2015. február 13., péntek

Juhász Gyula: Tavaszvárás...







Árvai Márta: Tavasz c. festménye...
 

A déli szélben lehunyom szemem
És gyöngyvirágok szagát érezem.
Az esti égen violás a szín
És kikeletben járnak álmaim.

A hó alól már dobban boldogan
A föld nagy szíve s csöndesen fogan
A csíra, melyből új élet terem
S bimbók bomolnak majd szűz réteken.

Az örök nap még bágyadtan ragyog,
De tavaszosok már a csillagok
S az éjszakában zizzenő neszek,
Egy új világ susogja már: leszek!

A földre fekszem, hallgatom szívét,
Az égre nézek, kémlelem színét,
Ég, föld között angyali üzenet
Hirdeti a jövendő életet.

Mert boldog ige ez és szent igaz
És örök törvény és áldott vigasz,
Hogy győz az élet, duzzad és dagad
S elönti mind az ócska gátakat!

Juhász Gyula (1883-1937) magyar költő. A 20. század első felében
Magyarország egyik legelismertebb költője, József Attila előtt a
magyarság sorsának legjelentősebb magyar lírai kifejezője.
   



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése