Hirosima csodája...(Akik megmenekültek az atombomba támadásnál.)

 

Hirosima  csodája...Akik megmenekültek az atombomba támadásnál….
https://adventist.news/news/the-miracle-of-hiroshima

20. szeptember 2020. Japán Szuzuki Rjoko

Figyelmeztetés, gépi fordítás angolról magyar nyelvre...

1945. augusztus 6-án Hirosima lett az első város a történelemben, amelyet atombomba pusztított el. Bár a pusztítás és az emberéletek elvesztése szörnyű volt, több, mint 75 évvel az esemény után elgondolkodhatunk a Hirosimai Hetednapi Adventista Egyház tagjainak történetein - akik mindannyian túlélték.  "Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged." (Ésa. 43: 2)

Asako Furunaka 1921. augusztus 12-én született, egy sikeres japán üzletember lányaként. Elhivatottsága és intelligenciája arra késztette, hogy esti iskolába járjon, meg azután is, hogy tanárként lediplomázott. 32 évesen egy újságnál dolgozott riporterként, ami nő létére igencsak ritka foglalkozásnak számított akkoriban. Férjhez ment egy egyetemi tanárhoz, és bár gyermekáldásban nem lehetett részük, boldog életet éltek együtt.

Egy nap azonban a ötvenes évei elején járó Asako élete darabokra hullott, amikor férje bevallotta, hogy szeretője van, és válni akar. Asakon a kétségbeesés és a harag érzései uralkodtak el. A férje iránti szomorúság és gyűlölet töltötte be napjait és éjszakáit. Úgy érezte, soha többé nem bízhat meg senkiben, és nem hihet semmiben. Hamarosan mély depresszióba süllyedt.

Amikor élete a legrosszabb volt, meghívást kapott Asakó egy hetednapi adventista gyülekezetbe, és elkezdte rendszeresen látogatni az istentiszteleteket. Itt hallott a megbocsátásról, és reményt talált a Bibliában. A béke visszatért a szívébe. Azonban még nem tudta meghozni a döntést Jézus mellett és megkeresztelkedni.

Hihetetlen történetek

Képességei és képzettsége miatt Asakót felkérték, hogy legyen a gyermekek bibliatanítója a gyülekezetben. Boldogan elfogadta a feladatot, és elkezdte tanítani a gyerekeknek a szombatiskolai leckéket. Egy nap a lecke Dániel könyvének történetéről szólt, arról a három fiatalemberről, akik biztonságban maradtak, megmenekültek annak ellenére, hogy tüzes kemencébe vetették őket.

Buzgón tanította a leckét, de amikor végére ért, az egyik kisfiú felkiáltott: "Nem hiszem el!" Aztán az egyik lány azt mondta: "Elhiszem, mert a nagymamám mindig arról beszélt, hogy egyetlen hirosimai gyülekezeti tag sem halt meg, amikor atombombát dobtak városunkra."

Ezt hallva Asako is rádöbbent, hogy bár ő tanította a leckét, nem is igazán hitte el, és nem is tudta elhinni, amit a kislány mondott. De ugyanakkor egy gondolat jutott eszébe: "Újságíró vagyok, nem? Meg kell tudnom, hogy igaz-e, amit ez a lány mondott. Ennek tényleg utána kéne járnom." Így hát elkezdte a kutatómunkát, és elkezdte meglátogatni az egyház minden tagját, aki Hirosimában tartózkodott az atombomba támadás idejen.

Végzetes nap

A világ első atombombáját 1945. augusztus 6-án dobták le Hirosimában, Japánban.
2 kilométeres körzetben mindent elpusztított: a talaj hőmérséklete elképzelhetetlen 6000 ° C-ot ért el. 4 km-es körzetben mindenkit halálra égetett.
A támadás következményeit látva dr. Kihara Tomiko fáradhatatlanul munkálkodott, hogy minél több életet mentsen meg.

Hatalmas, másodpercenként 4,4 kilométeres sebességű szél keletkezett, aminek következtében még a betonépületek is összeomlottak, és a törött üveg akár 16 kilométerre is elrepült.

A bomba sugárzása hihetetlenül erős volt, aminek következtében azok, akik ki voltak téve neki, elveszítették minden testi funkciójukat, és sejtjeik apoptózison, egyfajta sejtes öngyilkosságon mentek keresztül. A robbanás, a városban keletkezett tüzek és a sugárzás égése között egyes becslések szerint Hirosima 200 000 polgára vesztette életét azon a napon.

Egyetlen adventista sem sérült meg

Mindezen pusztítás közepette tényleg lehetséges, hogy az egyház egyetlen tagja sem halt meg vagy sebesült meg, még akkor sem, ha kevesebb, mint egy kilométerre élt attól a helytől, ahol az atombomba becsapódott?

Asako kétségekkel a szívében kezdte meglátogatni az egyház minden tagját, akik a városban voltak a támadáskor. Arra a megállapításra jutott, hogy még aznap a halál minden szörnyűséges, borzalmas lehetőségei közepette sem halt meg vagy sérült meg egyetlen egyháztag sem. Igazat mondott a kislány, aki épp azért tudta elhinni, hogy az Úr épségben megőrizte a három hithű férfit a tüzes kemencében, mert a nagymamája sokszor elmondta neki, egyetlen hirosimai hívő adventistát sem érte baj a támadáskor. 
     A nyomozás során Asako meghallgatta Hiroko Kainou vallomását, akit meglepett a bombázás napján a hirtelen és erős szél, térdre esett és imádkozott. Bár a házában minden üvegdarab felrobbant, egyetlen karcolás nélkül maradt. A hirosimai adventista egyház 20 tagja közül valamennyien biztonságban voltak. Semmilyen sérülést sem szenvedtek. Hatan közülük, akik már idősek voltak, azóta elhunytak, de Morita és felesége, Yosimuráek, Szumiék, Macutaniék és még mások életben voltak.   

Iwa Kuwamoto, aki még ma 83 évesen is hirdeti az evangéliumot otthonról, telefonon vagy levelezés útján, a bombatámadás idejen 1 kilométerre tartózkodott a becsapódás helyszínétől. Amikor előmászott a leomlott épületek romjai alól, szemtanúja volt egy hatalmas gomba alakú óriásfelhőnek, amely beborította a napot, és sötétségbe borította a területet. Kétségbeesetten próbált segíteni hitetlen férjének, hogy kikerüljön a radioaktív hulladék alól, ám a tomboló tűz egyre inkább körbezárta őket. Iwa sírva fogta férje kezét, és igy szólt hozzá:
a tűz hamarosan itt lesz. Nem tehetek mást; haljunk meg itt együtt. Isten mindent tud. Kérlek, higgy Jézus Krisztusban! Én nem menthetlek meg!”

A férje így válaszolt: "Nem, én itt meghalok, de neked ki kell menekülnöd a gyermekeink érdekében. Valahogy helyezd biztonságban magad, és keresd meg a gyerekeket. Kérlek tedd meg a gyerekekért!”  Iwa újra csak azt bizonygatta: "Nem, lehetetlen, hogy megmeneküljek ebből a tűzből. Itt halok meg veled.”

Elesnek mellőled ezren, és jobb kezed felől tízezren, és hozzád nem is közelít. 
(Zsoltárok könyve 91: 7)

A férje így folytatta: "Nem! Itt rendben leszek. Hosszú ideig lázadtam, dacoltam anyám ellen és ellened, és nem hittem Istenben. De most már hiszek Isten üdvösségében, az Ő megváltásában, tudom, hogy újra látjuk egymást. Kérlek, nagyon kérlek menj és keresd meg a gyerekeket. Kérlek, menj!"

Iwa égő könnyekkel és összetört szívvel otthagyta a férjét, útközben vizet öntött magára, úgy menekült ki a lángok közül, és végül újra találkozott gyermekeivel.

Tomiko Kihara orvosként dolgozott, és saját klinikája volt. A robbanás előtti éjszakán ügyeletben volt, és hajnali 2-kor ért haza. Aludt, amikor a bombát ledobták. Bár kevesebb, mint egy kilométerre volt a robbanás helyétől, semmi sem esett rá, és semmilyen formában nem sérült meg. A robbanástól megrémülve kiszaladt, hogy megnézze, mi történik, de csak az égett és megfeketedett földet látta.

Felismerve a helyzet súlyosságát, rohant a város szélén lévő kórházba, és ott, egy hétig pihenés, alvás nélkül, az áldozatokért dolgozott, mint azon kevés orvosok egyike akik a robbanás után még életben maradtak a városban. A tragédiát követő hetekben és hónapokban továbbra is mindent felhasznált, hogy segítsen az áldozatoknak. Sokak számára tudott ilyen módon bizonyságot tenni az Úr szeretetéről.

Egy egész életen át tartó szolgálat

E történetek meghallgatásának eredményeként Asako Furunaka egyre inkább bízni kezdett Istenben és megkeresztelkedett. Elhívást kapott, hogy ossza meg másokkal Megváltója hűségéről nyert tapasztalatát. 58 éves korában beiratkozott a Saniku Gakuin Egyetem Teológiai Karára. A diploma megszerzése után lelkész lett a Kashiwa Hetednapi Adventista Egyházban, majd később bibliatanítóként dolgozott a Kisarazu Adventista templomban.

Nyugdíjba vonulása után továbbra is aktív evangélista munkát végzett a környezetében. Immár 88 évesen is jó egészségnek örvend és azt mondta: "Nincs földi családom, aki eltartana, akire támaszkodhatnék. De tudom, hogy Isten szeret engem, ezért boldog vagyok, ez elegendő számomra. ”

Átok, amely áldássá vált…

A japán kormány 1945 nyarán elrendelte az adventista egyház épületének lebontását. Az első presbiternek magának kellett felügyelnie az 1917 óta működő templom lebontását. Szomorú nap volt.

A templom lebontása miatt a tagok szétszéledtek az egész országban. Ami tragédiának tűnt, áldássá vált, amikor a bomba Hirosimára esett. A templom lebontása miatt csak 20 tag maradt Hirosimában. Mindenki túlélte a bombázást.

https://noticias.adventistas.org/pt/noticia/missao/o-milagre-de-hiroshima/ 

(Suyuki Ryoko könyvtárosként dolgozik az Észak-ázsiai, csendes-óceáni Divíziónál, melynek központja a Koreai Köztársaság területén található. Férje titkárként dolgozik ugyanitt. A házaspár több, mint harminc évet szolgált a helyi japán gyülekezetben lelkipásztorként. Három felnőtt gyermekük van.)