"A jelen meg nem értése a múlt nem ismeréséből származik."
Marc Bloch (1886-1944) francia történész, egyetemi professzor és francia ellenálló.
A modern történelemírás legnagyobb alakja.
Báró vásárosnaményi Eötvös József Károly Bertalan Adalbert (1813-1871) magyar jogász,
író, a Battyány-kormány, majd az Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, a
Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság első elnöke, Eötvös Ignác politikus
fia, Eötvös Lóránd fizikus apja.
Süt fent a hold, a csillagok fénylenek,
végigömlik az éj hegyen és völgyben.
Öregecske könyvecskét olvasok
ezredszer, most is nyitva elôttem.
Szent és drága szavait olvasom,
s a hangot hallom: „Népem, szavamat adom,
számos leszel, mint csillagok
az égen, s homok a tengerparton”.
Világnak Ura! Ígéreteidbôl soha
nem szegtél meg egyetlenegyet,
A neked tetszô idôben és helyen,
szent szavad megcselekszed.
Ígéreteid közül egy bevált –
ezt már bizton érzem és tudom:
olyanok lettük, mint a homok,
melybe bárki beletapos az úton…
Igen, Istenünk, igaz: széttörve és szétszórva,
szégyenbe alázva, mint kövek és homok…
Ámde hol vannak, Isten, mondd, a fényes,
a fényesen ragyogó csillagok?
Szántó T. Gábor fordítása
Simon Frug 1860-ban született dél-ukrajnai zsidó parasztcsaládban. Munkáit többnyire oroszul, néhány elbeszélését és verseit jiddisül írta. Verseiben és prózájában egyaránt keserű humorral és kegyetlen realizmussal írta le a zsidó letelepedők kapcsolatát ukrán és orosz szomszédjaikkal. Frug maga mondta: „Szenvedéssel és könnyekkel teli történeteket hallottam emberektől, ezt adtam vissza
a versekben” – melyeket olykor megzenésítettetek és színpadon is előadtak. 1912-től 1916-ban bekövetkezett haláláig Odesszában élt, ahol 1913-ban megérhette három kötetes, Összegyűjtött munkáinak hatodik kiadását.
(Helder Camara)
Kálmán testvérünk, akit mindannyian Kálmán bácsinak szólítottunk Batéban, Kaposvártól nem messze, a Kapos-völgy szívében fekvő mintegy 700 lelket számláló településen látta meg a napvilágot 1939. nyarán.
Szülei gazdálkodók voltak. Nem voltak gazdagok, de a mindennapi betevő falatjuk mindig megvolt, évente még egy pár cipőre és egy rend ruhára is tellett Kálmánnak és a kisöccsének. Csodálatos dolog volt ez az akkori világháborús körülmények között és az utána következő ínséges időkben. Kálmán bácsi saját bevallása szerint "vásott kölyökként" nem egyszer került közelebbi kapcsolatba a tanító bácsi vonalzójával. Az általános iskola elvégzése után hamarosan munkába állt. Jó érzéke volt a gépekhez, a finom műszerekhez. A kaposvári postánál telefonszerelőként majd hálózatkarbantartóként dolgozott. Munkáját nagyon szerette, még tovább is képezte magát. Jó kapcsolatot alakított ki a munkatársaival. A nehéz munka ellenére az ő életében nem lépett fel sem a stressz, sem a kiégés, estére kelve jólesően elfáradt. A munkatársak többségével jó baráti kapcsolatot ápolt, gyakran együtt ünnepelték a családi ünnepeket. Nagyon szeretett autót vezetni, még 20 éves kora előtt megszerezte a jogosítványt, mindent tudott az autókról, a motorokról. Több mint 65 éven keresztül balesetmentesen vezetett.
Testvérünk mellé a jó Isten Heizler Ágota személyében küldött egy hozzáillő segítőtársat, akivel Kercseligeten, 1963. febr. 05.-én kötötte össze az életét. Három gyermekük született, elsőként világra jött kislányuk, Marika néhány hetes korában elhunyt. A mennyei Atya áldásaként a család gyarapodott még egy egészséges kislánnyal és egy kisfiúval is. Ők már felnőttek és három fiúunoka is érkezett a családba. A szomszédos településen, Nagyberkiben a saját kezükkel és családi segítséggel felépített házukba házasságkötésük után nem sokkal be is költözhettek. Rengeteg szép emléket őriznek a gyermekek is ezekből az időkből. Minden nyáron együtt nyaraltak, nem utaztak drága külföldi utakra, de az országot Gyulától Sopronig bejárták.
A betegségek sokáig elkerülték testvérünket, amíg aktívan dolgozott, nem sok napot töltött táppénzen. Korán nyugdíjazták, ami nagyon megviselte. Nem volt könnyű megtanulni, hogy az örökmozgó életet hogyan cserélje le a nyugalmasabb otthonlétre.
Ez idő tájt jelentkezett az első komolyabb betegsége, súlyos szívritmus zavar képében. Emiatt néhány alkalommal kórházi kezelésre is szorult. Fia nem sokkal korábban tért meg, a Hit Gyülekezetének tagja lett. Ő beszélt testvérünknek először Jézusról, a hitéletről és a kórházi ágynál olvasott is fel Édesapjának Isten Igéjéből. Az ő hatására kezdte el Kálmán bácsi a feleségével együtt olvasni a Bibliát. Egy alkalommal amikor újra kórházba került a szívritmus zavara miatt, egy rendkívüli tapasztalatot is átélt, amely hatására testvérünk is megtért. Szív működését az orvosok az akkor ismeretes gyógymódokkal nem tudták helyreállítani, így egy eléggé kockázatos eljárás mellett döntöttek. Rendellenesen működő szívét leállítják majd újraindítják. Kálmán érthetően félt ettől a beavatkozástól, amit az orvosok egy délutáni időpontra terveztek. Testvérünk elkezdett Istenhez fohászkodni, (Akiben addig nem is nagyon hitt), hogy ha tényleg létezik, akkor most segítsen rajta, ha délig helyre áll a szívműködése, akkor kezébe helyezi az életét. Pontosan déli tizenkét órakor nyílt a betegszoba ajtaja egy nővér jött be, megnézni mit mutatnak a műszerek a beteg állapotáról. Meglepett arccal azonnal kisietett a kórteremből és kisvártatva egy orvossal tért vissza. Mind a ketten örömmel, de kissé hitetlenkedve látták a monitoron,
hogy Kálmán bácsi szíve teljesen jól működik. A tervezett beavatkozásra így nem került
sor. Ennek a megtapasztalt isteni szabadításnak a hatására kezdte el látogatni Kálmán testvérünk a Hit Gyülekezete alkalmait. Így indult el az Istenkeresés, a hitben járás útján, akkor még nem sejtette, hogy ez még nem a végleges állomás. Kálmán bácsi életét megváltoztatta ez a kórházban átélt tapasztalat. A Jézussal való találkozás, segített a betegségtudatának feldolgozásában, megértette, hogy ez a betegség egyben lehetőség is
arra, hogy feleségével nyugdíjasként egy csendesebb, boldogabb életet tudjanak élni. Nagyon jó házasságban éltek, a viták, és a nézeteltérések soha nem tudták megrendíteni az egymás iránt érzett szeretetüket. Egyformán gondolkodtak, közös döntéseket hoztak. Ők ketten, egy szív és egy lélek voltak. Szerették a gazdaságot amit létrehoztak, nagy örömmel dolgoztak benne.
Egy kis idő múltával Reisinger János: Látók szóljatok! című televízióban látott bibliai előadás-sorozata felkeltette Kálmán bácsi figyelmét. Az előadások és a Szentírás naponkénti tanulmányozása tovább vezette a hit, a megtérés, a személyes Istenkeresés útján. Nem sokkal később csatlakozott a Keresztény Advent Közösség Kaposvári gyülekezetéhez. Hitét felnőtt keresztséggel pecsételte meg. Egervári Oszkár merítette be Kálmánt és feleségét, Ágit is Budapesten, 2003. február 25.-én. Reggel még otthonról házastársakként indultak el, estére kelve hittestvérekként lépték át házuk küszöbét. Nagyon szerettek megpihenni, elcsendesedni szombatnaponként. A hét hetedik napjára egész héten készültek, esténként, munka után együtt olvasták a Bibliát és beszélték át a szombatiskolai tanulmány kérdéseit. Felesége 2023. decemberében csendesen elaludt,
Kálmán bácsit megviselte szeretett társa elvesztése. Kiderült, hogy egy daganatos betegség is megtámadta testvérünk egészségét. Kezelésekre is járt, kórházba is bekerült újra, de amikor lehetősége volt szombatonként részt vett az istentiszteleteken is. Az átélt fájdalmas veszteségek megkínozták ugyan, de a hite ezek hatására tovább növekedett, erősödött. Ahogy egészségi állapota romlott, egyre több időt töltött a szobájában, kezében a Bibliájával. Az utolsó nyáron, önhibáján kívül, súlyos balesetet is szenvedett, autója totálkárosra törött, ám testvérünket sértetlenül, egy karcolás nélkül szabadították ki a tűzoltók az autóból. Ez az újabb eset tovább mélyítette hitét. A betegség ugyan a testét megkínozta, a halál nem jött könnyen, előtte azonban teljes és boldog életet élhetett.
Lánya szavait felidézve:
"Sosem volt gazdag mégis mindig, mindene megvolt ami fontos az életben.
Élete sosem volt céltalan és nem lett értelmetlen."
A családja támogatására, segítségére mindig számíthatott, az utolsó pillanatig otthonában odaadóan, hűséges szeretettel ápolták. 2025. február 28.-án családi házukban elaludt, beteg, fáradt szíve megpihent. Hamvait 2025. március 24. én helyezték el Kercseligeti temetőkertben. A búcsúztatását megelőző napokban kellemetlenre fordult az időjárás, viharok és tartós esőzés jellemezte azokat a napokat. Az előrejelzés szerint a temetés napjára sem lehetett jobb időt várni. Az isteni gondviselés azonban, amely mindent kézben tart, gondoskodott arról, hogy Kálmán testvérünk temetése zavartalanul megtörténhessen.
Elállt az eső, a zord fekete felhők is elhúzódtak annyira, hogy kisüthetett a nap.
A Tyson futása egy inspiráló dráma, amely egy 15 éves autista fiú, Tyson történetét követi nyomon.
Tyson úgy dönt, hogy részt vesz egy városi maratonon, hogy bizonyítsa képességeit, és közelebb kerüljön távolságtartó apjához, aki híres fociedző. A fiú útja tele van kihívásokkal, de kitartása és hite végül nemcsak a saját életét változtatja meg, hanem családját is közelebb hozza egymáshoz. A film erőteljes üzenetet közvetít az elfogadásról, a családi szeretetről, és arról, hogy mindenki megérdemli a második esélyt. Az autizmus témája valósághűen jelenik meg, mivel a főszerepet alakító Major Dodson maga is autista, így hitelesen adja át a karakter küzdelmeit és fejlődését. Az alkotás finoman érinti a hit témáját is, néhány keresztény elemmel gazdagítva a történetet.
https://videa.hu/videok/film-animacio/mf-tyson-futasa-full-hd-I6vWWmf2TKdHNd6j
"Veszekedünk, néha a legkisebb dolgokon is; számlákon, menetrendeken vagy egy tùl kemèny szón. Az igazság az, hogy az igaz szerelem nem az a tündérmese, amiről gyerekkènt hallottunk. Nyers, rendetlen és időnként kimerítő. De a maradás mellett döntünk, nem azért, mert könnyű, hanem azért, mert nem a távozás a válasz, arra, amit felépítettünk. Azt mondva: "Imádom még a legnehezebb részeidet is, és még mindig itt vagyok. "Itt jön be az érettség; annak megértése, hogy a szerelem nem csak szenvedély és izgalom, hanem türelem és elkötelezettség is. Arról van szó, hogy akkor is szembe kell néznetek egymással, amikor legszívesebben elmennél, tudva, hogy minden konfliktus egy lehetőség arra, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz és jobban megértsètek egymást. Nem azért maradunk, mert mindig szép, vagy mert félünk az egyedülléttől, hanem azért, mert a szerelem elkötelezettség. Az a döntés, hogy ne csak akkor legyünk ott, amikor jók a pillanatok, hanem akkor is, amikor kihívást jelentenek. Felismerni, hogy a kapcsolatok nem a tökéletesedés, hanem a fejlődés kérdése. Kitartani, mikor könnyebb lenne elengedni, megérteni, hogy a szerelem igazi szépsége nem abban rejlik, ha elkerülünk minden szünetet, hanem abban, hogy megtanulunk együtt gyógyulni. Tehát harcolunk, javítunk, szeretünk és maradunk; nem azért, mert muszáj, hanem mert úgy döntünk. Minden egyes nap. Ez az igaz szerelem!"
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak halkan, segít elfeledni, hogy valahol baj van… Játssz el egy dalt – csak úgy magadnak halkan, Játszd azt, hogy te is benne vagy a dalban, Játszd azt, hogy mosolyogsz s nem érdekel semmi, Játszd, hogy érdemes minden nap embernek lenni, Játssz koldust vagy királyfit, Játszd, hogy piros fákon fehér levelek közt zöld virág nyílik, Játszd, hogy jobb lesz, Játszd, hogy szebb lesz, Játszd, hogy még lesz…. Játssz el egy dalt – csak úgy csendben magadnak, Játszd azt, hogy a dolgok rendesen haladnak!
"Mert ha a pillangó repülő virág, a szitakötő meg repülő drágakő. Repülő zafírok, topázok, gránátok meg türkizek! A Teremtő a pillangót meg a szitakötőt bizonyára nem komponálva teremtette, hanem álmában, mikor a világ teremtésében megfáradtan alvásra dőlt a végtelenség csillagvilágos mélyében."
„Egy szép csillagos égbolt alkalmasint többet érhet, mint az elmaradt kültéri díszvilágítás, egy az erdőben közösen kötött fenyőágcsokor könnyen pótolhat egy karácsonyfát, és egy őszinte hálaszó vagy egy vers időnként szebb lehet némely ajándéknál is.”
/Tuulia Ortner/
![]() |
saját fotóm: Vízpart...(H.Gy.) |
"Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakik és én is abban.
Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek, akként az is, aki engem
eszik, él énáltalam. A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek,
amelyeket én szólok néktek, lélek és élet." (János 6,56-57. 63)
"Krisztus testét enni és vérét inni annyit jelent, mint befogadni őt személyes üdvözítőül,
hinni, hogy megbocsátja bűneinket, és hogy ő teljesíti be életünket. Ha szeretetét szemléljük,
elmélkedünk rajta és magunkba szívjuk, akkor válhatunk természetének részeseivé. Ami a
táplálék a testnek, az Krisztus a léleknek. A táplálék nem használhat, csak ha esszük, ha
lényünk részévé válik. Krisztus sem jelent értéket számunkra, ha nem ismerjük őt, mint
személyes üdvözítőnket. A csupán elméleti ismeret mitsem használ. Belőle kell táplálkoznunk,
szívünkbe kell őt fogadnunk, hogy élete a mi életünkké váljék. Szeretetét, irgalmát magunkba
kell innunk. Amiképpen testi életünket a táplálék tartja fenn, úgy lelki életünket Isten igéje.
Minden léleknek önmaga számára kell életet merítenie ebből a gazdag forrásból. Amiképpen
magunknak kell ennünk, hogy táplálékhoz jussunk, úgy kell az igét is magunkhoz vennünk.
Ne csupán mások közvetítésével szerezzük meg!"
(E.G. White: Jézus élete, Válság Galileában c. fejezetből)
"Amit meg kell értened, az az akarat tényleges ereje. Ez az emberi természetet uraló
erő, a döntés illetve a választás hatalma. Minden az akarat helyes irányultságán múlik,
amely a tevékenységre hat. A választás képességét Isten megadta az embernek. Tőled
függ, hogy helyesen élj vele. Habár szívedet nem változtathatod meg és a saját erődből
Istent nem szeretheted, mégis a szabad választásodtól függ, hogy őt szolgáld. Mihelyt
átadod akaratodat, ő munkálni fogja benned mind az akarást, mind a cselekvést. Ily módon
egész lényedet Krisztus Lelke uralja, szereteted Isten Fiában összpontosul és gondolataid
összhangban lesznek vele. Ha akaratodat teljesen alárendeled a Megváltónak, akkor egy
minden erőt felülmúló, magasztos hatalommal egyesülsz. Akkor az állhatatossághoz
felülről fogsz erőt nyerni és így állandóan átadva magad Istennek, képes leszel egy új életet,
a hit életét élni!"
(E.G. White: Jézushoz vezető út, Odaadás c. fejezetből)
Bizonyára sokan soha nem gondolkodtak még el azon, mi mindent rejthet egy, az ember
által elhagyott bozótos szövevényes mélye. A kisebb-nagyobb fák, cserjék, bokrok, füves tisztások alkotta élettér remek menedék, utódnevelő hely, és nem utolsósorban a táplálékforrások kifogyhatatlan tárháza számos állatfaj számára. Filmünk nem időzik el
sokáig egyetlen faj mellett sem. Egyfajta leltár keretein belül ismerheti meg a néző a
tengelicet, süvöltőt, citromsármányt, királykát, zöldikét, csuszkát, fenyőpintyet, szajkót, tövisszúró gébicset, gyurgyalagot, fácánt, néhány másodpercre megcsodálhatja a rejtőzködő harist és láthatja például az őszapó érdekes fészek építési szokásait. A négylábúakat sem hanyagoljuk el. Feltűnik a filmben a titokzatos és ritka vadmacska, de helyet kap az európai
őz, a vaddisznó, a gímszarvas és a mezei nyúl is. Egy teljes év alatt gyűjtöttük be a film képi anyagait hóban, fagyban, tavaszi melegben, viharban, rekkenő hőségben és őszi lombhullás idején. Jó szórakozást kívánunk! A film zenei anyaga meghallgatható itt: • Egy év a bozótosban (Filmzene)
https://www.youtube.com/watch?v=kyf6TixDBh4
A dal szövege:
Gyönyörű reggel jön üzenettel, új ígérettel, harmatcseppel. Pont úgy, mint régen az első hajnal, hitet ébresztve, madárdallal.
Mindenért hála, az egész életért, a friss esőért, a napfényért. Köszönet Néked, minden szép énekért, dicsérlek Téged minden jóért! Enyém a napfény, enyém a reggel, új lapot kezdek a Te erőddel. Nagy Lehetőség, hagyd kihasználnom, míg az új édent majd meglátom!