Juhász Gyula: A hegyi beszéd...

Árvai Márta festménye...

A Genezáret holdfényes vizén

Mint néma hattyú, halkan ring a csónak, 

Fáradt halászok félhangon dúdolnak.

A Mester arcán boldog égi fény. 

Ragyog a hegy ezüstös glóriában, 

A ciprus bűvös illatot lehel,

A hold az ég tetőin vesztegel, 

Köröskörül tavaszi újulás van. 

Szöllő virágzik dús lankásokon

S a kékes árnyból, távol ormokon 

Nászdala búg az ittas gerlicéknek. 

A földre ráborul egy mély igézet, 

Jézus lehúnyja nagy, sötét szemét: 

Halkan fölcsendül a hegyi beszéd. 

(1905)Juhász Gyula (1883-1937) magyar költő. A 20. század első felében
Magyarország egyik legelismertebb költője, József Attila előtt a
magyarság sorsának legjelentősebb magyar lírai kifejezője.