Tőlünk csak pár száz kilométerre „apokaliptikus” állapotok vannak. A vírus olaszországi áldozatai már jóval túlhaladták a tízezret. Megrázó, ahogy tankokkal, harckocsikkal szállítják elhamvasztani a halottakat. Családtagjaim ijesztgetnek ; hamarosan nálunk is hasonló helyzet várható. Gyanítom, nem véletlen, hogy katonai ágyakat állítanak fel a Hungexpo területén. Ide azokat a betegeket várják majd, akik a kórházi férőhelyekről kiszorulnak. Hosszú orvosi leírást olvasok arról is, hogy a vírus milyen genetikai kóddal képes „belépni” szervezetemben, hogy légzésemet teljesen leállítsa. Csak reménykedhetünk, hogy ez a vírus nem csak akkor tűnik el, amikor megtalálják ellenszerét – mellesleg ezt 1-1,5 év múlva ígérik a tudósok - hanem, amikor képesek leszünk mélyen magunkba szállni! De már nem csak a „korona” az egyetlen ellenségünk, hanem a maszkok mögött megbújó „félelem vírusa” is. Ami legalább olyan veszélyes lehet, mint az igazi! De mi lehet az ellenszere?
„Mert nem félelemnek lelkét adott nekünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.” (II.Tim 1,7)
Nem félelem…
Először a bűnesetkor jelent meg a félelem az első emberpárban, anélkül, hogy erre bármilyen veszélyhelyzet okot adott volna. „És mondta (az ember az Istennek): Szavadat hallottam a kertben, és elkezdtem félni, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejteztem.” (I. Móz 3,10) Azóta mindannyian félünk látható, vagy láthatatlan körülményektől. Nemcsak a halálos járvány miatt, hanem a napokban tömegével munkájukat vesztett emberek is létbizonytalanságot élnek meg. Míg egyeseknek ez „csak” egy belső szorongást, feszültséget jelent, másoknál fizikai tünetekkel járó pánikbetegséget is okozhat. Egy hosszan elnyúló szorongás, csüggedtség, levertség, kilátástalanság érzése nemcsak pszichés, de testi egészségünk romlásában is megmutatkozhat. De mit tanácsol a Biblia ilyenkor?
„Mert nem félelemnek lelkét adott nekünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.” (II. Tim 1,7)
Kezdjük a végéről!
…józanság
A „józanság" kifejezésnél a görög: „szófroniszmosz” kifejezést használja az apostol, ami magyarul önuralomnak, önfegyelemnek is fordítható. Vagyis képesek lehetünk negatív érzelmeinknek megálljt parancsolni. Ez nem azt jelenti, hogy meg sem érint bennünket a félelem, az aggodalom, a szorongás, a csüggedés – és tán nem is baj, ha ezek közben most kicsit elgondolkodunk(!) - hanem megtanulhatjuk ezeket fegyelmezni, uralni. Ahogy Mark Twain mondta, „valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét - nem pedig az, akiből hiányzik a félelem.”
A jelenlegi járványhelyzetben az önuralom nemcsak félelmeink kezelésében segíthet. Ha eddig nem vettük komolyan, mostantól kénytelenek vagyunk belátni; tovább nem pusztíthatjuk felelőtlenségeink miatt embermilliók életét és Földünket. Korlátot kell szabni kívánságaink, felesleges fogyasztásaink nyakló nélküli kielégítésének. Most már láthatjuk hová juttattunk magunkat, „legfejlettebb” civilizációnkat! Ha ebből se tanulunk: mi menthet meg bennünket?
…szeretet
Ahhoz, hogy józanságunkat megőrizhessük szükségünk van értelmesebb, „fenntarthatóbb” célok, vágyak megtalálására. És ehhez szükségünk van bölcs iránymutatásra, sőt annak belátására, hogy valakitől ajándékba kaptuk az életet, aki eddig is gondot viselt rólunk és ezután sem tesz másként irányunkba. A Biblia a lehető legegyszerűbben fogalmazza meg, hogy mi „űzi ki” a félelmet. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” (I. Jn 4,18) Az önzés társadalma csak a „gyötrelmet” táplálja, egyedül „a szeretetben nincs félelem” - ha megtanulunk ebben élni! Még nem láttam, hogy emberek ezrei fejezzék ki egyszerre köszönetüket, hálájukat erkélyeikről, ablakaikból énekelve az értük fáradozó egészségügyi és közszolgálati dolgozóknak. Mégis van remény? De miért csak a bajban tudunk emberként viselkedni?
Az idézett szakaszokban, mind Pál, mind János apostol a „szeretet” -nél mindig az „agapé” szót használják, ami a feltétel nélküli isteni szeretetet jelenti. Vagyis nem kell azon aggódnunk, hogy megérdemeljük-e, méltók vagyunk-e erre a szeretetre sok-sok visszaélésünk ellenére, mert Isten áldást áraszt „jókra és gonoszokra, igazakra és hamisakra egyaránt” (Mt 5, 45). És persze nem azért, hogy továbbra visszaéljünk vele. Ő nemcsak jók és rosszak között nem válogat, hanem legértéktelenebbnek látszó teremtményeiről is személyesen gondot visel! Hát még rólunk! „Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül Istennél elfelejtve. De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok.” (Lk 12,-6-7)
...erő
Mindezek megélésében sem kell pusztán a saját erőforrásainkra támaszkodnunk. A józansághoz a szeretethez Isten ad erőt! Az erőnek fordított görög szó itt a „dünameos”, ami a számunkra is ismert dinamittal kapcsolatos. Tudjuk milyen ereje van! A görög kifejezés itt erőt, hatalmat, csodát is jelent. Ezt az erőt kaphatjuk, ha naponta kérjük önzésünk, félelmeink, szorongásaink legyőzését. De, hogy ebben miként is részesülhetünk, erről szólnak az alábbi bibliaversek:
„Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.” (Fil 4,13)
„…mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el… mert a mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (II. Kor 12,9-10)
„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.” (Ef 6,10)
folytatjuk…
S.A.
Nyitott Szemmel magazin főszerkesztője
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése