Fehér szobánkban napsugarak járnak.
Kék őszi ég, nincs rajt egy kósza felleg.
Szívemben boldog, halk dallamok kelnek:
Hiszek a szeretetben.
Kék őszi ég, nincs rajt egy kósza felleg.
Szívemben boldog, halk dallamok kelnek:
Hiszek a szeretetben.
Valamit kérve kértem, várva vártam,
S úgy tusakodtam a keserű “nem”-mel,
Most bízom, s várok békén, türelemmel,
Hiszek a szeretetben.
S úgy tusakodtam a keserű “nem”-mel,
Most bízom, s várok békén, türelemmel,
Hiszek a szeretetben.
Hiszek benne, ha nem látom, ha látom,
Hiszek, ha ád, és hogyha “nem”-mel éget.
Nem ismerek mélységesebb mélységet,
Hiszek a szeretetben.
Hiszek, ha ád, és hogyha “nem”-mel éget.
Nem ismerek mélységesebb mélységet,
Hiszek a szeretetben.
Tudom, hogy enyém. És tudom: a létem
Szétosztogatni édes kötelesség!
Hogy mások is ujjongva hirdethessék:
Hiszek a szeretetben.
Szétosztogatni édes kötelesség!
Hogy mások is ujjongva hirdethessék:
Hiszek a szeretetben.
Túrmezei Erzsébet (1912-2000),
evangélikus költő, műfordító, tanár
evangélikus költő, műfordító, tanár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése