(Egy keresztény panasza amiatt, hogy magában ellentmondásokat tapasztal.)
Uram, mily szörnyű háborúság!
Magamban két embert lelek.
Harcol az egyik, hogy legyek
szerető szívvel hű tehozzád.
A másik meg merő dacosság
törvényed ellen, ellened!
Az egyik csupa fény és szellem;
azon van, hogy égre tapadt
szememnek az örök javak
kincsén kívül semmi se kelljen.
A másik súlyával szünetlen
földre görbeszti vállamat.
Jaj, magammal víva csatákat,
békét ígyen hol lelhetek?
Akarom, s mégse köthetek.
Akarom, s jaj - ily bajt ki látott! -
A rosszat teszem, mit utálok,
és nem a jót, mit szeretek.
Szent kegyelem, ó, üdv sugára,
jöjj, békíts végre össze már:
édes erőszakkal akár
ejts rabságba, vidd szolgaságba
a lázadót; ő is kívánja,
mert gazdája most a halál
(Illyés Gyula fordításában)
Jean Racine (1639-1699), francia író, drámaíró. A franciák nagy századának
klasszicista drámaírója Pierre Corneille és Molière mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése