Kicsit több, mint 40 éve lakásunk különleges dísze a megnyugtató hatást árasztó akvárium és családi életünk szerves részévé vált férjem megunhatatlan hobbija is a díszhalakkal való foglalatosság, törődés. Nagy előnye a lakásban tartott háziállatokkal szemben, hogy nem kell sétáltatni vinni a díszhalakat, illetve hanghatásokkal sem zavarják meg a szomszédok nyugalmát, a társasházban ahol élünk. Nálunk az akvárium központi helyet foglal el, amikor költözködünk előszőr mindig az üvegmedence helye jelőlődik ki, és a nagyszoba berendezése ehhez igazodik. Hosszú és buktatókkal teli út vezetett a régen kezdetleges módszerekkel házilag készített szögvas keretű több kisebb akváriumtól, amik gyakran szivárogtak is a mai modern ragasztásos technikával készült minden műszaki berendezéssel beépített modern 240 literes vízi birodalom megvalósításához. Sokféle formájú, színű, fajtájú és vérmérsékletű díszhal vendégeskedett az évtizedek során nálunk, némelyiknek nevet is adtunk, mert annyira a szívünkhöz nőttek. Különös esetek, történetek sokaságát őrizzük emlékként, most néhányat a teljesség igénye nélkül érdemes és érdekes lehet feleleveníteni.
Egyik alkalommal amikor a díszhal-kereskedésben jártunk megakadt a szemünk két teleszkópszemű, fátyolfarkas aranyhalacskán, akik koromfekete színben pompáztak. Egyszerűen nem lehetett őket ott hagyni. Kaptak is egy külön akváriumot és azt otthonosan be is lakták. Fura jelenséget tapasztaltunk nálunk az egyik halacska nem nőtt tovább és teljesen kifakult, feketéről törtfehérszínűre változott. A másik viszont megtartotta a színét és a többszörösére növekedett, kissé furcsa párost alkotva. A nagyobbat így hívtuk: Hugó, a víziló, az ismert magyar-amerikai gyermekrajzfilm szereplője után. Talán mondanom sem kell Hugó azért nőhetett meg ekkorára, mert nagyon szeretett enni. Férjemet különösen "szerette", ha szabad ilyet mondani, mert a kezéből evett, gyorsan kicuppantva a számára finom eledelt. Előfordult néha, hogy a "gazdi" nem adta elég gyorsan az eledelt, ilyenkor méltatlankodva több méter távolságra, mint a szökőkút felbukkanó sugara kiköpött az akváriumból, sok vicces és mérgesítő pillanatot okozva így nekünk.
Csodaszép vitorlás halunk, aki a Tóbiás névre hallgatott, egyik nap kész horror helyzetet produkált: kifeszítette úszóit, harci díszbe vágta magát, kitátotta száját és villámgyorsan elnyelte a frissen az akváriumba betett, a hazaszállítástól még kábult, aprócska kék-vörös ruhába öltözött neon-halacskákat. Az egyik halacska azonban megakadt a szájában, férjem felismerve a vészhelyzetet gyorsan cselekedett és kirángatta a kishalat a nagyhal szájából. A rajzfilmbe illő jelenetet a halacska pedig túlélte! Szokták mondani: él, mint hal a vízben! Nahát, ez a legkevésbé sem igaz, a halakat is rengeteg betegség támad(hat)ja meg, mint akváriumunk egyik legszebb példányát. Vitorlás Tóbiás barátunk furcsa pózban kezdett el úszni, illetve furán billegni, néha fejre is állt és elfeküdt a homokos talajon. Az évek és a rutin alapján a férjem egyből tudta, hogy ez úszóhólyaggyulladástól lehet. Ilyenkor célszerű a halat kivenni és elkülöníteni antibiotikummal kezelt vízben, ami egy 20 literes vödörben valósult meg. Sajnos a halacska itt is fejre állt, nem tudott úszni, ezért a férjem egy hurkapálcika segítségével nekitámasztotta a vödör oldalának, hogy talpon tudjon maradni. Kapott külön levegőporlasztót is, nagy örömünkre pár nap után felépült és még sokáig gyönyörködhettünk benne.
Az akvarisztika csúcspontját jelenti a diszkoszhalak tartása, gondozásuk különleges bánásmódot igényel. Sikerült beszerezni belőlük pár csodaszép példányt az egyik tenyésztőtől. Az akváriumban nagyon szépen mutatnak és láthatóan jól is érzik magukat. Az egyik diszkoszhal különleges színével tűnik ki társai közül. Férjem szerint érett narancshoz hasonlít inkább a színe, én inkább a hal színének aranyló csillogását vettem észre. Így a férjem elnevezte "Narancspofi"-nak, én pedig "Aranypofi"-nak. Úgy tűnik nem okoz neki problémát, lelki tőrést, hogy két néven is szólítgatjuk.
Az akvárium nemcsak lakásdíszként, de bébiszitterként is jól megállta a helyét. Felfigyeltem rá, hogy kisfiam már pár hónaposan élénken érdeklődik az akváriumban lejátszódó történések iránt, szemeivel egyre hosszabb ideig követte a halacskák fürge mozgását. Egyik délután nagyon rosszul ébredt, sokat sírt és nem tudtam semmiképpen megnyugtatni. Utolsó mentsvárként jött a gondolat szorosan magamhoz ölelve odaálltam vele az akvárium elé és csendesen sorolgattam, milyen halacskák is vannak a vízben és éppen most mit csinálnak. Eltelt így pár perc és azt vettem észre Balázs egyre csendesebb és békésebb, majd immár mosolyogva figyelte az akváriumban zajló vízivilág életét. Innentől szokásává lett kis barátaival naponta eltölteni egy kis időt, szeretett az akvárium előtt üldögélni az akkoriban divatos hordozható Chicco székében.
Hasonló családi történeteket, pillanatképeket az életünkből ezen a linken olvashatsz:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése