(Fájok, tehát vagyok!)
Minden tagom fáj, mindet érzem; fájok: vagyok!
Gyűlölöm és nevetem ezt az állapotot.
Nevetem, hogy mint házigazda, a test kin
mutatja be vendégeimként a szerveim.
Istennyilák futnak a csonton, idegemen.
Hunyt szemmel rögzítem, hol éget. Ismerkedem.
Ahány kin, annyi kézszorítás; fölszisszenek,
fintorgok, aztán: önmagammal kezelhetek!
Mit tudtam én, garat, tüdőcsúcs, máj merre van
s hogy ami hátul úgy dörömböl, a nyúltagyam.
Tudok már mindenről, mi bennem szúr, mar, kopog.
A kin, mint lámpák sora gyúl ki. Fájok: vagyok!
Álomvilágban él, kinek csak öröme van.
Rosszul érzem, de legalább én érzem magam!
S ez nagy tanács és nagy tanulság. Ki tudta, mi
világ és élet? Ő csak, ők, a “betegei”!
Kik tudták a valót e földön és föld fölött,
az igazságot? A szegények, a szenvedők.
Kik tudták a jövőt? Az ilyen érzékenyek.
Így lehettek a gyógyítók is a – betegek!
Szent a tanács, mit ma s örökre adni tudok:
népek vezetői, legyetek izzó idegdúcok!
1954
Illyés Gyula (1902-1983), háromszoros Kossuth-díjas magyar költő, író, drámaíró, műfordító,
lapszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A Digitális Irodalmi Akadémia
megalakulásától annak posztumusz tagja.
Gyűlölöm és nevetem ezt az állapotot.
Nevetem, hogy mint házigazda, a test kin
mutatja be vendégeimként a szerveim.
Istennyilák futnak a csonton, idegemen.
Hunyt szemmel rögzítem, hol éget. Ismerkedem.
Ahány kin, annyi kézszorítás; fölszisszenek,
fintorgok, aztán: önmagammal kezelhetek!
Mit tudtam én, garat, tüdőcsúcs, máj merre van
s hogy ami hátul úgy dörömböl, a nyúltagyam.
Tudok már mindenről, mi bennem szúr, mar, kopog.
A kin, mint lámpák sora gyúl ki. Fájok: vagyok!
Álomvilágban él, kinek csak öröme van.
Rosszul érzem, de legalább én érzem magam!
S ez nagy tanács és nagy tanulság. Ki tudta, mi
világ és élet? Ő csak, ők, a “betegei”!
Kik tudták a valót e földön és föld fölött,
az igazságot? A szegények, a szenvedők.
Kik tudták a jövőt? Az ilyen érzékenyek.
Így lehettek a gyógyítók is a – betegek!
Szent a tanács, mit ma s örökre adni tudok:
népek vezetői, legyetek izzó idegdúcok!
1954
Illyés Gyula (1902-1983), háromszoros Kossuth-díjas magyar költő, író, drámaíró, műfordító,
lapszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A Digitális Irodalmi Akadémia
megalakulásától annak posztumusz tagja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése