2024. december 31., kedd

Tompa Mihály: Kérdezzük meg az időt a maga titkai felől...

 





„Kérdezzük meg magát, az időt titkai felől, s hallgassuk meg tanácsát figyelmes fülekkel! 
Hanem e végből ne az újévhez forduljunk, mely most kezdi pályáját, mert úgy csecsemőt kérdezünk, kinek nyelve ínyéhez ragadott; ha tudni akarjuk: mi van előttünk? vizsgáljuk meg azt, a mi hátunk mögött maradt; a múlt tanácsát kérjük a jövő érdekében, mely ezen kérdésre: mit cselekedjünk, hogy a jövő napjait rendeltetésünkhöz méltóan élvén át, szemrehányás nélkül tekinthessünk vissza? 
Így hangzik felénk: légy vigyázó, tántorítatlan és lemondó!” 

Tompa Mihály (1817-1868), magyar költő, a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik
legjelentősebb képviselője, református lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia
levelező tagja.

Harmati Gyöngyi: Ballag már az óesztendő....

 





Ballag már az óesztendő
Szomorúan lóg az orra
Az idén sem tört ki a világbéke.
Vánszorog még az óesztendő
Görnyedt hátán a gondok, bajok
Teli zsákja a földet verdesi.
Nem fér bele már semmi teher
Mi elmúlt évünk nyomasztotta
Fáradt vállunk görbesztette.
Lassan cammog az újesztendő elébe
Szeretné már ami ócska, régi
Letenni a gondok, bajok temetőjébe.
Oh, hogy vágyik egy kis békére
Pillanatnyi megnyugvásra
A lelkek s a világ háborús csataterein.
Újesztendő hol késel?  
Siess gyorsan, várunk rád
Hozzál boldog reménységet,
Tápláld bennünk a szeretet kialvó
Parazsát, lobogjon fel tiszta lángod
A jéggé dermedt szívekbe.

Harmati Gyöngyi
        S.D.G.

Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/383881

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

2024. december 29., vasárnap

Hirosima csodája...(Akik megmenekültek az atombomba támadásnál.)

 


Hirosima  csodája...Akik megmenekültek az atombomba támadásnál….
https://adventist.news/news/the-miracle-of-hiroshima

20. szeptember 2020. Japán Szuzuki Rjoko

Figyelmeztetés, gépi fordítás angolról magyar nyelvre...

1945. augusztus 6-án Hirosima lett az első város a történelemben, amelyet atombomba pusztított el. Bár a pusztítás és az emberéletek elvesztése szörnyű volt, több, mint 75 évvel az esemény után elgondolkodhatunk a Hirosimai Hetednapi Adventista Egyház tagjainak történetein - akik mindannyian túlélték.  "Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged." (Ésa. 43: 2)

Asako Furunaka 1921. augusztus 12-én született, egy sikeres japán üzletember lányaként. Elhivatottsága és intelligenciája arra késztette, hogy esti iskolába járjon, meg azután is, hogy tanárként lediplomázott. 32 évesen egy újságnál dolgozott riporterként, ami nő létére igencsak ritka foglalkozásnak számított akkoriban. Férjhez ment egy egyetemi tanárhoz, és bár gyermekáldásban nem lehetett részük, boldog életet éltek együtt.

Egy nap azonban a ötvenes évei elején járó Asako élete darabokra hullott, amikor férje bevallotta, hogy szeretője van, és válni akar. Asakon a kétségbeesés és a harag érzései uralkodtak el. A férje iránti szomorúság és gyűlölet töltötte be napjait és éjszakáit. Úgy érezte, soha többé nem bízhat meg senkiben, és nem hihet semmiben. Hamarosan mély depresszióba süllyedt.

Amikor élete a legrosszabb volt, meghívást kapott Asakó egy hetednapi adventista gyülekezetbe, és elkezdte rendszeresen látogatni az istentiszteleteket. Itt hallott a megbocsátásról, és reményt talált a Bibliában. A béke visszatért a szívébe. Azonban még nem tudta meghozni a döntést Jézus mellett és megkeresztelkedni.

Hihetetlen történetek

Képességei és képzettsége miatt Asakót felkérték, hogy legyen a gyermekek bibliatanítója a gyülekezetben. Boldogan elfogadta a feladatot, és elkezdte tanítani a gyerekeknek a szombatiskolai leckéket. Egy nap a lecke Dániel könyvének történetéről szólt, arról a három fiatalemberről, akik biztonságban maradtak, megmenekültek annak ellenére, hogy tüzes kemencébe vetették őket.

Buzgón tanította a leckét, de amikor végére ért, az egyik kisfiú felkiáltott: "Nem hiszem el!" Aztán az egyik lány azt mondta: "Elhiszem, mert a nagymamám mindig arról beszélt, hogy egyetlen hirosimai gyülekezeti tag sem halt meg, amikor atombombát dobtak városunkra."

Ezt hallva Asako is rádöbbent, hogy bár ő tanította a leckét, nem is igazán hitte el, és nem is tudta elhinni, amit a kislány mondott. De ugyanakkor egy gondolat jutott eszébe: "Újságíró vagyok, nem? Meg kell tudnom, hogy igaz-e, amit ez a lány mondott. Ennek tényleg utána kéne járnom." Így hát elkezdte a kutatómunkát, és elkezdte meglátogatni az egyház minden tagját, aki Hirosimában tartózkodott az atombomba támadás idejen.

Végzetes nap

A világ első atombombáját 1945. augusztus 6-án dobták le Hirosimában, Japánban.
2 kilométeres körzetben mindent elpusztított: a talaj hőmérséklete elképzelhetetlen 6000 ° C-ot ért el. 4 km-es körzetben mindenkit halálra égetett.
A támadás következményeit látva dr. Kihara Tomiko fáradhatatlanul munkálkodott, hogy minél több életet mentsen meg.

Hatalmas, másodpercenként 4,4 kilométeres sebességű szél keletkezett, aminek következtében még a betonépületek is összeomlottak, és a törött üveg akár 16 kilométerre is elrepült.

A bomba sugárzása hihetetlenül erős volt, aminek következtében azok, akik ki voltak téve neki, elveszítették minden testi funkciójukat, és sejtjeik apoptózison, egyfajta sejtes öngyilkosságon mentek keresztül. A robbanás, a városban keletkezett tüzek és a sugárzás égése között egyes becslések szerint Hirosima 200 000 polgára vesztette életét azon a napon.

Egyetlen adventista sem sérült meg

Mindezen pusztítás közepette tényleg lehetséges, hogy az egyház egyetlen tagja sem halt meg vagy sebesült meg, még akkor sem, ha kevesebb, mint egy kilométerre élt attól a helytől, ahol az atombomba becsapódott?

Asako kétségekkel a szívében kezdte meglátogatni az egyház minden tagját, akik a városban voltak a támadáskor. Arra a megállapításra jutott, hogy még aznap a halál minden szörnyűséges, borzalmas lehetőségei közepette sem halt meg vagy sérült meg egyetlen egyháztag sem. Igazat mondott a kislány, aki épp azért tudta elhinni, hogy az Úr épségben megőrizte a három hithű férfit a tüzes kemencében, mert a nagymamája sokszor elmondta neki, egyetlen hirosimai hívő adventistát sem érte baj a támadáskor. 
     A nyomozás során Asako meghallgatta Hiroko Kainou vallomását, akit meglepett a bombázás napján a hirtelen és erős szél, térdre esett és imádkozott. Bár a házában minden üvegdarab felrobbant, egyetlen karcolás nélkül maradt. A hirosimai adventista egyház 20 tagja közül valamennyien biztonságban voltak. Semmilyen sérülést sem szenvedtek. Hatan közülük, akik már idősek voltak, azóta elhunytak, de Morita és felesége, Yosimuráek, Szumiék, Macutaniék és még mások életben voltak.   

Iwa Kuwamoto, aki még ma 83 évesen is hirdeti az evangéliumot otthonról, telefonon vagy levelezés útján, a bombatámadás idejen 1 kilométerre tartózkodott a becsapódás helyszínétől. Amikor előmászott a leomlott épületek romjai alól, szemtanúja volt egy hatalmas gomba alakú óriásfelhőnek, amely beborította a napot, és sötétségbe borította a területet. Kétségbeesetten próbált segíteni hitetlen férjének, hogy kikerüljön a radioaktív hulladék alól, ám a tomboló tűz egyre inkább körbezárta őket. Iwa sírva fogta férje kezét, és igy szólt hozzá:
a tűz hamarosan itt lesz. Nem tehetek mást; haljunk meg itt együtt. Isten mindent tud. Kérlek, higgy Jézus Krisztusban! Én nem menthetlek meg!”

A férje így válaszolt: "Nem, én itt meghalok, de neked ki kell menekülnöd a gyermekeink érdekében. Valahogy helyezd biztonságban magad, és keresd meg a gyerekeket. Kérlek tedd meg a gyerekekért!”  Iwa újra csak azt bizonygatta: "Nem, lehetetlen, hogy megmeneküljek ebből a tűzből. Itt halok meg veled.”

Elesnek mellőled ezren, és jobb kezed felől tízezren, és hozzád nem is közelít. 
(Zsoltárok könyve 91: 7)

A férje így folytatta: "Nem! Itt rendben leszek. Hosszú ideig lázadtam, dacoltam anyám ellen és ellened, és nem hittem Istenben. De most már hiszek Isten üdvösségében, az Ő megváltásában, tudom, hogy újra látjuk egymást. Kérlek, nagyon kérlek menj és keresd meg a gyerekeket. Kérlek, menj!"

Iwa égő könnyekkel és összetört szívvel otthagyta a férjét, útközben vizet öntött magára, úgy menekült ki a lángok közül, és végül újra találkozott gyermekeivel.

Tomiko Kihara orvosként dolgozott, és saját klinikája volt. A robbanás előtti éjszakán ügyeletben volt, és hajnali 2-kor ért haza. Aludt, amikor a bombát ledobták. Bár kevesebb, mint egy kilométerre volt a robbanás helyétől, semmi sem esett rá, és semmilyen formában nem sérült meg. A robbanástól megrémülve kiszaladt, hogy megnézze, mi történik, de csak az égett és megfeketedett földet látta.

Felismerve a helyzet súlyosságát, rohant a város szélén lévő kórházba, és ott, egy hétig pihenés, alvás nélkül, az áldozatokért dolgozott, mint azon kevés orvosok egyike akik a robbanás után még életben maradtak a városban. A tragédiát követő hetekben és hónapokban továbbra is mindent felhasznált, hogy segítsen az áldozatoknak. Sokak számára tudott ilyen módon bizonyságot tenni az Úr szeretetéről.

Egy egész életen át tartó szolgálat

E történetek meghallgatásának eredményeként Asako Furunaka egyre inkább bízni kezdett Istenben és megkeresztelkedett. Elhívást kapott, hogy ossza meg másokkal Megváltója hűségéről nyert tapasztalatát. 58 éves korában beiratkozott a Saniku Gakuin Egyetem Teológiai Karára. A diploma megszerzése után lelkész lett a Kashiwa Hetednapi Adventista Egyházban, majd később bibliatanítóként dolgozott a Kisarazu Adventista templomban.

Nyugdíjba vonulása után továbbra is aktív evangélista munkát végzett a környezetében. Immár 88 évesen is jó egészségnek örvend és azt mondta: "Nincs földi családom, aki eltartana, akire támaszkodhatnék. De tudom, hogy Isten szeret engem, ezért boldog vagyok, ez elegendő számomra. ”

Átok, amely áldássá vált…

A japán kormány 1945 nyarán elrendelte az adventista egyház épületének lebontását. Az első presbiternek magának kellett felügyelnie az 1917 óta működő templom lebontását. Szomorú nap volt.

A templom lebontása miatt a tagok szétszéledtek az egész országban. Ami tragédiának tűnt, áldássá vált, amikor a bomba Hirosimára esett. A templom lebontása miatt csak 20 tag maradt Hirosimában. Mindenki túlélte a bombázást.

https://noticias.adventistas.org/pt/noticia/missao/o-milagre-de-hiroshima/ 

(Suyuki Ryoko könyvtárosként dolgozik az Észak-ázsiai, csendes-óceáni Divíziónál, melynek központja a Koreai Köztársaság területén található. Férje titkárként dolgozik ugyanitt. A házaspár több, mint harminc évet szolgált a helyi japán gyülekezetben lelkipásztorként. Három felnőtt gyermekük van.)

 

2024. december 15., vasárnap

ÓÉV BÚCSÚZTATÓ: Csatai Flórián - Egy év a csillagok alatt - 2024. éjszakái...

 




Mi mással is búcsúzhatnánk el az ÓÉV-től, mint 

Csatai Flórián: Egy év a csillagok alatt - 2024 éjszakái című csodálatos alkotásával,
mely az alábbi linken látható: Egy év a csillagok alatt - 2024. éjszakái

"Egy év nálunk csupán egy szempillantás a kozmoszban. A csillagos ég alatt állva ráébredünk arra, hogy az idő végtelen tengerében mi csak pillanatnyi hullámok vagyunk."

Az utazásunk év elején, a zord téli éjszakákon veszi kezdetét, majd fokozatosan áthaladunk a tavaszi égbolton. Innen a nyári éjszakák csillagos panorámájának varázsát láthatjuk, végül az őszi időszak elmúlásával visszatérünk a hideg téli estékhez, ahol lezárjuk az évet. Igyekeztem mindig az adott időszak csillagászati és / vagy légkörfizikai látványosságát megörökíteni, ez legtöbbször sikerült is. Bíztatom azokat, akiknek tetszik a videóm, hogy személyesen is tapasztalják meg ezt a látványt. Távol a városi fényektől, ahol a fényszennyezés kevésbé zavaró, a csillagos ég egy teljesen más dimenzióba repíti az embert, és egy új, éjszakai világ tárul fel a szemünk előtt. Az égbolt mindenkié.

2024. december 14., szombat

Miért hiányzik 10 nap a naptárakból 1582 októberében?

 

Miért hiányzik 10 nap a naptárakból 1582 októberében?

A napokban több ezzel kapcsolatos vírusvideóval is találkoztam a közösségi oldalakon, ezért úgy döntöttem, hogy elmesélem, miért hiányzik 10 nap a Gergely-naptárból.

    1582 októberében valami különös dolog történt. Az emberek lefeküdtek október 4-én este, és másnap reggel… október 15-én ébredtek! Nem, ez nem egy sci-fi film forgatókönyve, hanem a valóság.

    Tíz nap egyszerűen eltűnt a naptárból. Hogy miért? A válasz a Gergely-naptár bevezetésében rejlik, ami egy lenyűgöző történet a tudomány, a vallás és a politika összefonódásáról.

    1582, Christopher Clavius, eltűnt napok, Gergely-naptár, húsvét, időmérés, időszámítás, Julián-naptár, kronológia, naptár, naptárreform, október, szökőév, történelem, tudomány, vallás, XIII. Gergely pápa

    A Julián-naptár hibái

    A történet egészen Julius Caesarig nyúlik vissza, aki i. e. 45-ben bevezette a Julián-naptárt. Ez a naptár, amelyet Sosigenes alexandriai csillagász segítségével dolgoztak ki, 365 napos volt, és minden negyedik évben egy szökőnappal egészült ki.

    Azonban volt egy apró hiba a rendszerben: a Julián-naptár egy év hosszát 365,25 napnak vette, míg a valóságban a Föld 365,2422 nap alatt kerüli meg a Napot. Ez a kis eltérés évszázadokon át halmozódott, és a 16. századra már 10 napos eltolódást eredményezett a naptár és a Nap járása között.

    Miért volt ez probléma?

    A naptár pontatlansága különösen a húsvét időpontjának meghatározásakor okozott gondot. A húsvét a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnapra esik. A napéjegyenlőség időpontja azonban a Julián-naptár szerint egyre korábbra tolódott, így a húsvét ünnepe is eltávolodott a csillagászati tavasztól.

    1582, Christopher Clavius, eltűnt napok, Gergely-naptár, húsvét, időmérés, időszámítás, Julián-naptár, kronológia, naptár, naptárreform, október, szökőév, történelem, tudomány, vallás, XIII. Gergely pápa

    A probléma megoldására XIII. Gergely pápa 1582-ben bevezette a Gergely-naptárt, amelyet a neves csillagász, Christopher Clavius dolgozott ki. A Gergely-naptár finomított a szökőévek rendszerén, hogy pontosabban kövesse a Föld Nap körüli keringését. A 10 napos eltolódás korrigálása érdekében pedig 1582. október 4-ét október 15-e követte.

    A Gergely-naptár bevezetésének hatása

    A Gergely-naptár bevezetése nem ment zökkenőmentesen. Sokan félreértették a reformot, és attól tartottak, hogy 10 nappal rövidebb lesz az életük. Mások vallási okokból ellenezték a változtatást. Az új naptár bevezetése ezért fokozatosan történt, és csak a 20. század elejére terjedt el az egész világon.

    A Gergely-naptár ma a világ legelterjedtebb polgári naptára. Pontosabb, mint a Julián-naptár, és a húsvét időpontja is összhangban van a csillagászati tavasszal. A Gergely-naptár bevezetése a tudomány és a vallás együttműködésének egyik legfontosabb példája, és a mai napig meghatározza a mindennapjainkat.

    Néhány érdekesség:

    • A Gergely-naptár bevezetésekor egyes országokban zavargások törtek ki, mert az emberek azt hitték, hogy a kormány 10 napot lopott el az életükből.
    1582, Christopher Clavius, eltűnt napok, Gergely-naptár, húsvét, időmérés, időszámítás, Julián-naptár, kronológia, naptár, naptárreform, október, szökőév, történelem, tudomány, vallás, XIII. Gergely pápa
    • Egyes ortodox egyházak még ma is a Julián-naptárt használják, ezért a karácsonyt január 7-én ünneplik.
    • A Gergely-naptár sem tökéletes, de a hibája csak 3000 évenként egy nap, így legközelebb 4782-ben lesz szükség egy nap kihagyására.

    Remélem, hogy ez a cikk segített megérteni, miért hiányzik 10 nap 1582 októberéből. Ez a történelmi esemény egy remek példa arra, hogy miként befolyásolja a tudomány és a vallás a mindennapjainkat.

    (Forrás: Internet)


2024. december 6., péntek

Gárdonyi Géza: A torkos kutya esete...

 




Volt egy téglaszinü, selyemszőrü kutyánk. Zordon volt a neve.
Ha kétlábra állott, kényelmesen rányalhatott az orczámra. Az igaz, hogy én alig voltam akkor nyolcz éves, és gyakran uzsonnáztam vajaskenyeret.
Egy őszi napon egy üveg mézet küldött valaki az anyámnak. Szép, tiszta, csillogó sárga méz volt az. A méhek valószinüleg válogatott virágokból szedték a királyasszonyuknak. Egy kávéskanálnyi kóstolót kaptam belőle. Micsoda csemege volt az! Elolvadt a nyelvemen, s éreztem, hogy az édessége a testemnek minden porczikájába elömlik.
Az anyám azt mondta, hogy uzsonnakor többet ad. Méz-uzsonnánk lesz!
Szerettem volna néhány órával megelőzni az uzsonnaidőt. Néhány órával? Úgy éreztem, hogy bevárhatatlanul nagy idő választ el az uzsonnától. A nyelvemet még izgatta az édesség gyönyöre, és orromat a mézillat. Behunytam a szememet, hogy vissza tudjam képzelni az előbbi kóstolásnak minden gyönyörűségét.
Ott feküdtem a ház mögött a kertben, a nagy árnyékos almafa alatt. Fejemet a fűbe eresztettem. Körülöttem a méhek dönögtek. Szomoruan dönögtek. Talán éppen ezektől vették el a mi mézünket.
Egyszer csak suhogás támad a fűben, s hozzám surran Zordon, a selyemszőrű, téglaszinü kutya.
Elém hasalt. Ragyogó okos szemeit rám függesztette, és világos, tisztán érthető szavakkal igy szólt:
- Ich habe den Honig gegessen.
Elbámulva tekintettem reá. Azt hittem: a hallásom káprázott. Azonban a kutya bajuszán hajszálnyi vékony, fényes mézszálak csillogtak, s nehogy kételkedjem a valóságon, ujra megszólalt:
- Ja, so ist es... leider!
És eltünt.
Kerestem mindenfelé, hogy a büntett részleteit is megtudjam tőle, de nem találtam sehol.
Fölmásztam hát az éléskamra ablakára, és a rozsdás rostélyban megfogódzva, benéztem.
Fenékig igaz volt a beszéde! Még ki is nyalta az üveget.
Istenem, milyen szomoru látvány a mézes üveg, ha ki is van nyalva!
Az apám éppen akkor jött haza. Eléje mentem és elmondtam neki a méz történetét.
- Ez csodálatos, - jegyezte meg komolyan az apám. - Kutyát még magam se hallottam beszélni.
Zordon a kutyaólban feküdt. Mikor meglátott bennünket, előszökkent, és bozontos farkát megcsóválgatva ugrált előttünk.
Megsimogattam a fejét s nyájasan szóltam hozzá:
- Beszélj Zordonkám, beszélj. Mondd meg őszintén apámnak is, hogy te etted meg a mézet.
Hallgatott. Még szerencse, hogy csak a farkát csóválta és nem a fejét.
- Beszélj hát kutyácskám, - szóltam könyörgő hangon; - csak egy szót szólj, mint előbb a kertben, különben még azt gondolhatnák, hogy én torkoskodtam el a mézet.
Nem felelt. Ugy tett mintha néma volna. Oh, igazán nyomorult gaz kutya volt!
- Ne boszankodjál, - szólt az apám, - nem tesz semmit, ha nem vall: amelyitek megette a mézet, annak fájni fog a gyomra.
Apámnak igaza volt. Csakhogy az a csodálatos, hogy az a ravasz kutya ette meg a mézet, és mégis én nyögtem miatta.
Gárdonyi Géza (1863-1922), eredeti nevén Ziegler Géza, író, költő, újságíró,
pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja