1943-44-ben a berlini katonai börtön 92-es cellájának lakója nem egy hétköznapi fegyenc volt.
A 37 éves teológus, egyetemi tanár, pap, Dietrich Bonhoeffer (Ulrich Tukur) különleges szerepe a következőkben rejlett: megengedték, hogy tanítson, prédikáljon, és írásait közölték a náci Németország sajtójában. A "Führer" elleni összeesküvés gyanújával tartóztatták le. Miután több koncentrációs tábort is túlélt, 1945. április 9-én hajnalban kivégezték, egy hónappal a németek kapitulációja előtt.
A film egy igaz történetet dolgoz fel: Dietrich Bonhoeffer életének utolsó hat évébe nyújt betekintést: az elit réteghez tartozása, és előkelő akadémiai karrierje miatt vált gyanússá a hatóságok számára. Miután visszatért az USA-ból, mint a Hitler elleni titkos ellenállási csoport előfutárát, árulással vádolták meg. Éppen ekkor találkozott élete nagy szerelmével, Maria Von Wedemeyer-rel (Johanna Klante). Hamar egymásba szerettek, sűrűn leveleztek, mígnem Bonhoeffert letartóztatták. Hiába kereste Maria a férfit, soha többé nem látta viszont. Dietrich Bonhoeffer a polgári ellenállás és a legyőzhetetlen hit megszemélyesítőjévé vált az utókor számára.
https://www.youtube.com/watch?v=CfvuQt-wgvg
Rövid ismertető:
https://www.youtube.com/watch?v=GWArqJo3lak
Teljes előadás:
https://www.youtube.com/watch?v=hCss3t-Nsv0
Hasonló témájú anyagok az alábbi linken találhatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%96SSZEOML%C3%81S-KUTAT%C3%81S
Ha mást súgna is az érdek,
Csak igazat szólj!
Hallgass, ha bölcsebbnek véled,
Csak igazat szólj!
Ha szívedben indulat éled,
Csak igazat szólj!
Ember vagy, bánd meg a vétked,
Csak igazat szólj!
A vers Dr. Reisinger János irodalomtörténész tolmácsolásában meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=xv_pmpl5IFk
Keresztury Dezső (1904-1996) Széchenyi-díjas író, költő, irodalomtörténész, kritikus,
műfordító, egyetemi tanár, az MTA tagja. A Goethe Társaság magyar tagozatának elnöke.
"Kicsit olyan a kert, mint a szép zene, amelyet a Nap, ez az égi karmester vezényel. Tavasszal int, kibújnak a korai hagymások levelei és kelyhei, a színek szimfóniájának első taktusai, aztán következnek a zöld akkordok, az ezerféle különös levél a zöld minden árnyalatában, illeszkedve az örökzöldek tartós, mély tónusaihoz. Aztán ahogyan az idő múlik, a Nap egy-egy intésére felszikráznak a bokrok, nyílnak a virágok: fehérek, sárgák, kékek, lilák..."
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
1926. ápr.
A magyar költészet napja minden évben április 11-én van, amikor a magyar költők és versek különleges figyelmet kapnak. Ezen a napon tisztelegünk a magyar líra előtt, és megemlékezünk a költők alkotásairól. József Attila, a magyar költészet egyik kiemelkedő alakja, ezen a napon született.
E hárfa zenéjét hallom még néha, álmaimban. A nürnbergi álmoskönyv szerint az emberek,
akik e hónapban születnek, nyugtalanok, szerencsétlenek üzleti vállalkozásaikban, érzelmesek
és balkezesek. Valószínű, hogy az erőszakos halálnemek egyikében pusztulnak majd el, vízben vagy tűzben. A közhit kissé bolondosnak tart minket, áprilisi gyermekeket. De láttam már veszedelmesebb bolondokat is, akik augusztusban vagy decemberben születtek. Nem védekezem a közhit ellen.
Biztos, hogy van bennünk, áprilisiakban, valami állhatatlan, valami rohanó, valami óvatosan garabonciás. Amolyan szalonképes ámokfutók vagyunk. Ez az ég, az áprilisi égbolt dereng idegeinkben, üde zuhanyaival, zöld izgalmával, éretlen és vadóc, csiricsáré és harsány nyitási zenebonájával. Április a retek és fiatal hagyma hónapja, ahogy július a rózsák s december az irodalmi felolvasások hónapja. A reteknek is van költészete és ünnepe. Ez a néhány nap, április elején, ez az övé. A retekkel, a hagymával, a friss salátával érkeztem a világra, kényesen, mint afféle „primeur”. Születésem napján nemzeti ünnep volt, a törvények szentesítésének ünnepe. Ezen a napon soha nem mentünk iskolába, s valamennyire természetesnek éreztem, hogy a
világ is ünnepli létezésemet. Ez az iskolai szünnap okozta, hogy - sokáig - ünnepnek éreztem a személyes létezést, az életet. Áprilisban még mindig fölfigyelek, szaglászok. Úgy érzem, kezdődik valami.
Ibolyaszíne van, opálos, tulipános változatokkal. A föld megtelik e hetekben érlelt hagymákkal és gumókkal. A melegvizes források körül hajnalban elkeseredett gyomorbajosok állanak, pohárral és üvegcsővel kezükben, s keserűen néznek a tavaszba. A gyógyfürdők vizei ilyenkor adják ki pezsgő indulatukat, rohannak a mélyben, a kövek között, forró sistergéssel, tele üde, rejtélyes erővel. A nők nem szeretik ezt a hónapot. Ez a rövid kabátkák, a pattanások, a tavaszi szédülések, az oktalan izgalmak hónapja. A gazdagok ilyenkor Taorminába utaznak. A szegények este fölnéznek az égre, szaglásznak, a csillagokat nézik, és halkan mondják: „Fényesebb”.
Én is fölnézek az áprilisi égre, csillagom kutatom. Látom, még dereng valahol. Egy kéz után nyúlok, és halkan mondom: „Halványabb”.
Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (1900-1989),
magyar író, költő, újságíró. Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között.
E kor nekünk szülőnk és megölőnk. Tőle kaptuk, mint útravalót, hogy lehessünk hősök és gyilkosok, megbélyegzők és megbélyegzettek, keveset tevők, nagyokat álmodók, másokat mentők, magunkat pusztítók, egy időben, egy helyütt és egy személyben: ki merre fordul, aszerint. |
