MEGSZENTELT, DE NEM BŰNTELEN...

FEBRUÁR 27.
 "Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék."
(1. Korinthus 1:30-31)  

Árvai Márta festménye...

  
  Itt különbséget kell tennünk az igazi és az álmegszentelődés között. A megszentelődés nem merül ki Isten Igéjének csupán megvallásában és tanításában, hanem magába foglalja az Ő akaratához való alkalmazkodást is. Akik azt állítják, hogy bűntelenek, és dicsekszenek megszentelődésükkel, azok önhittek, és nem ismerik fel, milyen veszélyben vannak. Ők abban a hiedelemben ringatták lelküket, hogy ha egyszer megtapasztalták Isten megszentelő erejét, akkor többé nem áll fenn az elbukás veszélye. Míg azt állítják, hogy gazdagok, meggazdagodtak és semmire sincs szükségük, addig nem tudják, hogy ők a nyavalyásak, szegények, vakok és mezítelenek. 
  De azok, akik igazán megszentelődtek, tudatában vannak saját gyengeségüknek. Érzik annak szükségességét, hogy világosságért, kegyelemért és erőért járuljanak Jézushoz, akiben az egész teljesség lakozik, és aki egyedül képes kielégíteni szükségleteiket. Meg vannak győződve tökéletlenségükről, ezért arra törekszenek, hogy egyre hasonlóbbá váljanak Krisztushoz és szent törvényének alapelveivel összhangban éljenek. Az önmagában elégtelenségnek ez a folyamatos érzése vezeti az embert az Istentől való teljes függőséghez, melyet az Ő Lelke munkál benne. A menny kincsestára megnyílik, hogy kielégítsen minden éhező és szomjazó lelket. Minden ilyen jellemvonásokkal rendelkező emberben élhet annak a napnak a bizonyossága, melyen azt a dicső országot megláthatjuk, melyet most csak képzeletben homályosan látunk. 
  Azoknak, akik érezték Isten megszentelő és átalakító hatalmát, nem szabad abba a veszélyes tévedésbe esniük, hogy azt gondolják, ők már bűntelenek, elérték a tökéletesség legmagasabb fokát és már túl vannak a kísértések határán. A színvonal, melyet a kereszténynek állandóan szem előtt kell tartania: Krisztus jellemének tisztasága és szépsége. Öltsön magára nap mint nap újabb szépséges jellemvonásokat, és tükröztessen vissza a világba egyre többet és többet az isteni képmásból.


E.G.White: (Bible Echo, 1898. február 21.)