"...mert akkor leszel jó szerencsés..."

saját fotóm...

Emlékezés keresztségem 13. évfordulójára....

Megtérésem történetéről már olvashattatok a Kürtszó 2018/3. számában, A tékozló leány hazatérése
címmel megjelent írásban. A pécsi gyülekezetben 2007. május 26.-án volt a keresztségem. Tizenhárom évvel ezelőtt kötött az Úr velem szövetséget, és én Ővele. Lelki útravalóul kapott keresztségi igém így hangzik: "Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek..." (Ésa. 42: 6)
Immár 13. alkalommal érzek múlhatatlan késztetést, hogy hálámat és köszönetemet, nemcsak négyszemközt a jó Istennek, hanem a gyülekezetünkben is kifejezzem, ahogyan Jeremiás könyvében is olvashatjuk:
"Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz 
volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem." (Jer. 20: 9)
Az idei évben a Koronavírus járvány miatt ezt nem tehetem meg, így született meg bennem a gondolat, hogy Veletek is, itt a Kürtszó oldalán megosszam végtelen, kifejezhetetlen örömömet és az ebből az alkalomból született versemet is. 

Számomra az idei év nemcsak a járvány miatt különleges, hiszen az "Idők jelei", a szemünk láttára kezdenek beteljesedni, hanem a tizenhármas szám miatt is. A világi, hétköznapi életben a 13-as számról a szerencsétlenség jut eszébe általában az embereknek. Nekem ezzel ellentétben viszont az, hogy mennyire is "szerencsés" vagyok, hogy már ennyi éve hordoz a jó Isten az Ő végtelen kegyelmével és türelmével. Igen, valóban szerencsés vagyok, de nem világi értelemben gondolva, hanem ahogyan Józsué könyvében olvashatjuk az első fejezet 7-8. verseiben. 

"Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz! El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz." (Józs. 1: 7-8)

A tékozló leány...

Cseppnyi újszülöttként megérkeztem e földi planétára.
Az érzékeim még nem fogták fel a teremtett világ ezernyi
Hangját, csodaszép színeit, édes-keserű illatát.
Még magatehetetlenül bámultam a világba.
Még nem tudtam semmi rosszat elkövetni.

Miközben napról-napra fejlődtem. Napról-napra
Nőtt bennem a mindentudónak gondolt értelem.
Óriásira dagadt és minden jót maga alá temetett.
Ó, bárcsak maradtam volna meg csecsemőnek.

Kaptam mindent, mi emberséges emberré tehet.
Kaptam ingyen, és ó jaj mit tettem vele?
Eltékozoltam, mintha örökké tartana.
Mintha nem kéne elszámolnom vele.
 

Tékozoltam időt, életerőt, egészséget.
Kedvező alkalmakat mulasztottam el örökre.
Vesztegeltem, mint a vakvágányra állított vonat.
Nem tudtam hová, merre induljak.

Csak azt tudtam innen el, menekülni amíg lehet.
Amíg bírok, amíg van hová, amíg még nem késő.
Még nyitva a kegyelem ajtaja, ki tudja meddig?
Még visszavár mennyei jó Atyám, még van remény.
Harmati Gyöngyi
        S.D.G.

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM