 |
| Árvai Márta festménye: A jó pásztor... |
Biztos védelem a 23. Zsoltár szerint
(1.rész)
Hogyan kezeljük a váratlanul és a már több hete ránk nehezedő koronavírus járvány miatti testi, lelki, szellemi terhelést? A bezártságot, a félelmeinket, aggodalmainkat, a bizonytalanságot, a magányt? A tények megváltoztatása nem áll hatalmunkban, ami azonban rajtunk múlik, hogy mi hogyan állunk hozzá?
A legtöbb Zsoltár a Bibliában a nehézségek, testi-lelki megpróbáltatások helyes hozzáállására tanít. Így van ez a 23. Zsoltár esetében is.
Hogyan segíthet ez a Zsoltár is egy tömeges emberéleteket követelő vírusjárvány idején is? Milyen élethelyzetben születhetett a 23. Zsoltár? Miben mutathat hasonlóságot a jelen helyzettel is?
Miután Sámuel próféta titokban királlyá kente a fiatal Dávidot, Saul - a még hivatalában lévő uralkodó – féltékenységből meg akarta ölni őt. Hogy életét mentse, Dávid az erdőkbe, pusztákban kényszerült bujdosni.
- Dávid halálos fenyegetettsége közben írta legtöbb Zsoltárát, így nagy valószínűséggel a 23.-at is
- Dávid kiszolgáltatottságát, félelmét fokozhatta, hogy nem tudhatta, mikor, milyen irányból támadnak rá Saul katonái
- teljesen kilátástalannak érezhette jövőjét, mivel azt sem tudhatta mennyi ideig tart ez a kiszolgáltatottsága, fenyegetettsége
A 23. Zsoltár mindössze hat vers, de szinte minden benne van, ami most ebben a járványhelyzetben is megnyugvást, reménységet nyújthat számunkra. Dávid a védelemre szoruló juh nézőpontjából fogalmazza meg a következőket:
Hogyan segíthet ez a Zsoltár is egy tömeges emberéleteket követelő vírusjárvány idején is? Milyen élethelyzetben születhetett a 23. Zsoltár? Miben mutathat hasonlóságot a jelen helyzettel is?
Miután Sámuel próféta titokban királlyá kente a fiatal Dávidot, Saul - a még hivatalában lévő uralkodó – féltékenységből meg akarta ölni őt. Hogy életét mentse, Dávid az erdőkbe, pusztákban kényszerült bujdosni.
- Dávid halálos fenyegetettsége közben írta legtöbb Zsoltárát, így nagy valószínűséggel a 23.-at is
- Dávid kiszolgáltatottságát, félelmét fokozhatta, hogy nem tudhatta, mikor, milyen irányból támadnak rá Saul katonái
- teljesen kilátástalannak érezhette jövőjét, mivel azt sem tudhatta mennyi ideig tart ez a kiszolgáltatottsága, fenyegetettsége
A 23. Zsoltár mindössze hat vers, de szinte minden benne van, ami most ebben a járványhelyzetben is megnyugvást, reménységet nyújthat számunkra. Dávid a védelemre szoruló juh nézőpontjából fogalmazza meg a következőket:
„Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.
Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.”
Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.
Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.”
3. Ki is a pásztor?
„Az Úr az én pásztorom”
Már a zsoltár első szavai is jelentőségteljesek. És ez nemcsak valami szép költői megfogalmazás, hanem ez most - a ki tudja meddig tartó veszélyhelyzetben, bezártságban, kiszolgáltatottságban – biztonságot jelenthet: gondviselő Pásztorunk van!
Igen, mivel mi emberek is a Biblia szerint sok tekintetben hasonlóságot mutatunk a juhokkal.
- rendkívül kiszolgáltatottak, sebezhetők vagyunk, ezért vagyunk annyira félénkek és szorongók,
- fizikai-lelki gyengeségeink miatt folyamatos gondozásra, gyámolításra szorulunk,
- könnyen megvezethetők vagyunk, és ezért gyakran tévelygünk, amiért hiteles tanításra, vezetésre van szükségünk
- időnként annyira csökönyösek és oktalanok, sőt ostobák tudunk lenni, mint az a bárány, aki észre sem veszi, hogy a szakadék felé tart
- és ha már beleesett - és jó, ha csak sérülésekkel megúszta - a maga erejéből nem képes kimászni a szakadékból!
„Az Úr az én pásztorom”
Már a zsoltár első szavai is jelentőségteljesek. És ez nemcsak valami szép költői megfogalmazás, hanem ez most - a ki tudja meddig tartó veszélyhelyzetben, bezártságban, kiszolgáltatottságban – biztonságot jelenthet: gondviselő Pásztorunk van!
Igen, mivel mi emberek is a Biblia szerint sok tekintetben hasonlóságot mutatunk a juhokkal.
- rendkívül kiszolgáltatottak, sebezhetők vagyunk, ezért vagyunk annyira félénkek és szorongók,
- fizikai-lelki gyengeségeink miatt folyamatos gondozásra, gyámolításra szorulunk,
- könnyen megvezethetők vagyunk, és ezért gyakran tévelygünk, amiért hiteles tanításra, vezetésre van szükségünk
- időnként annyira csökönyösek és oktalanok, sőt ostobák tudunk lenni, mint az a bárány, aki észre sem veszi, hogy a szakadék felé tart
- és ha már beleesett - és jó, ha csak sérülésekkel megúszta - a maga erejéből nem képes kimászni a szakadékból!
De ki is az a Pásztor és milyen tulajdonságai, képességei vannak, akiről Dávid szól Zsoltárában, és aki mindannyiunk személyes pásztora szeretne lenni?
Az Úr az én pásztorom…
A Bibliából tudhatjuk, hogy Dávid pásztora ugyanaz a Pásztor, aki ezt vallotta magáról földi szolgálata idején: „Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.” (Jn 10, 11)
A Biblia számtalanszor mutatja be Istent az ember gazdájának, gondviselőjének, aki nemcsak megteremtette az embert, hanem aki „vissza is vásárolta” magának tőle elkóborolt juhait „nem ezüstön, nem aranyon váltattunk meg a mi hiábavaló életünkből, hanem az Ő Fiának drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen Bárányén…” (I. Pt 1, 18-19)
Gondoljuk meg, milyen értéket láthat az a Pásztor a juhaiban, aki az életét is képes feláldozni juhaiért? És ez az értünk hozott, pénzben ki sem fejezhető áldozat mennyire felértékeli a gyarló embert!?
A Biblia számtalanszor mutatja be Istent az ember gazdájának, gondviselőjének, aki nemcsak megteremtette az embert, hanem aki „vissza is vásárolta” magának tőle elkóborolt juhait „nem ezüstön, nem aranyon váltattunk meg a mi hiábavaló életünkből, hanem az Ő Fiának drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen Bárányén…” (I. Pt 1, 18-19)
Gondoljuk meg, milyen értéket láthat az a Pásztor a juhaiban, aki az életét is képes feláldozni juhaiért? És ez az értünk hozott, pénzben ki sem fejezhető áldozat mennyire felértékeli a gyarló embert!?
PÁSZTORUNK UGYANAZ, AKI A VILÁGMINDENSÉGET TEREMTETTE
János apostol így vallott erről híres prológusában:
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél, és Isten volt az Ige. Ez kezdetben az Istennél volt. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett… És az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1, 1-3,14)
Gondoljunk csak meg, milyen képességekkel rendelkezik ez a pásztor?
„minden általa lett…”
Ha feltekintünk az égre eszünkbe juthat ez a bibliavers is:
„Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájukat nevéről nevezi. Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcsességének nincsen határa.” (Zsolt 147,4-5)
Ugyanúgy, ahogy az embereket is: „…a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket.” (Jn 10, 3)
Teremtőnk legalább 250.000.000 X 250.000.000 égitestet hintett el a világmindenségben szava által, melyeket névről ismer és számon tart. Közülük szinte mindegyik nagyobb, mint a mi napunk, amely az egyik legkisebb közöttük. Elgondolhatjuk, hogy Földünk milyen kis porszem a világmindenségben, ha legerősebb távcsövünket eltudnánk szállítani a hozzánk legközelebb eső csillagra, az Alfa-Kentaurra, ahonnan még ezzel a legerősebb teleszkóppal sem tudnánk felfedezni a Föld nevű bolygót.
Mindez ránk nézve kissé megalázó! Megfosztja az embert hatalmas önérzetétől, hogy magát tekintse az Univerzum központjának, és helyes megvilágításba helyezi a dolgokat. Mennyire nem lenne okunk félni egy ilyen nagysággal rendelkező pásztor közelségében!
De ez a mi Pásztorunk most is úgy viszonyul hozzánk, porszem emberekhez! Naponként biztosítani akar gondviseléséről, értünk fáradozó szeretetéről!
És akik erre a Pásztorra így tekintenek, és igénylik segítségét, azok teljes megnyugvással mondhatják - és nemcsak az anyagiakat illetően: „…NEM SZŰKÖLKÖDÖM”!
János apostol így vallott erről híres prológusában:
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél, és Isten volt az Ige. Ez kezdetben az Istennél volt. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett… És az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1, 1-3,14)
Gondoljunk csak meg, milyen képességekkel rendelkezik ez a pásztor?
„minden általa lett…”
Ha feltekintünk az égre eszünkbe juthat ez a bibliavers is:
„Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájukat nevéről nevezi. Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcsességének nincsen határa.” (Zsolt 147,4-5)
Ugyanúgy, ahogy az embereket is: „…a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket.” (Jn 10, 3)
Teremtőnk legalább 250.000.000 X 250.000.000 égitestet hintett el a világmindenségben szava által, melyeket névről ismer és számon tart. Közülük szinte mindegyik nagyobb, mint a mi napunk, amely az egyik legkisebb közöttük. Elgondolhatjuk, hogy Földünk milyen kis porszem a világmindenségben, ha legerősebb távcsövünket eltudnánk szállítani a hozzánk legközelebb eső csillagra, az Alfa-Kentaurra, ahonnan még ezzel a legerősebb teleszkóppal sem tudnánk felfedezni a Föld nevű bolygót.
Mindez ránk nézve kissé megalázó! Megfosztja az embert hatalmas önérzetétől, hogy magát tekintse az Univerzum központjának, és helyes megvilágításba helyezi a dolgokat. Mennyire nem lenne okunk félni egy ilyen nagysággal rendelkező pásztor közelségében!
De ez a mi Pásztorunk most is úgy viszonyul hozzánk, porszem emberekhez! Naponként biztosítani akar gondviseléséről, értünk fáradozó szeretetéről!
És akik erre a Pásztorra így tekintenek, és igénylik segítségét, azok teljes megnyugvással mondhatják - és nemcsak az anyagiakat illetően: „…NEM SZŰKÖLKÖDÖM”!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése