 |
| saját fotóm: Vízparton...(H.Gy.) |
– Úgy örültem ennek a tengeri útnak, és most ilyen csúnya idő van! – méltatlankodott egy hölgy.
Felkelt a székéről, és el hagyta a barátságtalan fedélzetet.
– Kellemetlen hideg! – szólalt meg egy úr is, és szorosabban csavarta maga köré a pokrócát.
Eközben a nagy Lloyd-gőzős a viharos hullámokon és a zuhogó esőn keresztül folytatta az útját.
Amerre a szem ellátott, fehér habkoronákkal tajtékzott a tenger. Az átható hideg elriasztotta a
fedélzetről a legtöbb utast.
– Meddig tart ez még így? – kérdezi bosszús utasunk egy hajóstiszttől. Az nevetve válaszol:
– Holnap már a Golf-áramlatban vagyunk. Másnap reggel a méltatlankodó utas az első a fedélzeten.
Csodálkozva szemléli a megváltozott környezetet. Ahol tegnap hideg, szürke víztömeg volt, most
mélységesen kék, csillogó tenger hullámzik. – Golf-áramlat, Golf-áramlat… – töpreng félhangosan,
és vissza gondol az iskolában tanultakra:
„A Golf-áramlat a dél melegét a hideg északra viszi. Ha egy napon ez az áramlat irányt változtatna
vagy elmaradna, akkor az északi országok hamarosan Grönlandhoz hasonlítanának. De a Golf-áramlat
növekedést, virágzást, életet és meleget hoz.”
Én egy más Golf-áramlatról is tudok, amely a világ fagyos hidegébe folyik. Ahová megy,
megnyílnak a szívek, mert életet és meleget hoz. Ez Isten szeretete és irgalmassága: elrontott,
bűnös életeket gyógyító folyam. Nélküle hideg a világ, önzés és bűn uralkodik, kíméletlenül
érvényesül benne az erősebb joga. És ebbe a kemény, irgalmatlan világba küldte el Isten az
Ő Fiát, mert: „Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy” (Zsoltárok 103,8).
– Kellemetlen hideg! – szólalt meg egy úr is, és szorosabban csavarta maga köré a pokrócát.
Eközben a nagy Lloyd-gőzős a viharos hullámokon és a zuhogó esőn keresztül folytatta az útját.
Amerre a szem ellátott, fehér habkoronákkal tajtékzott a tenger. Az átható hideg elriasztotta a
fedélzetről a legtöbb utast.
– Meddig tart ez még így? – kérdezi bosszús utasunk egy hajóstiszttől. Az nevetve válaszol:
– Holnap már a Golf-áramlatban vagyunk. Másnap reggel a méltatlankodó utas az első a fedélzeten.
Csodálkozva szemléli a megváltozott környezetet. Ahol tegnap hideg, szürke víztömeg volt, most
mélységesen kék, csillogó tenger hullámzik. – Golf-áramlat, Golf-áramlat… – töpreng félhangosan,
és vissza gondol az iskolában tanultakra:
„A Golf-áramlat a dél melegét a hideg északra viszi. Ha egy napon ez az áramlat irányt változtatna
vagy elmaradna, akkor az északi országok hamarosan Grönlandhoz hasonlítanának. De a Golf-áramlat
növekedést, virágzást, életet és meleget hoz.”
Én egy más Golf-áramlatról is tudok, amely a világ fagyos hidegébe folyik. Ahová megy,
megnyílnak a szívek, mert életet és meleget hoz. Ez Isten szeretete és irgalmassága: elrontott,
bűnös életeket gyógyító folyam. Nélküle hideg a világ, önzés és bűn uralkodik, kíméletlenül
érvényesül benne az erősebb joga. És ebbe a kemény, irgalmatlan világba küldte el Isten az
Ő Fiát, mert: „Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy” (Zsoltárok 103,8).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése