Címkék
- A békességről (36)
- A szeretetről (107)
- A természet világa (53)
- Ajánlott linkek (1)
- Árvai Éva versei (28)
- Az ADVENT üzenete (103)
- AZ ÁLLATOK TITKAI (16)
- AZ IGAZSÁG KERESÉSE (14)
- BIBLIAI ÚTMUTATÓ (29)
- BLOG önvallomása (3)
- Dr. Egészség (47)
- E.G.White írásaiból (59)
- Ének-Zene (103)
- ÉRTEM (25)
- Filmek (65)
- Fotókiállítás (10)
- Gondolatfoszlányaim (21)
- Gyermek-Kuckó (53)
- Gyöngyi világa blog (1)
- HAIKU (31)
- Hit és Ima (84)
- HOLNAP MAGAZIN-os írásaim (1)
- Húsvéti üzenet (33)
- Idézetek (323)
- Innen-onnan (65)
- Kedvenceim (36)
- Kék bolygó (35)
- Képes naptár (17)
- Könyvek-könyve (94)
- LÉLEKSZIRMOK (16)
- LÉLEKSZIRMOK (1-52) (53)
- Mai kérdések (sorozat) (10)
- Mini-versek (134)
- NAPI ÚTRAVALÓ (34)
- Nyitott Szemmel Magazin (19)
- ÖNVALLOMÁSOM (1)
- ÖSSZEOMLÁS-KUTATÁS (13)
- Pillanatképek (34)
- POET verseim (1)
- Reformáció 1517-2017 (35)
- REMÉNYSUGÁR (3)
- REMÉNYSUGÁR (1-52) (52)
- SAJÁT VERSEIM (150)
- Személyes írásaim (21)
- SZENTÍRÁS (Pongrácz Róbert honlapja) (22)
- Történetek (144)
- Túrmezei Erzsébet versei (66)
- Újévi üdvözlet (58)
- ÚTI-KÉPEIM (itthoni) (12)
- ÚTI-KÉPEIM (külhoni) (8)
- VÁLOGATOTT VERSEIMBŐL (1)
- Vegakonyha (13)
- Versek (296)
- Vetítések (63)
- VIDEÓ-VERS (1)
2025. december 12., péntek
Aranyosi Ervin: A szívek szabója...
Kíváncsi lett tehát, a szívet mi bántja,
Egy napon úgy döntött, utána jár végre,
A hit, a bizalom elfogyott belőlük,
Mind a pénzt hajszolta, s jónak lenni féltek,
Nem aludt éjszaka, s mit hozott a reggel?
Mert a kisgyerekek tiszta szívvel élnek,
Mert, ha az emberek megtanulnak adni,
2025. december 10., szerda
JOHN MILTON: Az időhöz...
2025. december 7., vasárnap
Babits Mihály ÁDVENTI KÖD....
Tél van megint!
Reggel amint
fölébredek,
még betekint
az utca lámpa
sötét szobámba,
mert odakint
köd van megint.
Elbuvik a
nap-paripa
az ég dugottabb
aklaiba,
hova a csillag-
állatok bujnak
nappalira:
Kos, Bak, Bika...
Tán a ravasz
égi lovas
»sötéten tartja«,
míg egy kamasz
s vig turf-inas
a forró pálya
gyepét kitárja:
az uj tavasz.
S én mint kinek
nagy versenyek
tétén végső
reménye remeg,
szorongva kérdem,
mit rejtenek
e függönyök
s az istenek?
És lesz-e még
hogy fölfakad
a borulat,
s küld-e a nap
egy sugarat,
mint vért a seb,
vagy megfuladt
a köd alatt?
És lesz-e még
Lángja elég
hevitni, mint
valaha rég
e földi lét
fagyát s az ember
vak életét
valaha még?
Ágyon ülök
s nincs egy szemernyi
kedvem kikelni.
Talán örök
marad a köd
amely beföd
s kásásan ing a
tetők fölött.
Óh könnyű rímek,
friss zengzetek,
csengessetek!
Végem, ha vígaszt
nem lelhetek
tibennetek...
2025. november 20., csütörtök
Egysoros gondolatok....(derűs bölcsességek)
- Sokan akarnak Istennek szolgálni, de csak mint tanácsadók.
- Könnyebb tíz prédikációt elmondani, mint egyet megvalósítani.
- Ne szidd az egyházat: ha tökéletes volna, nem lehetnél tagja.
- Isten senkit sem ítél meg a halála előtt. Te miért tennéd?
- Ha a hívek jobb lelkészt szeretnének, csak imádkozniuk kell a
- meglévőért.
- A béke sokszor egy mosollyal kezdődik.
- Isten tanúnak hívott, nem ügyvédnek vagy bírónak.
- Ne tegyél kérdőjelet oda, ahová Isten pontot tett!
- Isten nem a tökéleteseket hívja meg, hanem a meghívottakat
- tökéletesíti.
- Isten nem zavartalan utazást, hanem biztos célba érést ígér.
- Forrás: Internet
2025. november 8., szombat
Bruno Ferrero: A tűz...
2025. november 1., szombat
Juhász Gyula: Consolatio...
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.
Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.
Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.
legelismertebb költője, József Attila előtt a magyarság sorsának egyik legjelentősebb
magyar lírai kifejezője.
Goethe: Kicsit több békesség...
Kevesebb viszály, irigység,
Kicsit több igazság úton-útfélen,
Kicsit több segítség bajban-veszélyben,
Kicsit több „mi” és kevesebb „én”,
Kicsit több erő, remény,
És sokkal több virág az élet útjára –
Mert a sírokon már hiába.
2025. október 26., vasárnap
Egy élet Afrikáért...(Film Albert Schweitzer életéről)
Történet egy különleges életről....
Az Egy élet Afrikáért című film az afrikai dzsungel Nobel-békedíjas orvosának élettörténetét mutatja be. Albert Schweitzer neve mára az emberségesség szinonimájává vált. "Az élet tisztelete" filozófiájának köszönhetően, amelyet az afrikai Lambarénében lévő őserdei kórházában valósított meg, az egyik legtöbbek által csodált ember a világon. Az Egyesült Államokban koncertekkel és előadásokkal gyűjt adományokat Lambaréné-i kórháza számára. Először szimpátiával és nagyvonalú támogatással találkozik, később azonban egyre több nehézségbe ütközik. Ellenségei rágalmazó hadjáratba kezdenek, mellyel Schweitzer életművének kétségbevonását akarják elérni, így a doktor afrikai kórházát hirtelen a bezárás veszélye fenyegeti. Ám orvosai támogatásával és betegei szeretetével felvértezve felveszi a harcot Lambaréné megmentéséért.
https://videa.hu/videok/film-animacio/albert-schweitzer-2009.mp4-film-animacio-8EtoJLUKPCqLSWMJ
2025. október 25., szombat
A fegyvertelen katona...(Igaz történet alapján)
A Hacksaw Ridge Desmond Doss [Andrew Garfield] szinte hihetetlen története, aki a második világháború egyik legvéresebb csatájában Okinawa szigetén 75 bajtársa életét mentette meg
úgy, hogy ő maga nem viselt fegyvert. Vallási meggyőződése volt, hogy noha hazája igazságos
háborút vív, neki magának nem szabad ölnie. Szanitécként több alkalommal is egymaga hozta ki sebesült bajtársait az ellenséges vonalak mögül vagy a tűz alatt tartott senkiföldjéről, miközben
ő maga is súlyos sérülélesek szenvedett. Doss volt az első olyan katona, aki lelkiismereti okokból megtagadta a fegyveres szolgálatot, és megkapta a Kongresszusi Becsület Érdemrendet, Amerika legmagasabb katonai kitüntetését.
2025. október 17., péntek
Popper Péter: Ne menj a romok közé!...
„Az ember sokszor végtelen hosszú láncot vonszol maga után: a múlt emlékeit.
S előfordulhat, hogy már csak életének romjai között él. Ez a könyv visszahívás
a valóságba. Ne a múltban élj, ami már nincs, (a jövőn se tépelődj, ami még nincs),
csak a jelent éld teljes erőddel és odafigyeléssel. Így lesz hiteles az életed.”
Popper Péter (1933-2010) pszichológus, klinikai gyermek-szakpszichológus,
pszichoterapeuta, egyetemi tanár.
2025. október 11., szombat
Szabó Magda: Embernek maradni egy embertelen világban....
"Ebben az EMBERTELEN világban maradjatok meg EMBERNEK!
EMLÉKEZZ mindenre, aminek örültél, ami jó volt.
EMLÉKEZZ arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen
elmúltak... és azokra akik segítenek abban, hogy elmúljanak!
EMLÉKEZZ arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak!
EMLÉKEZZ arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó
és önfeláldozó! Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak!
EMLÉKEZZ arra, hogy mi a jó... és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned ....ÁRTANOD soha!"
Szabó Magda (1917-2007), Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító,
a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
2025. október 8., szerda
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin gondolatai az élet lényegéről...
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918-2008), Nobel-díjas orosz író.
Kozák értelmiségi családba született, 1936-tól 1941-ig a Don-Rosztovi Állami Egyetemen matematikát és fizikát, majd 1939-től 1941-ig a Moszkvai Filozófiai, Irodalmi és Történeti Intézetben irodalmat tanult. A II. világháborúban egy tüzérségi felderítőosztag parancsnokaként részt vett a frontharcokban. Egy gyermekkori barátjának írott levele miatt, melyben bírálta Sztálint, 1945-ben letartóztatták. Ezután 11 évet töltött börtönökben, munkatáborokban majd száműzetésben. 1956-ban rehabilitálták, ekkortól matematikát taníthatott. Hamarosan írással kezdett el foglalkozni. Kezdeti művei Oroszországban hamar népszerűek lettek. Szolzsenyicin aztán saját gulagbeli élményeiből merítve írta meg igazán jelentős műveit, amelyek révén már életében klasszikussá vált. Első volt ezek sorában az Ivan Gyenyiszovics egy napja.
Juhász Gyula: A csönd felé...
A halál felé nyílik ablaka.
Kertjében csak emlékek teremnek
S lakója csak a lelkem lesz maga.
Kertjében örök emlékek teremnek,
Nem érnek mérges vágyak már oda,
Csak remény nélkül tüskétlen az élet,
Ne várj csodát, az élet a csoda!
Csak népek nélkül népes a magány.
A csönd elfojtott igéktől beszédes,
A föld csak ölelő ölén anyám...
A csönd csak megölt igéktől beszédes,
Ne mondd ki a szót és ím megleled.
Hagyd magára e látszatos világot
És maga a világ lesz majd veled!
József Attila: CSÖNDES ESTÉLI ZSOLTÁR...
Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat.
De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.
Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem minek zöldel,
meg kinek zöldel.
Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja
megégetni a szám.
Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor én
szomorú vagyok.
De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked.
Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked elmondani,
hogy én is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek.
Mert Neked nincs szükséged a mi csudálásunkra, meg zsoltárolásunkra.
Mert sértik füledet talán a zajos és örökös könyörgések.
Mert mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni, meg kérni.
Egyszerű rabszolgád vagyok, akit odaajándékozhatsz a Pokolnak is.
Határtalan a birodalmad és hatalmas vagy meg erős, meg örök.
Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammal engem.
De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.
1922. július-augusztus
Juhász Gyula: Credo...
És áhítattal a csodát, hogy élsz itt,
Hogy veled együtt világok kerengnek
S hogy velük együtt néked is a vég int?
Mely halni visz, mint az örvény a rózsát
És érzed-e, míg hull a homokóra,
Hogy mosolyog az örökkévalóság?
A születő napok visszfénye reszket
És hallod-e, hogy elmúlt századoknak
Visszhangja szól, ha a jövőbe mennek?
Hogy a halál a nagy, dús magvető lenn,
Hogy lépte nyomán sarjad a jövendő
S új életünk virul a temetőkben?
Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhítat...
Szeptemberi reggel, fogj glóriádba,
ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap,most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya,
s szememből az önkívület kicsap,
emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer,
halál fölé, a régi romokon,
segíts nekem, szeptember, ne eressz el,
testvéri ősz, forrón-égő rokon.
Én nem dadogtam halvány istenekhez
hideglelős és reszkető imát,
mindig feléd fordultam, mert hideg lesz,
pogány igazság, roppant napvilág.
Méltó vagyok hozzád: nézd, itten állok,
még sok hívő száj büszkén emleget,
vérembe nőnek a termékeny álmok,
s nők sem vihognak a hátam megett.
Nem is kívánok egy pincét kiinni,
vagy egy cukrászdát, vendéglőt megenni,
csak az élet örök kincsébe hinni,
s a semmiség előtt még újra lenni.
Ki érleled a tőkén a gerezdet,
én pártfogóm és császárom, vezess,
az életem a sors kezébe reszket,
de lelkem és gerincem egyenes.
Uralkodásra a karom erős még,
adj kortyaidból nekem, végtelen,
s te aranyozd, aki vagy a dicsőség,
még most se rút, nem-őszülő fejem.
Érett belét mutatja, lásd, a dinnye,
fehér fogától villog vörös ínye,
kövér virágba bújik a darázs ma,
a hosszú út után selymes garage-ba,
méztől dagadva megreped a szőlő,
s a boldogságtól elnémul a szóló.
Bizony, csodás ország, ahova jöttünk,
mint hogyha a perc szárnyakon osonna,
el-nem-múló vendégség van köröttünk,
hosszú ebéd és még hosszabb uzsonna.
Húgom virágokat kötöz a kertbe,
aranytálban mosakszik reggelente,
s ha visszatér az erdőn alkonyatkor,
a csillagokról ráhull az aranypor.
Olyan ez éppen, mint gyermekkoromba.
A felnőttek érthetetlenül beszélnek
egymás között, minden nesz oly goromba,
estente búgó hangja van a szélnek,
tán megriadt lenn egy sötét falombtól,
s a télre, sárra és halálra gondol.
Aztán a délután is furcsa nékem,
hogy a napot árnyékok temetik,
a zongorán, mint hajdan a vidéken,
örvénylik a Sonata pathétique,
bukdácsol a billentyűn tompa búban
az édes elmebeteg, árva Schumann,
s mert nem lehet már jobban sírnia,
száján kacag a schizophrénia.
Nem volt a föld még soha ily csodás,
a fák között mondhatlan suttogás,
a fák fölött szalag, beszegve kancsal
fénnyel, lilába lángoló naranccsal,
az alkonyat csókot hajít a ködnek,
és rózsaszín hullámokon fürödnek.
Miféle ország, mondd, e gyermek-ország,
miféle régen elsüllyedt mennyország?
Jaj, minden oly szép, még a csúnya is,
a fájdalom, a koldus gúnya is,
jaj, hadd mutassam e kis templomot,
mely déli tűzben csöndesen lobog.
Imádkozó lány, száján néma sóhaj,
mint mélyen-alvó, ferde szemgolyóval,
vakok meresztik égre szemüket,
Isten felé fülel egy agg süket.
Vagy nézd az estét, a kormos zavarba
kis műhelyébe dolgozik a varga,
csöpp láng előtt, szegényen és hiába,
mint régi képen, ódon bibliája.
Most az eső zuhog le feketén,
most a sötétbe valami ragyog,
mint bűvös négyszögön a mese-fény,
fekete esőn arany-ablakok.
Künn a vihar, elfáradt, lassu rívás,
benn villanyfénynél őszi takarítás,
a készülődés télre, az igéret,
s az ámulattól szinte égig érek.
A csillagok ma, mondd, miért nagyobbak,
s mint a kisikált sárgaréz-edények
a konyha délutánján, mért ragyognak?
Mit akar tőlem ez a titkos élet?
Ki nyújtja itt e tiszta kegyeket?
Ki fényesít eget és hegyeket?
Mily pantheizmus játszik egyre vélem,
hogy századok emlékét visszaélem?
Az Orion süvegje mért parázsló?
Miért, hogy mindent lanyha pára mos?
Ki tette ezt? Ki volt ez a varázsló?
Miért csodálkozol, csodálatos?
Szép életem, lobogj, lobogj tovább,
cél nélkül, éjen és homályon át.
Állj meg, te óra és dőlj össze, naptár,
te rothadó gondoktól régi magtár.
Ifjúságom zászlói úszva, lassan
röpüljetek az ünnepi magasban.
1935
József Attila: Amit szívedbe rejtesz...
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
Vas István: Avilai Teréz intelmeiből...
(Ars poetica helyett)
Akit nem kapattak ennél magasabbra,
Jól teszi, ha nem igyekszik följebb kapaszkodva.
Ezt jól jegyezzétek meg, mert ahelyett, hogy
Nyernétek vele, végül csak veszíteni fogtok.
Mutatkozhatik olyannak, amilyen,
A lélek, ha Jézus Krisztusa jelen,
Szerelmetesen csünghet az ő szent emberségén,
Mindig az isteni Mester társaságában élvén,
Beszélhet is vele és előtte fölfedheti,
Hogy mitől szenved és mi hiányzik neki,
És ha meg nem feledkezik róla örömében,
Ujjonghat vele együtt, s mindezt nem mesterkélten
Kiszabott formulákkal, hanem olyan szavakkal,
Amiket a pillanat kíván és szükséglete kitapasztal.
Hát ez az, ami rajtunk múlik. És ha van, akinek ez nem elég,
És ezen túl próbálná emelni szellemét
Arra felé, ahová be nem engedik mégsem,
Elvéti ezt is, azt is. Ez az én véleményem.
Mert ha túllép a természeten, megbénul az értelem,
És kiszárad a lélek a sivatag terepen.
Mellesleg, a szellem egész épületének mi az alapja?
Csak az alázat, semmi más. És Istenhez közelebb jutva
Növekszik az alázat – különben elvész minden eredmény.
De ezt senki se értse úgy, hogy én tiltani szeretném
A nagy gondolatokat, amikkel a szellem
Fölemelkedhetik, hogy közelébe kerüljön
Isten véghetetlen jóságának meg az égben
Található csodáknak.
Igaz, én ezzel sosem éltem.
Képtelen voltam erre – megint csak ezt ismétlem.
Isten kegyelme hozzásegített, hogy megértsem:
Folytonos nyomorúságomban merészség volt az is tőlem,
Hogy szellemem a földi dolgokkal törődjön.
Hát még az égi dolgokhoz emelni hogyan
is bírtam volna? De vannak elég sokan,
Akik jól járnak, ha felhasználják ilyen
Magasabb vizsgálataikat – különösen,
Ha tanultak. Mert ebben a gyakorlatban nézetem szerint
A tudomány – ha alázattal párosul – rendkívüli kincs.
De azt mondom, hogy fölemelkedni mégse kell –
Inkább várni, míg Isten bennünket fölemel.
Innen és túl. Versek az Isten-kereső emberről
Van, amikor az értelem nem működik úgysem:
A misztikus teológiában – ott fölfüggeszti Isten.
Én csak azt helytelenítem, ha akkora bennünk az önhittség,
Hogy magunk függesztjük föl. Ne állítsuk meg a működését.
Különben hidegek leszünk és bambák, és eltűnik előlünk
Az is, ami a miénk volt, és az is, amit elérni véltünk.
Ha az értelmet Isten függeszti föl és tartja vissza,
Van, amivel figyelmünket foglalkoztassa:
Olyankor egy krédó időközében több fény lesz a részünk,
Mint amennyit évek alatt minden földi iparkodással elérünk.
De hogy mi magunk akarjuk lekötözni lelkünk erejét
És megállítani működését – ez tiszta őrültség.
Nem mondom, hogy bűn ez, de büntetés annál inkább:
Mintha valaki ugráshoz vesz lendületet, de hátulról visszarántják.
Nekirugaszkodik százszor, de mindig hiába fárad:
Az akarat sem ér semmit, ha nincsen benne alázat,
Melynek a működésbe vegyülve az a hatása,
Hogy a lélekben a cselekedetnek csömör nem lép a nyomába.
Aki tudja, miről van szó, annak ezt nem kell magyarázni.
És aki nem tudja, annak én bizony nem fogom elmagyarázni.
Létrehozva 2017. március 28.
Reményik Sándor: "Tündérfok"...
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.
Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -
De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.
Reményik Sándor (1890-1941) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra
kiemelkedő alakja. Írói álneve: Végvári.
A lelki egészség világnapjára...(október 10.)
World Mental Health Day
1992 óta emlékezünk meg a LELKI EGÉSZSÉG VILÁGNAPJÁRÓL minden évben
október 10-én. A világnap a Lelki Egészség Világszövetség kezdeményezésére
alakult meg, melyhez az elmúlt években a világ számos részéről sok szervezet
csatlakozott. A világnap célja a figyelemfelkeltés és a lelki egészség középpontba
állítása. Fontos célja még a pszichiátriai problémákkal élő, küszködő embertársaink
iránti együttérzés elmélyítése, valamint az előítéletek megszüntetése elleni harc.
Nagy Sándor lelkigondozó, főiskolai oktató előadása meghallgatható az alábbi linken:
október 10-én. A világnap a Lelki Egészség Világszövetség kezdeményezésére
alakult meg, melyhez az elmúlt években a világ számos részéről sok szervezet
csatlakozott. A világnap célja a figyelemfelkeltés és a lelki egészség középpontba
állítása. Fontos célja még a pszichiátriai problémákkal élő, küszködő embertársaink
iránti együttérzés elmélyítése, valamint az előítéletek megszüntetése elleni harc.
- Mi a lelki egészségünk 3 nagy alappillére?
https://www.youtube.com/watch?v=xIsxlhS0Cx4Reményik Sándor: Békesség Istentől
(részlet)
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentől.
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – s ez a
Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add.
Az Isten Békessége is ragad.
Békesség Istentől.
Reményik Sándor: „Tündérfok”
(részlet)
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.