Egy élet Afrikáért...(Film Albert Schweitzer életéről)

 Történet egy különleges életről....

Az Egy élet Afrikáért című film az afrikai dzsungel Nobel-békedíjas orvosának élettörténetét mutatja be. Ő Albert Schweitzer, akinek a neve mára az emberségesség szinonimájává vált. 1949 - Albert Schweitzer "Az élet tisztelete" filozófiájának köszönhetően, amelyet az afrikai Lambarénében lévő őserdei kórházában valósított meg, az egyik legtöbbek által csodált ember a világon. Az Egyesült Államokban koncertekkel és előadásokkal gyűjt adományokat Lambaréné számára. Először szimpátiával és nagyvonalú támogatással találkozik, később azonban egyre több nehézségbe ütközik. Ellenségei rágalmazó hadjáratba kezdenek, mellyel Schweitzer életművének kétségbevonását akarják elérni, így a doktor afrikai kórházát hirtelen a bezárás veszélye fenyegeti. Ám orvosai támogatásával és betegei szeretetével felvértezve felveszi a harcot Lambaréné megmentéséért.

https://videa.hu/videok/film-animacio/albert-schweitzer-2009.mp4-film-animacio-8EtoJLUKPCqLSWMJ

A fegyvertelen katona...(Igaz történet alapján)

 

A Hacksaw Ridge Desmond Doss [Andrew Garfield] szinte hihetetlen története, aki a második világháború egyik legvéresebb csatájában Okinawa szigetén 75 bajtársa életét mentette meg
úgy, hogy ő maga nem viselt fegyvert. Vallási meggyőződése volt, hogy noha hazája igazságos
háborút vív, neki magának nem szabad ölnie. Szanitécként több alkalommal is egymaga hozta ki sebesült bajtársait az ellenséges vonalak mögül vagy a tűz alatt tartott senkiföldjéről, miközben
ő maga is súlyos sérülélesek szenvedett. Doss volt az első olyan katona, aki lelkiismereti okokból megtagadta a fegyveres szolgálatot, és megkapta a Kongresszusi Becsület Érdemrendet, Amerika legmagasabb katonai kitüntetését.

https://videa.hu/videok/film-animacio/a-fegyvertelen-katona-2016-hd-drama-haborus-tortenelmi-6WFrFsDeNFV4QvmE

Popper Péter: Ne menj a romok közé!...

„Az ember sokszor végtelen hosszú láncot vonszol maga után: a múlt emlékeit. 
S előfordulhat, hogy már csak életének romjai között él. Ez a könyv visszahívás 
a valóságba. Ne a múltban élj, ami már nincs, (a jövőn se tépelődj, ami még nincs),
csak a jelent éld teljes erőddel és odafigyeléssel. Így lesz hiteles az életed.”

Popper Péter (1933-2010) pszichológus, klinikai gyermek-szakpszichológus,
pszichoterapeuta, egyetemi tanár.

Szabó Magda: Embernek maradni egy embertelen világban....

 

"Ebben az EMBERTELEN világban maradjatok meg EMBERNEK!

EMLÉKEZZ mindenre, aminek örültél, ami jó volt. EMLÉKEZZ arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak... és azokra akik segítenek abban, hogy elmúljanak! EMLÉKEZZ arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak! EMLÉKEZZ arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó! Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! EMLÉKEZZ arra, hogy mi a jó... és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned ....ÁRTANOD soha!" Szabó Magda (1917-2007), Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító,
a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.   

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin gondolatai az élet lényegéről...

"Ha akarjátok, itt helyben megmagyarázom, mi az élet lényege, mi az élet titka és értelme. Ne fussatok ábrándok után, ne törekedjetek címre, vagyonra! Évtizedek idegőrlő munkája kell ezek eléréséhez, s egyetlen éjszaka elrabolhatja tőletek. Őrizzétek meg fölényes egykedvűségeteket az élettel szemben, ne rettegjetek a bajoktól s ne sóvárogjatok a boldogság után, hisz úgyis mindegy: a keserűség nem tart örökké, s ami édes, az sem fenékig az. Örüljetek, ha nem fáztok, s ha éh és szomj nem gyötör benneteket, ha nincs megroppanva a gerincetek, ha lábatok járni, kezetek fogni, szemetek látni, fületek hallani képes - van-e még, akire irigykednetek kellene? Ne irigyeljetek másokat. Aki irigy, elsősorban önmagát emészti. Dörzsöljétek meg a szemetek, mossátok tisztára szíveteket, s becsüljétek, nagyon becsüljétek meg azokat, akik szeretnek benneteket, akik jó szívvel vannak irántatok."

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918-2008), Nobel-díjas orosz író.

Kozák értelmiségi családba született, 1936-tól 1941-ig a Don-Rosztovi Állami Egyetemen matematikát és fizikát, majd 1939-től 1941-ig a Moszkvai Filozófiai, Irodalmi és Történeti Intézetben irodalmat tanult. A II. világháborúban egy tüzérségi felderítőosztag parancsnokaként részt vett a frontharcokban. Egy gyermekkori barátjának írott levele miatt, melyben bírálta Sztálint, 1945-ben letartóztatták. Ezután 11 évet töltött börtönökben, munkatáborokban majd száműzetésben. 1956-ban rehabilitálták, ekkortól matematikát taníthatott. Hamarosan írással kezdett el foglalkozni. Kezdeti művei Oroszországban hamar népszerűek lettek. Szolzsenyicin aztán saját gulagbeli élményeiből merítve írta meg igazán jelentős műveit, amelyek révén már életében klasszikussá vált. Első volt ezek sorában az Ivan Gyenyiszovics egy napja. 

Juhász Gyula: A csönd felé...

 

 

Lakásom lesz a hetedik magány,
A halál felé nyílik ablaka.
Kertjében csak emlékek teremnek
S lakója csak a lelkem lesz maga.
Kertjében örök emlékek teremnek,
Nem érnek mérges vágyak már oda,
Csak remény nélkül tüskétlen az élet,
Ne várj csodát, az élet a csoda!
 

Csak vágyak nélkül tüskétlen az élet,
Csak népek nélkül népes a magány.
A csönd elfojtott igéktől beszédes,
A föld csak ölelő ölén anyám...
A csönd csak megölt igéktől beszédes,
Ne mondd ki a szót és ím megleled.
Hagyd magára e látszatos világot
És maga a világ lesz majd veled!

József Attila: CSÖNDES ESTÉLI ZSOLTÁR...

 

Ó, Uram, nem birom rímbe kovácsolni dicsőségedet.
Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat.
De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem minek zöldel,
meg kinek zöldel.
Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja
megégetni a szám.
Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor én
szomorú vagyok.
De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked.

Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked elmondani,
hogy én is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek.
Mert Neked nincs szükséged a mi csudálásunkra, meg zsoltárolásunkra.
Mert sértik füledet talán a zajos és örökös könyörgések.
Mert mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni, meg kérni.

Egyszerű rabszolgád vagyok, akit odaajándékozhatsz a Pokolnak is.
Határtalan a birodalmad és hatalmas vagy meg erős, meg örök.
Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammal engem.

De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

1922. július-augusztus

Juhász Gyula: Credo...

 

 

Érzed-e, testvér, néha szédülettel
És áhítattal a csodát, hogy élsz itt,
Hogy veled együtt világok kerengnek
S hogy velük együtt néked is a vég int?
 

Megállsz-e néha az örök sodorban,
Mely halni visz, mint az örvény a rózsát
És érzed-e, míg hull a homokóra,
Hogy mosolyog az örökkévalóság?
 

És látod-e, hogy lemenő napokban
A születő napok visszfénye reszket
És hallod-e, hogy elmúlt századoknak
Visszhangja szól, ha a jövőbe mennek?
 

És tudod-e, hogy a sír öle termő,
Hogy a halál a nagy, dús magvető lenn,
Hogy lépte nyomán sarjad a jövendő
S új életünk virul a temetőkben?

 

Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhítat...

 Szeptemberi reggel, fogj glóriádba,

ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap,
most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya,
s szememből az önkívület kicsap,
emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer,
halál fölé, a régi romokon,
segíts nekem, szeptember, ne eressz el,
testvéri ősz, forrón-égő rokon.

Én nem dadogtam halvány istenekhez
hideglelős és reszkető imát,
mindig feléd fordultam, mert hideg lesz,
pogány igazság, roppant napvilág.
Méltó vagyok hozzád: nézd, itten állok,
még sok hívő száj büszkén emleget,
vérembe nőnek a termékeny álmok,
s nők sem vihognak a hátam megett.
Nem is kívánok egy pincét kiinni,
vagy egy cukrászdát, vendéglőt megenni,

csak az élet örök kincsébe hinni,
s a semmiség előtt még újra lenni.
Ki érleled a tőkén a gerezdet,
én pártfogóm és császárom, vezess,
az életem a sors kezébe reszket,
de lelkem és gerincem egyenes.
Uralkodásra a karom erős még,
adj kortyaidból nekem, végtelen,
s te aranyozd, aki vagy a dicsőség,
még most se rút, nem-őszülő fejem.

Érett belét mutatja, lásd, a dinnye,
fehér fogától villog vörös ínye,
kövér virágba bújik a darázs ma,
a hosszú út után selymes garage-ba,
méztől dagadva megreped a szőlő,
s a boldogságtól elnémul a szóló.

Bizony, csodás ország, ahova jöttünk,
mint hogyha a perc szárnyakon osonna,
el-nem-múló vendégség van köröttünk,
hosszú ebéd és még hosszabb uzsonna.
Húgom virágokat kötöz a kertbe,
aranytálban mosakszik reggelente,
s ha visszatér az erdőn alkonyatkor,
a csillagokról ráhull az aranypor.

Olyan ez éppen, mint gyermekkoromba.
A felnőttek érthetetlenül beszélnek
egymás között, minden nesz oly goromba,
estente búgó hangja van a szélnek,
tán megriadt lenn egy sötét falombtól,
s a télre, sárra és halálra gondol.

Aztán a délután is furcsa nékem,
hogy a napot árnyékok temetik,
a zongorán, mint hajdan a vidéken,
örvénylik a Sonata pathétique,
bukdácsol a billentyűn tompa búban
az édes elmebeteg, árva Schumann,
s mert nem lehet már jobban sírnia,
száján kacag a schizophrénia.

Nem volt a föld még soha ily csodás,
a fák között mondhatlan suttogás,
a fák fölött szalag, beszegve kancsal
fénnyel, lilába lángoló naranccsal,
az alkonyat csókot hajít a ködnek,
és rózsaszín hullámokon fürödnek.
Miféle ország, mondd, e gyermek-ország,
miféle régen elsüllyedt mennyország?

Jaj, minden oly szép, még a csúnya is,
a fájdalom, a koldus gúnya is,
jaj, hadd mutassam e kis templomot,
mely déli tűzben csöndesen lobog.
Imádkozó lány, száján néma sóhaj,
mint mélyen-alvó, ferde szemgolyóval,
vakok meresztik égre szemüket,
Isten felé fülel egy agg süket.

Vagy nézd az estét, a kormos zavarba
kis műhelyébe dolgozik a varga,
csöpp láng előtt, szegényen és hiába,
mint régi képen, ódon bibliája.

Most az eső zuhog le feketén,
most a sötétbe valami ragyog,
mint bűvös négyszögön a mese-fény,
fekete esőn arany-ablakok.
Künn a vihar, elfáradt, lassu rívás,
benn villanyfénynél őszi takarítás,
a készülődés télre, az igéret,
s az ámulattól szinte égig érek.

A csillagok ma, mondd, miért nagyobbak,
s mint a kisikált sárgaréz-edények
a konyha délutánján, mért ragyognak?
Mit akar tőlem ez a titkos élet?
Ki nyújtja itt e tiszta kegyeket?
Ki fényesít eget és hegyeket?
Mily pantheizmus játszik egyre vélem,
hogy századok emlékét visszaélem?

Az Orion süvegje mért parázsló?
Miért, hogy mindent lanyha pára mos?
Ki tette ezt? Ki volt ez a varázsló?
Miért csodálkozol, csodálatos?

Szép életem, lobogj, lobogj tovább,
cél nélkül, éjen és homályon át.
Állj meg, te óra és dőlj össze, naptár,
te rothadó gondoktól régi magtár.
Ifjúságom zászlói úszva, lassan
röpüljetek az ünnepi magasban.

1935

Vas István: Avilai Teréz intelmeiből...

 

(Ars poetica helyett)

Akit nem kapattak ennél magasabbra,
Jól teszi, ha nem igyekszik följebb kapaszkodva.
Ezt jól jegyezzétek meg, mert ahelyett, hogy
Nyernétek vele, végül csak veszíteni fogtok.

Mutatkozhatik olyannak, amilyen,
A lélek, ha Jézus Krisztusa jelen,
Szerelmetesen csünghet az ő szent emberségén,
Mindig az isteni Mester társaságában élvén,
Beszélhet is vele és előtte fölfedheti,
Hogy mitől szenved és mi hiányzik neki,
És ha meg nem feledkezik róla örömében,
Ujjonghat vele együtt, s mindezt nem mesterkélten
Kiszabott formulákkal, hanem olyan szavakkal,
Amiket a pillanat kíván és szükséglete kitapasztal.
Hát ez az, ami rajtunk múlik. És ha van, akinek ez nem elég,
És ezen túl próbálná emelni szellemét
Arra felé, ahová be nem engedik mégsem,
Elvéti ezt is, azt is. Ez az én véleményem.
Mert ha túllép a természeten, megbénul az értelem,
És kiszárad a lélek a sivatag terepen.
Mellesleg, a szellem egész épületének mi az alapja?
Csak az alázat, semmi más. És Istenhez közelebb jutva
Növekszik az alázat – különben elvész minden eredmény.

De ezt senki se értse úgy, hogy én tiltani szeretném
A nagy gondolatokat, amikkel a szellem
Fölemelkedhetik, hogy közelébe kerüljön
Isten véghetetlen jóságának meg az égben
Található csodáknak.

Igaz, én ezzel sosem éltem.
Képtelen voltam erre – megint csak ezt ismétlem.
Isten kegyelme hozzásegített, hogy megértsem:
Folytonos nyomorúságomban merészség volt az is tőlem,
Hogy szellemem a földi dolgokkal törődjön.
Hát még az égi dolgokhoz emelni hogyan
is bírtam volna? De vannak elég sokan,
Akik jól járnak, ha felhasználják ilyen
Magasabb vizsgálataikat – különösen,
Ha tanultak. Mert ebben a gyakorlatban nézetem szerint
A tudomány – ha alázattal párosul – rendkívüli kincs.
De azt mondom, hogy fölemelkedni mégse kell –
Inkább várni, míg Isten bennünket fölemel.

Innen és túl. Versek az Isten-kereső emberről
Van, amikor az értelem nem működik úgysem:
A misztikus teológiában – ott fölfüggeszti Isten.
Én csak azt helytelenítem, ha akkora bennünk az önhittség,
Hogy magunk függesztjük föl. Ne állítsuk meg a működését.
Különben hidegek leszünk és bambák, és eltűnik előlünk
Az is, ami a miénk volt, és az is, amit elérni véltünk.
Ha az értelmet Isten függeszti föl és tartja vissza,
Van, amivel figyelmünket foglalkoztassa:
Olyankor egy krédó időközében több fény lesz a részünk,
Mint amennyit évek alatt minden földi iparkodással elérünk.
De hogy mi magunk akarjuk lekötözni lelkünk erejét
És megállítani működését – ez tiszta őrültség.
Nem mondom, hogy bűn ez, de büntetés annál inkább:
Mintha valaki ugráshoz vesz lendületet, de hátulról visszarántják.
Nekirugaszkodik százszor, de mindig hiába fárad:
Az akarat sem ér semmit, ha nincsen benne alázat,
Melynek a működésbe vegyülve az a hatása,
Hogy a lélekben a cselekedetnek csömör nem lép a nyomába.
Aki tudja, miről van szó, annak ezt nem kell magyarázni.
És aki nem tudja, annak én bizony nem fogom elmagyarázni.

Létrehozva 2017. március 28.

Reményik Sándor: "Tündérfok"...

 

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -

De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.

Reményik Sándor (1890-1941) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra 
kiemelkedő alakja. Írói álneve: Végvári.

A lelki egészség világnapjára...(október 10.)

 

World Mental Health Day

1992 óta emlékezünk meg a LELKI EGÉSZSÉG VILÁGNAPJÁRÓL minden évben
október 10-én. A világnap a Lelki Egészség Világszövetség kezdeményezésére
alakult meg, melyhez az elmúlt években a világ számos részéről sok szervezet
csatlakozott. A világnap célja a figyelemfelkeltés és a lelki egészség középpontba
állítása. Fontos célja még a pszichiátriai problémákkal élő, küszködő embertársaink
iránti együttérzés elmélyítése, valamint az előítéletek megszüntetése elleni harc. 

Nagy Sándor  lelkigondozó, főiskolai oktató előadása meghallgatható az alábbi linken: 

- Mi a lelki egészségünk 3 nagy alappillére?

https://www.youtube.com/watch?v=xIsxlhS0Cx4

Reményik Sándor: Békesség Istentől
(részlet)

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – s ez a
Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add.
Az Isten Békessége is ragad.
Békesség Istentől.

Reményik Sándor: „Tündérfok”
(részlet)

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Popper Péter: Az ember nem tulajdon!

"Ha egy nő nem tűri el, hogy partnerének nélküle is lehessenek programjai, például együtt sörözhessen, kártyázhasson a barátaival, és viszont, a férj rosszalja, hogy felesége dumapartira megy a barátnőivel, az nem a szeretet mélységének a jele. A 'nem lehet örömed nélkülem' beállítottság, a másik ember teljes birtoklásának igénye hamarosan viharfelhőket sodor föléjük.

Az ember nem tulajdon! Még a legnagyobb szerelemben sem.”

Popper Péter (1933-2010) pszichológus, klinikai gyermek-szakpszichológus, pszichoterapeuta,
egyetemi tanár.

Az Állatok Világnapja alkalmából...(okt.4.)

 

Az Állatok Világnapjának alapelve, hogy az állatok boldogabbá teszik az életünket, és segítik mindennapjainkat. Az ünnep célja, hogy az ember és állat közötti barátságot megerősítse, valamint felhívja a figyelmet az együttélés fontosságára. Továbbá, célja, hogy a felelős állattartói magatartás mindenki számára alapvető értékké váljon.

https://www.youtube.com/watch?v=RXXlbzhPMXs

Ludwig van Beethoven: A zene magasabb rendű kinyilatkoztatás...

"A zene magasabb rendű kinyilatkoztatás minden bölcsességnél és filozófiánál. A zene az az elektromos talaj, amelyben a szellem él, gondolkodik és feltalál."

Ludwig van Beethoven (1770-1827) német zeneszerző.

Joseph Haydn és Wolfgang Amadeus Mozart mellett őt tartják a bécsi klasszika harmadik
nagy alakjának, ugyanakkor zenéje a romantika jegyeit is magán viseli. Beethoven jelentősége azon is lemérhető, mennyire meghatározta a későbbi zenetörténet számos alakjának pályáját.

Buda Ferenc: Lennék kisgyermek...

 

 

Foganni könnyü. Világra jöttem.
Suhogó kések között születtem.
S felnőttem én is. Mint más, dologra.
Akár az apám, s az anyám: a gondra.

Csináltam ezt-azt, így-úgy megéltem,
arasznyi múltam el nem cserélem. . .
Mi volt, mi nem lett eddig, mindegy már.
Felnőttem. Élek. Enyém a leltár.

Valami mégis megszakadt félbe.
Egyszer egy évben játszani kéne!
Szánkázni télen, fürödni nyáron,
csücsülni hajlós cseresznyeágon!

Lennék kisgyermek! Maszatos magzat!
Álmomban raknék kardokból kazlat.
Édesem! Hallod? – Te kis esendő!
Orcád, ha sápadt sírós kis kendő.

Játszani kéne! Elég a vasból!
Csördül a zápor, ezüstös ostor.
Teteje ezüst, arany az alja,
gurul a szívünk két iker-alma!

Játszani kéne, játszani, jól van!
Kis kacsa fürdik fekete tóban!
Nem megy a játék. Kezemen vassúly.
Zubogó vérem verése lassulj!

Pókok türelme segít, ha láz van,
gondok közt fekszem zörgő vaságyban…

A vers Dinnyés József előadásában meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=TGBs-kdQINk&list=RDTGBs-kdQINk&start_radio=1

Buda Ferenc (Debrecen, 1936. nov.3. - 2025. szept. 16.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, műfordító. Az Írószövetség
Duna–Tisza-közi csoportjának titkáraként tevékenykedett.

E.G. White: A Lélek gyümölcse...

„A Lélek gyümölcse szeretet. Jegyezzük meg, szeretet, nem pedig gyűlölet.
Öröm és nem elégedetlenség és zúgolódás; béke, és nem idegeskedés, nem 
aggodalom, nem képzelt próbák. Hosszútűrés, gyöngédség,
jóság, hit, szelídség, mértékletesség, az ilyenek ellen nincs törvény.”
(Galata 5;22 – 23.)

Igehirdetések és beszédek II. kötet, Michigani tevékenységünk című fejezetből.

E.G.White  (1827-1915), amerikai keresztény írónő.

Lackfi János: A szeretet nem piszkál...

 

"A szeretet nem piszkál, nem listáz,

nem mószerol, nem pletykál, nem sumákol,

nem hergeli magát, nem hergeli a másikat,

nem relatívizál, nem bagatellizál, nem hitetlenkedik,

nem gázol át a másik érzésein, nem követel, nem vár el,

nem emlékszik pontosan minden bántásra,

nem emlékszik pontatlanul se a bántásokra,

egyetlen bántásra sem emlékszik,

elfelejtette mindet, de nem bambaságból,

nem valóságtagadásból és nem menekülésből,

hanem felmérte, hogy bántások,

hogy süllyesztőbe valók, megsiratta,

és eltemette szépen mindet.

A szeretet átkot áldással viszonoz,

nincs olyan erős vegyszer vagy atomtámadás,

amely megszüntethetné.” Lackfi János (születési neve: Oláh János; 1971. május.18. - )
József Attila-díjas magyar költő, író műfordító, tanár, Nyugat-kutató, fotós.

Atombombák árnyékában....(Nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapja – Augusztus 6.)

 

Nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapja - Augusztus 6. - Ünnepinfó

A nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapja minden évben augusztus 6-án van. Ez egy olyan dátum, amely mély nyomot hagyott a történelemben. 1945-ben ezen a napon vetették be az első atombombát Hirosimára, ezzel egy új korszakot nyitva az emberiség történetében – egy olyan korszakot, amelyben az emberiség saját maga ellen fordította a tudomány legnagyobb eredményeit.

Az emberiség történetében a nukleáris fegyverek megjelenése radikálisan megváltoztatta a háborúk és konfliktusok természetét. A második világháború után az Egyesült Államok elsőként alkalmazta nukleáris fegyvert Japán ellen, Hiroshima és Nagaszaki bombázása révén. Ez a tragédia nemcsak hatalmas pusztítást okozott, hanem rámutatott a nukleáris fegyverek emberiség elleni potenciális veszélyeire is.

Azóta a világ számos országa fejlesztett ki nukleáris arzenálokat, amelyek komoly globális biztonsági kihívásokkal járnak. A hidegháború idején a nukleáris fegyverkezési verseny a világot a szélesebb körű nukleáris háború kockázatával fenyegette meg, és bár ez a periódus véget ért, a nukleáris fegyverek jelenléte továbbra is fenyegetést jelent a nemzetközi békére és stabilitásra.

A nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc nem csupán azok káros hatásaira figyelmeztet, hanem arra is, hogy a jelenlegi politikai és diplomáciai intézkedések nem elégségesek a nukleáris fegyverek globális eltüntetéséhez. Az állandó fenyegetettség és a potenciális szándékos vagy baleseti felhasználás lehetőségei alapján egyértelmű, hogy szükség van egy átfogó nemzetközi megállapodásra, amely az összes nukleáris fegyvertilalmi megállapodást összefogja és erősíti.

A nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapja ezért fontos emlékeztető arra, hogy a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos politikai és társadalmi párbeszédet folytatni kell, és hogy szilárd globális együttműködésre van szükség azok eltüntetésére irányuló erőfeszítések előmozdítása érdekében. A civil társadalom, a nem kormányzati szervezetek és a diplomáciai közösség közös erőfeszítéseivel el kell érniük, hogy a nukleáris fegyverek ne legyenek továbbra sem elfogadott részei a nemzetközi politikai eszköztárnak.

A nukleáris leszerelésért folytatott küzdelem

A nukleáris fegyverek betiltásáért folytatott küzdelem hosszú és nehéz út. Az elmúlt évtizedekben számos nemzetközi szerződés született a nukleáris leszerelés előmozdítására, azonban a nukleáris fegyverek továbbra is jelentős veszélyt jelentenek az emberiségre.

A nukleáris leszerelés egyik legnagyobb akadálya az, hogy a nukleáris fegyverekkel rendelkező országok biztonságérzetét ezek a fegyverek erősítik. A nukleáris elrettentés elmélete szerint a nukleáris fegyverek birtoklása elriasztja a potenciális támadókat. Azonban a történelem során számos példa volt arra, hogy a nukleáris fegyverek jelenléte inkább fokozta, mint csökkentette a konfliktusok kockázatát.

A jövőért

A nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc ma is aktuálisabb, mint valaha. Az éghajlatváltozás, a terrorizmus és a geopolitikai feszültségek fokozódása újabb kihívások elé állítja az emberiséget, és növeli a nukleáris konfliktusok kockázatát.

A nukleáris fegyvermentes világ megteremtése érdekében továbbra is elkötelezettnek kell lennünk a párbeszéd, az együttműködés és a diplomácia mellett. Az egyének, a civil társadalom, a kormányok és a nemzetközi szervezetek közös erőfeszítésekkel képesek vagyunk elérni, hogy a nukleáris fegyverek egyszer és mindenkorra eltűnjenek a Földről.

A nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapja egyben egy felszólítás is az emberiség számára, hogy tegyen lépéseket a nukleáris fegyverektől mentes világ megteremtéséért. Csakis közös erőfeszítéseinkkel tudjuk biztosítani, hogy a jövő generációi ne kelljenek attól tartaniuk, hogy az atombombák árnyékában élnek.

 

(Forrás: Internet, Ünnepinfó oldal)