 |
| Kis-Bankné Kondákor Marianna fotója... |
(Megtérésem története)
A pécsi gyülekezetben 2007. május 26-án volt a keresztségem. Tizenöt évvel ezelőtt kötött az Úr velem szövetséget, és én ővele. Lelki útravalóul kapott keresztségi igém így szól:
„Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek...” (Ésa 42,6)
Mindannyian jól ismerjük Jelenések könyvéből az efézusi gyülekezetnek írt igét, mely így szól:
„De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.” (Jel 2,4)
Mit tehetek azért, hogy az első szeretet állapotából ne essem ki, illetve, ha ki is estem, minél előbb visszatérhessek oda? Ez a gondolat mindig is foglalkoztatott engem. Ezért is fontos számomra, hogy minden évben hálás szívvel visszaemlékezzem a keresztségem napjára, hogy soha ne felejtsem el, mit is köszönhetek
a jó Istennek, honnan, milyen mélységekből szabadított meg. A hála folyamai túlcsordulnak bennem,
egyszerűen nem tehetem meg, hogy hallgassak. Ahogyan ezt az 50. zsoltár 15. versében is olvashatjuk:
„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem.” Életem elfolyt-eltelt idejében többször is éreztem, hogy a jó Isten próbál a lelkemre beszélni, kihívni egy olyan világból, ahol nem éreztem jól magam. Valami más, valami jobb után vágyott a lelkem, amit akkoriban még nem tudtam pontosan megfogalmazni sem. Biztosan ezért is történt, hogy egyik betegségből a másikba estem. Egyik operáció követte a másikat. Míg aztán már lehetetlen volt számomra dolgozni, leszázalékoltak. Majd az újabb orvosi bizottság állapotomat véglegesnek, nem rehabilitálhatónak állapította meg, és 100 %-os rokkanttá minősítettek. Nagyon elkeseredtem: alig 40 évesen most hogyan tovább? Az önsajnálat ördögi köréből Isten különleges tervének köszönhetően tudtam csak kimozdulni. Igaz, ezt akkoriban még nem így fogtam fel. A családtagjaim sorra betegedtek le: férjemnek szívműtéte volt, apósom és fiam daganatos betegek lettek, anyósom Alzheimer-kórban szenvedett stb. A velük való törődés elfordított a magam bajával való túlzott foglalatosságtól. Ez volt az első nagyobb lépés, amivel Isten megszólított. Ahogyan a Példabeszédek könyvében is olvashatjuk: „A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig ható csapások.” (Péld 20,30)
A sok betegségnek „köszönhetően” nem tudtam dolgozni, így lehetőségem nyílt bibliai előadásokon részt venni. Az első előadás-sorozatot, amin részt vettem, Reisinger János tartotta a Szeretet himnuszáról... ez felnyitotta a szemeimet, tudtam erre van szükségem, ez lesz az út, amin járni szeretnék. Ugyan még 5-6 év eltelt, mire meg tudtam hozni a döntést, hogy szeretnék megkeresztelkedni. Ekkor történt életem legmeghatározóbb történése. Keresztségi tanításom első alkalma után pár nappal történt egy tragikus esemény a családunkban: Meghalt édesanyám, de nem természetes halállal, önkezével vetett véget az életének. Úgy éreztem, hogy az egész világ rám szakadt, teljes kétségbeesés, marcangoló önvád törtek rám. Nem értettem, hogy ilyen szörnyűség miért történik velem, és miért pont most, amikor éppen Isten útját szándékoztam választani? Most már tudom, hogy volt valaki, a nagy ellenség, aki így akart eltántorítani, de Isten ezt is a javamra tudta fordítani. Árvai Márti személyében Isten küldött nekem egy szelíd és türelmes tanítót, aki által megmentette a lelkemet. Most már azt is tudom, azt is megértettem, Isten előre tudta, hogy ez a szomorú esemény bekövetkezik a családunkban, és ő indította fel a lelkem, hogy annyi tétovázás után pontosan akkorra érjen meg bennem a döntés, hogy őt válasszam, amikor a legnagyobb segítségre volt szükségem. Tudta, hogy ezzel a tragédiával egyedül nem fogok tudni megbirkózni. Megmutatta nekem a kimenekedés útját!!!
Ezekért a történésekért, és még számtalan hasonló miatt, nem tudnám elmondani, hogy mennyire hálás vagyok Istennek, hogy ennyi nehézség és próba között is megtartott. Hálás szívvel megköszönöm a nehéz élethelyzeteket, mert ezek voltak a legnagyobb tanítóim. Az én konok, önző természetemnek pont ezekre a próbákra volt szüksége!!! Záró gondolatként, bátorításul magamnak és Nektek, akik e sorokat olvassátok, egy Igét és egy rövid versemet (melyre hitem szerint az Úr indította fel a lelkemet) szeretném hálám és köszönetem jeléül megosztani Veletek: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!” (Ésa 40,31)
A metamorfózis csodája...
Gyermekem, szólt hozzám az Úr:
Akarsz pillangószárnyakon röpülni?
Szálldosni virágról virágra?
Rámosolyogni a színes világra?
Szeretnék, Uram, szóltam csendesen,
Te tudod, mindennél jobban szeretném.
De nincsen nekem szárnyam és
Fényben táncoló pillangó sem vagyok.
Csupán rusnya hernyóként bujkálok
A levelek fonákján, csak meg ne lássanak.
Tán ki is csúfolnának, amiért többre-jobbra
Vágyom, a Te pillangód szeretnék lenni.
Istenem, szeress ki engem ebből a
Rusnya hernyótestből, segíts légies,
Kecses, Feléd törekvő pillangóvá válni, aki
Soha nem felejti el, honnan is szabadult.
Ui.:
Keresztségem 10. évfordulójára írt két versem ezeken a linkeken elolvasható:
Harmati Gyöngyi: Tíz évnyi hála és köszönet...
https://abekessegszigete.Harmati Gyöngyi: Egy évtized mérlegén:
http://abekessegszigete.
Nagyon szép vallomás.
VálaszTörlés