JÚNIUS 10.
Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit
nem felelt néki. Ott állanak pedig a főpapok
és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt. Lukács 23, 9-10
és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt. Lukács 23, 9-10
 |
| Árvai Márta festménye... |
Krisztus küldetése nem az volt ezen a világon,
hogy kielégítse a haszontalan kíváncsiságokat. Ő azért jött, hogy meggyógyítsa
a megtört szívű embereket. Krisztus nem maradt volna csendben, ha Heródes
palotájában egy bűnétől beteg lélek sebeit kellett volna szavaival bekötöznie
és meggyógyítania. Azok számára azonban egy szava sem volt, akiket nem
bántottak bűneik. Azokra az isteni igazságokra, amelyeket Ő mondhat, az ilyen
emberek szentségtelen lábaikkal csak rátapostak volna.
Krisztus mondhatott volna olyan szavakat Heródesnek, amelyek eljutottak volna a megkeményedett szívű király fülébe. Félelemmel és rettegéssel verhette volna meg, ha eléje tárja élete minden bűnét és közeledő végzete borzalmát. Krisztus hallgatása azonban a legkeményebb dorgálás volt, amit Heródesnek adhatott. Heródes elvetette azt az igazságot, amit a próféták közül a legnagyobb mondott neki, és semmi más mennyei üzenetet nem kaphatott többé. A mennyei Fenségnek nem volt egy szava sem a számára. Az a fül, amely mindig nyitva volt az emberi jajkiáltások előtt, és ma is nyitva van, csukva maradt Heródes kérései és parancsai előtt. Azok a szemek, amelyek mindig szánalommal és megbocsátó szeretettel nyugodtak meg a bűnbánó bűnösön, egy pillantásra sem méltatták Heródest. Azok az ajkak, amelyek a legmélyebb benyomást keltő isteni igazságokat jelentették ki, amelyek a leggyengédebben könyörögtek a legbűnösebb és a legmélyebbre süllyedt emberért is, zárva maradtak a dölyfös király előtt, aki nem érezte semmi szükségét az Üdvözítőnek.
E.G.White: Jézus élete c. könyv, Pilátus palotájának udvarán c. fej., 642.o.
http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/je/77.htm
Krisztus mondhatott volna olyan szavakat Heródesnek, amelyek eljutottak volna a megkeményedett szívű király fülébe. Félelemmel és rettegéssel verhette volna meg, ha eléje tárja élete minden bűnét és közeledő végzete borzalmát. Krisztus hallgatása azonban a legkeményebb dorgálás volt, amit Heródesnek adhatott. Heródes elvetette azt az igazságot, amit a próféták közül a legnagyobb mondott neki, és semmi más mennyei üzenetet nem kaphatott többé. A mennyei Fenségnek nem volt egy szava sem a számára. Az a fül, amely mindig nyitva volt az emberi jajkiáltások előtt, és ma is nyitva van, csukva maradt Heródes kérései és parancsai előtt. Azok a szemek, amelyek mindig szánalommal és megbocsátó szeretettel nyugodtak meg a bűnbánó bűnösön, egy pillantásra sem méltatták Heródest. Azok az ajkak, amelyek a legmélyebb benyomást keltő isteni igazságokat jelentették ki, amelyek a leggyengédebben könyörögtek a legbűnösebb és a legmélyebbre süllyedt emberért is, zárva maradtak a dölyfös király előtt, aki nem érezte semmi szükségét az Üdvözítőnek.
E.G.White: Jézus élete c. könyv, Pilátus palotájának udvarán c. fej., 642.o.
http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/je/77.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése