Ellen Niit: Az otthonok otthonokká terebélyesednek...

 

Árvai Márta festménye....

A szoba csak lakás,

a ház csak ház.

Az otthon valami más.

Az otthonok idővel válnak otthonokká.

Mikor a kerti ösvény útilapui,

az aszfaltozott udvar

csenevész gizgazai

szívedhez nőttek,

mikor a szív gyökerei

áttörnek pázsiton, kövön és aszfalton,

mikor a szív gyökerei elérik a talajvizet,

akkor vagy otthon.

Az otthonok észrevétlen

terebélyesednek otthonokká.

Szállingózó őszi levelek,

alvó vidékek fölött

vándorló felhők növesztik

napról napra, évről évre.

Az állandóság tudata,

egy-egy bátorító

pillantás, érintés teszi

otthonná az otthont.

A minden reggeli

búcsúintegetés,

az ablakon kopogó

csontos és lombtalan, deres és havas,

bimbós, virágos és lombos, ősszel

tenyerükön almát tartó ágkezek.

A házak is gyökeret vernek,

szobákat hajtanak, nyílnak,

virágoznak, magvakat szórnak szét,

ha már otthonokká

terebélyesedtek.

(Kányádi Sándor fordítása) Ellen Niit (1928-2016),  észt gyermekíró, költő és műfordító volt. Élete során több mint
negyven prózai és verses könyvet írt gyerekeknek. Emellett számos prózai és verses
gyűjteményt írt felnőtteknek. Munkáit tizennyolc nyelvre lefordították.