Reményik Sándor: Azt mondják...

saját fotóm: Ezüsthíd...(H.Gy.)

Azt mondják, hogy fényt hintek szerte-szét
- Én olyan sötétnek tudom magam. –

Azt mondják, köszöntésem: békesség.
- S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan! –

Azt mondják, dalom ír és enyhülés,
És több, mint szépség: jó cselekedet.

- Bennem dúl a magamra-ismerés,
S mea culpázva verem mellemet.

 - Azt mondják, aki találkozik vélem,
Hogy tőlem ő kapott ajándékot.

- S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,
Hogy mindenkinek adósa vagyok.

- Ó, Barátaim, ha egy fénysugár 

Lelketekig hullt, át a lelkemen:

Nem enyém az a fény, csak bennem jár.
Istennek köszönjétek, - ne nekem!
Reményik Sándor (1890-1941) költő, a két világháború közötti
erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja.