Kovács Sára: Könyörgött a Föld...

A Föld könyörgött: - ó ember állj meg, ne bánts!
tengert, folyót, ne szennyezz, kincseim ne ásd,
az erdőt ne pusztítsd, állatnak hagyj helyet,
ne vágd ki a fát, min a madár csicsereg.
s az ember fűrészelt,
a Föld csak könyörgött tovább.

Ember kérlek nyugodj! Pihenj meg egy kicsit,
tisztelned kell a természet törvényeit,
a levegőt méreggel tele engeded,
nézd, egyre olvadnak a sarki jéghegyek.
s az ember mérgezett,
a Föld csak könyörgött tovább.

Várj ember! Hagyj tiszta forgást az anyagnak,
a földben nincs helye fémnek, műanyagnak,
fertőzöd a növényt, pusztítasz állatot,
gyáraid füstjétől levegőt sem kapok.
s az ember legyintett,
a Föld csak könyörgött tovább.

Hallgass vén bolygó! Ez nem túl nagy változás,
ne félj, nem ez lesz az utolsó állomás,
s ha mégis, választok más bolygót magamnak,
gyógyulhatsz mikor már magadra hagylak.
az ember önhitt lett,
s a Föld nem könyörgött tovább,
előhívta hát egyik vírusát.

Kiürültek az utcák, leálltak a gyárak,
csend volt, ahol eddig kamionok jártak.
félelem lett úrrá, helyt adva halálnak,
rombolt, hogy utat adjon a változásnak.
az ember letérdelt,
s a Föld lélegzett tovább.

Kovács Sára

2020.03.24