Harmati Gyöngyi: Valamikor...

saját fotóm: Őszi falevél...(H.Gy.)

Az idő végtelen horizontján megszülettem valamikor...
Az idő egy Isten által kijelölt pontján elmúlok valamikor...

Lét és nemlét e két láthatatlan pontja között a
távolság könyörtelenül fogy napról napra.
Felkavaró kérdések az álmot messze űzik,
az éjszaka árnyai hűséges szövetségestársaim.

- Mennyi őszinte sóhaj szállt fel az égbe?
- Mennyi szívdobbanás halt el némán hiába?
- Mennyi könnycsepp égetett lyukat az idő szövetén?
- Mennyi mosoly szőtt hálót köztem s közötted?
- Mennyi szó maradt kimondatlan fogsorod börtönében?
- Mennyi szeretet ragadt önzésünk pókhálójába?
- Mennyi simogatás maradt sután, mozdulatlan?

Te tudod a választ?

2019. november
Harmati Gyöngyi
S.D.G.

Megjelent a POET.hu oldalán:
https://www.poet.hu/vers/279009

További saját verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM