Sokan, sokféleképpen reagálnak a vírusra. Többen őszintén gondolják;
ez a járvány csak egy „nagy pofon” a természettől, mivel vissza éltünk vele. De
hamarosan csak túl leszünk rajta; összeszedjük magunkat, újra indítjuk a gazdaságot
és minden mehet tovább, ahogy eddig! De vajon hogyan értelmezhetjük a kialakult
helyzetet a bibliai próféciák „menetrendjében”? Mond-e ennél valamivel többet, biztosabbat,
biztatóbbat a Biblia?
„És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre
jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg
nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben.” (II. Pt 1, 19)
Milyen Istenként mutatkozik be a Biblia Istene, akihez
bizalommal fordulhatunk a jelen és jövő kérdéseit illetően is?
„Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok
Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. Ki
megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem
történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat.”
(Ésa 46,9-10)
Ki gondolta volna, hogy Jézus már kétezer évvel ezelőtt
tökéletesen megjövendöli, hogy mértéktelen fogyasztói civilizációnk milyen brutális
következményeket eredményez majd bolygónkon?
„….és lesznek éhségek,
halálos járványok, és természeti csapások mindenfelé.” (Mt 24,7)
Ilyen válság, mint a mostani még nem volt a modern
világgazdaságban. Többek szerint hosszan, évekig elhúzódó válásággal kell
számolnunk. Amikor hosszútávon
létbizonytalanság, kilátástalanság vesz körül szinte mindenkit, elhomályosodik
a remény. A félelem tömegek alapérzésévé válik. Ez is szinte szó szerint
teljesedik:
„Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és
azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek…” (Lk 21, 26)
De a nagyobb baj, hogy ez hosszútávon nem a félelmet kiváltó
okok megszüntetésére késztet sokakat, hanem újabb rossz döntéseket generál nemcsak
egyéni, hanem társadalmi szinten is. Ez pedig további bizalmatlanságot szül;
kiélezhet bizonyos, országok, érdekcsoportok közötti ellentéteket. Például
gazdagok – szegények, környezetszennyezők – környezetvédők, (vad)húsevők –
vegetáriánusok, ázsiaiak – amerikaiak, otthon maradók - kint császkálók, stb.
között… Politológusok szerint ez a járvány egy újabb világgazdasági válság
elmélyülésével egyes országokban akár diktatúrák megerősödését is jelentheti - példaként
a 30-as évek náci Németországát említik – ez pedig újabb háborús konfliktusok
kirobbanását is eredményezheti.
„Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk
híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniük.
De még ez nem itt a vég.” – jellemezte korunkat Jézus az említett
beszédében. (Mt 24, 6)
És mindezek természetesen, ahogy ez a koronavírus sem, csak úgy maguktól „pottyannak” földünkre. A
Biblia szerint ennek kizárólag erkölcsi okai vannak:
„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz
idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók,
kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok,
tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek,
kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább
a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.” (II.Tim 3, 1-4)
De hol itt a reménység? – kérdezhetnék joggal. Ezen állapotok láttán Jézus beszéde végén a következő
tanáccsal biztatta a benne hívőket:
„Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elérkezett végső
szabadulásotok ideje”[1].
(Lk 21, 28)
….folytatjuk
Soós Attila
A Nyitott Szemmel magazin főszerkesztője
A Nyitott Szemmel magazin főszerkesztője
Ámen.
VálaszTörlés