 |
| saját fotóm: Piros rózsák...(H.Gy.) |
https://www.youtube.com/watch?v=DvynFKkR7_c
A nagy depresszió évei alatt egy dél idahoi falucskában laktam. Reggelenként megálltam Miller úr
zöldséges standja előtt, hogy az éppen szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel
és a pénz igen kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók az
árúért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány
kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában epekedve nézte a zöldbabot.
Kifizettem a krumplimat, de közben engem is megragadott a gyönyörű zöld babos kosár látványa.
Miközben azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle, végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú
kisfiú beszélgetését.
Miközben azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle, végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú
kisfiú beszélgetését.
- Hello Barry, hogy vagy?
- Hello Miller úr! Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot... Nagyon jól néz ki!
- Nagyon finom is! Hogy van az anyukád?
- Erősödik, napról-napra erősödik.
- Az jó! Segíthetek valamiben?
- Nem, uram! Csak csodálom a babot.
- Szeretnél belőle hazavinni?
- Nem, uram! Nincs mivel fizetnem.
- Nos, mid van, amire elcserélhetném a babot?
- Csak egy üveggolyóm van.
- Tényleg? Hadd nézzem csak!
- Tessék, itt van! Nagyon szép.
- Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem! Van esetleg egy piros
üveggolyód otthon?
- Nem egészen, de majdnem…
- Mondok én neked valamit! Vidd haza ezt a zsák babot és mikor legközelebb erre jársz, hozd magaddal
a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem!
- Rendben van! Köszönöm Miller úr!
Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Egy mosollyal így szólt:
- Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes körülmények között élnek.
Jim szeret velük üzletelni babért, almaért, paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a
piros üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik neki a piros, és
hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldséggel, és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű
üveggolyót, narancssárgát például. Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller
úr tettén. Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem ennek a férfinak a
"csere" üzletét. Aztán eltelt jó néhány év...
- Hello Miller úr! Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot... Nagyon jól néz ki!
- Nagyon finom is! Hogy van az anyukád?
- Erősödik, napról-napra erősödik.
- Az jó! Segíthetek valamiben?
- Nem, uram! Csak csodálom a babot.
- Szeretnél belőle hazavinni?
- Nem, uram! Nincs mivel fizetnem.
- Nos, mid van, amire elcserélhetném a babot?
- Csak egy üveggolyóm van.
- Tényleg? Hadd nézzem csak!
- Tessék, itt van! Nagyon szép.
- Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem! Van esetleg egy piros
üveggolyód otthon?
- Nem egészen, de majdnem…
- Mondok én neked valamit! Vidd haza ezt a zsák babot és mikor legközelebb erre jársz, hozd magaddal
a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem!
- Rendben van! Köszönöm Miller úr!
Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Egy mosollyal így szólt:
- Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes körülmények között élnek.
Jim szeret velük üzletelni babért, almaért, paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a
piros üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik neki a piros, és
hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldséggel, és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű
üveggolyót, narancssárgát például. Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller
úr tettén. Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem ennek a férfinak a
"csere" üzletét. Aztán eltelt jó néhány év...
Nemrégiben látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat abban a régi kis
falucskában. Mikor megérkeztem, hallottam, hogy Miller úr meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel
a barátaim el szerettek volna menni a temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a
ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket kifejezhessük Miller asszonynak. Előttünk a sorban állt három fiatalember.
Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete öltönyben, igen elegánsan volt felöltözve.
Mikor rájuk került a sor, Miller asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézett rájuk férje koporsója mellől. Mind
három fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár szót, majd a koporsóhoz
léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei követték lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy
pillanatra a koporsónál, megfogták a halott kezet, majd tovább indultak.
Mindhárman szemeiket törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor, elmondtam Miller
asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem neki azt a régi történetet, amit mesélt nekem három
kisfiúról és az üveggolyóikról.
Csillogó szemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz.
- Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú, akikről akkor meséltem. Épp most
mondták el, hogy mennyire értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem tudja meggondolni magát a színt vagy a méretet illetően, eljöttek, hogy kifizessék tartozásukat... Soha nem
voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jim ebben a pillanatban a leggazdagabb
embernek tartaná magát. Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen ujjakat. A férje keze alatt
három fényes piros üveggolyó pihent.
falucskában. Mikor megérkeztem, hallottam, hogy Miller úr meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel
a barátaim el szerettek volna menni a temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a
ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket kifejezhessük Miller asszonynak. Előttünk a sorban állt három fiatalember.
Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete öltönyben, igen elegánsan volt felöltözve.
Mikor rájuk került a sor, Miller asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézett rájuk férje koporsója mellől. Mind
három fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár szót, majd a koporsóhoz
léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei követték lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy
pillanatra a koporsónál, megfogták a halott kezet, majd tovább indultak.
Mindhárman szemeiket törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor, elmondtam Miller
asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem neki azt a régi történetet, amit mesélt nekem három
kisfiúról és az üveggolyóikról.
Csillogó szemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz.
- Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú, akikről akkor meséltem. Épp most
mondták el, hogy mennyire értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem tudja meggondolni magát a színt vagy a méretet illetően, eljöttek, hogy kifizessék tartozásukat... Soha nem
voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jim ebben a pillanatban a leggazdagabb
embernek tartaná magát. Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen ujjakat. A férje keze alatt
három fényes piros üveggolyó pihent.
A szavainkra nem fognak emlékezni az emberek, de kedves cselekedeteinkre
annál inkább.
annál inkább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése