkád.”
„Gyümölcseikről ismeritek meg őket” – mondja Jézus. A hivatásuk magaslatán álló szülők gyermekei lettek mindig az emberiség legnagyobbjai.
Forrás: Internet, gyűjtötte: Sz-S.G.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése