Figyeltem egykor a hatalmas hegyet,
Mint ölelik körül a habos fellegek.
Gomolygó fehérség látszott a hegy felett,
Így ölel a Mindenható körül benneteket.
Másra tévedt a szemem a magasság után,
Apró magot vitt a szél végig a nagy pusztán.
Elhalt a fáért, mellyé nevekedett,
Így halt meg az Úr emberek értetek.
Végül elméláztam a szelet figyelve,
Amely valamerről tart valamerre.
Nem tudom útját, de létét érezem,
Így munkál a Lélek érted, s érettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése