Egy este, naplemente idején, háza küszöbén elmélkedett a földműves és élvezte a hűvös estét.
Közelében volt az út, amely a faluba vezetett. Jött valaki, és amikor meglátta a gazdát elgondolkodott.
„Ez egy lusta férfi lehet, nem dolgozik, és az egész napot a küszöbön ülve tölti el…”
Később egy másik utas jött arra, ő pedig ezt gondolta:
„Ez a férfi egy szoknyavadász. Csak azért ül itt, hogy a lányokat nézze és megjegyzést tegyen rájuk…”
A harmadik idegen, aki a helység felé igyekezett így gondolkodott: „ Ez a férfi biztosan egy szorgalmas
ember. Napközben sokat dolgozott és este élvezi a megérdemelt pihenést…”
Túl sokat mi sem tudhatunk a földművesről, aki az ajtó előtt ült. Annál többet a három férfiról: az első
lusta ember volt, a másodikban volt valami jó, a harmadik dolgos ember volt.
Amit kimondasz, az rólad beszél, különösen, ha másról teszed.
Bruno Ferrero (1943—2006), olasz író és politikus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése