"Ha meghalunk, nem vihetjük magunkkal a betétkönyvünket.
Az örökkévalóságban csak egy "fizetőeszköz" érvényes:
a tettekre váltott szeretet."
(Helder Camara)
(Helder Camara)
A Tyson futása egy inspiráló dráma, amely egy 15 éves autista fiú, Tyson történetét követi nyomon.
Tyson úgy dönt, hogy részt vesz egy városi maratonon, hogy bizonyítsa képességeit, és közelebb kerüljön távolságtartó apjához, aki híres fociedző. A fiú útja tele van kihívásokkal, de kitartása és hite végül nemcsak a saját életét változtatja meg, hanem családját is közelebb hozza egymáshoz. A film erőteljes üzenetet közvetít az elfogadásról, a családi szeretetről, és arról, hogy mindenki megérdemli a második esélyt. Az autizmus témája valósághűen jelenik meg, mivel a főszerepet alakító Major Dodson maga is autista, így hitelesen adja át a karakter küzdelmeit és fejlődését. Az alkotás finoman érinti a hit témáját is, néhány keresztény elemmel gazdagítva a történetet.
https://videa.hu/videok/film-animacio/mf-tyson-futasa-full-hd-I6vWWmf2TKdHNd6j
"Veszekedünk, néha a legkisebb dolgokon is; számlákon, menetrendeken vagy egy tùl kemèny szón. Az igazság az, hogy az igaz szerelem nem az a tündérmese, amiről gyerekkènt hallottunk. Nyers, rendetlen és időnként kimerítő. De a maradás mellett döntünk, nem azért, mert könnyű, hanem azért, mert nem a távozás a válasz, arra, amit felépítettünk. Azt mondva: "Imádom még a legnehezebb részeidet is, és még mindig itt vagyok. "Itt jön be az érettség; annak megértése, hogy a szerelem nem csak szenvedély és izgalom, hanem türelem és elkötelezettség is. Arról van szó, hogy akkor is szembe kell néznetek egymással, amikor legszívesebben elmennél, tudva, hogy minden konfliktus egy lehetőség arra, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz és jobban megértsètek egymást. Nem azért maradunk, mert mindig szép, vagy mert félünk az egyedülléttől, hanem azért, mert a szerelem elkötelezettség. Az a döntés, hogy ne csak akkor legyünk ott, amikor jók a pillanatok, hanem akkor is, amikor kihívást jelentenek. Felismerni, hogy a kapcsolatok nem a tökéletesedés, hanem a fejlődés kérdése. Kitartani, mikor könnyebb lenne elengedni, megérteni, hogy a szerelem igazi szépsége nem abban rejlik, ha elkerülünk minden szünetet, hanem abban, hogy megtanulunk együtt gyógyulni. Tehát harcolunk, javítunk, szeretünk és maradunk; nem azért, mert muszáj, hanem mert úgy döntünk. Minden egyes nap. Ez az igaz szerelem!"
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak halkan, segít elfeledni, hogy valahol baj van… Játssz el egy dalt – csak úgy magadnak halkan, Játszd azt, hogy te is benne vagy a dalban, Játszd azt, hogy mosolyogsz s nem érdekel semmi, Játszd, hogy érdemes minden nap embernek lenni, Játssz koldust vagy királyfit, Játszd, hogy piros fákon fehér levelek közt zöld virág nyílik, Játszd, hogy jobb lesz, Játszd, hogy szebb lesz, Játszd, hogy még lesz…. Játssz el egy dalt – csak úgy csendben magadnak, Játszd azt, hogy a dolgok rendesen haladnak!
"Mert ha a pillangó repülő virág, a szitakötő meg repülő drágakő. Repülő zafírok, topázok, gránátok meg türkizek! A Teremtő a pillangót meg a szitakötőt bizonyára nem komponálva teremtette, hanem álmában, mikor a világ teremtésében megfáradtan alvásra dőlt a végtelenség csillagvilágos mélyében."
„Egy szép csillagos égbolt alkalmasint többet érhet, mint az elmaradt kültéri díszvilágítás, egy az erdőben közösen kötött fenyőágcsokor könnyen pótolhat egy karácsonyfát, és egy őszinte hálaszó vagy egy vers időnként szebb lehet némely ajándéknál is.”
/Tuulia Ortner/
![]() |
saját fotóm: Vízpart...(H.Gy.) |
"Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakik és én is abban.
Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek, akként az is, aki engem
eszik, él énáltalam. A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek,
amelyeket én szólok néktek, lélek és élet." (János 6,56-57. 63)
"Krisztus testét enni és vérét inni annyit jelent, mint befogadni őt személyes üdvözítőül,
hinni, hogy megbocsátja bűneinket, és hogy ő teljesíti be életünket. Ha szeretetét szemléljük,
elmélkedünk rajta és magunkba szívjuk, akkor válhatunk természetének részeseivé. Ami a
táplálék a testnek, az Krisztus a léleknek. A táplálék nem használhat, csak ha esszük, ha
lényünk részévé válik. Krisztus sem jelent értéket számunkra, ha nem ismerjük őt, mint
személyes üdvözítőnket. A csupán elméleti ismeret mitsem használ. Belőle kell táplálkoznunk,
szívünkbe kell őt fogadnunk, hogy élete a mi életünkké váljék. Szeretetét, irgalmát magunkba
kell innunk. Amiképpen testi életünket a táplálék tartja fenn, úgy lelki életünket Isten igéje.
Minden léleknek önmaga számára kell életet merítenie ebből a gazdag forrásból. Amiképpen
magunknak kell ennünk, hogy táplálékhoz jussunk, úgy kell az igét is magunkhoz vennünk.
Ne csupán mások közvetítésével szerezzük meg!"
(E.G. White: Jézus élete, Válság Galileában c. fejezetből)
"Amit meg kell értened, az az akarat tényleges ereje. Ez az emberi természetet uraló
erő, a döntés illetve a választás hatalma. Minden az akarat helyes irányultságán múlik,
amely a tevékenységre hat. A választás képességét Isten megadta az embernek. Tőled
függ, hogy helyesen élj vele. Habár szívedet nem változtathatod meg és a saját erődből
Istent nem szeretheted, mégis a szabad választásodtól függ, hogy őt szolgáld. Mihelyt
átadod akaratodat, ő munkálni fogja benned mind az akarást, mind a cselekvést. Ily módon
egész lényedet Krisztus Lelke uralja, szereteted Isten Fiában összpontosul és gondolataid
összhangban lesznek vele. Ha akaratodat teljesen alárendeled a Megváltónak, akkor egy
minden erőt felülmúló, magasztos hatalommal egyesülsz. Akkor az állhatatossághoz
felülről fogsz erőt nyerni és így állandóan átadva magad Istennek, képes leszel egy új életet,
a hit életét élni!"
(E.G. White: Jézushoz vezető út, Odaadás c. fejezetből)
Bizonyára sokan soha nem gondolkodtak még el azon, mi mindent rejthet egy, az ember
által elhagyott bozótos szövevényes mélye. A kisebb-nagyobb fák, cserjék, bokrok, füves tisztások alkotta élettér remek menedék, utódnevelő hely, és nem utolsósorban a táplálékforrások kifogyhatatlan tárháza számos állatfaj számára. Filmünk nem időzik el
sokáig egyetlen faj mellett sem. Egyfajta leltár keretein belül ismerheti meg a néző a
tengelicet, süvöltőt, citromsármányt, királykát, zöldikét, csuszkát, fenyőpintyet, szajkót, tövisszúró gébicset, gyurgyalagot, fácánt, néhány másodpercre megcsodálhatja a rejtőzködő harist és láthatja például az őszapó érdekes fészek építési szokásait. A négylábúakat sem hanyagoljuk el. Feltűnik a filmben a titokzatos és ritka vadmacska, de helyet kap az európai
őz, a vaddisznó, a gímszarvas és a mezei nyúl is. Egy teljes év alatt gyűjtöttük be a film képi anyagait hóban, fagyban, tavaszi melegben, viharban, rekkenő hőségben és őszi lombhullás idején. Jó szórakozást kívánunk! A film zenei anyaga meghallgatható itt: • Egy év a bozótosban (Filmzene)
https://www.youtube.com/watch?v=kyf6TixDBh4
A dal szövege:
Gyönyörű reggel jön üzenettel, új ígérettel, harmatcseppel. Pont úgy, mint régen az első hajnal, hitet ébresztve, madárdallal.
Mindenért hála, az egész életért, a friss esőért, a napfényért. Köszönet Néked, minden szép énekért, dicsérlek Téged minden jóért! Enyém a napfény, enyém a reggel, új lapot kezdek a Te erőddel. Nagy Lehetőség, hagyd kihasználnom, míg az új édent majd meglátom!
"A felfelé vezető út lehet rögös és meredek. Jobbra-balra szakadékok tátonghatnak.
Útközben számos akadállyal kell megküzdenünk, dolgoznunk kell akkor is, amikor már
fáradtan a nyugalom után vágyunk, vagy harcolnunk kell akkor is, amikor az erőnk már
elfogyott és bíznunk kell, amikor a reményünk szertefoszlott. Az élet meredek útján
mégis, mindenütt fellelhetők az öröm forrásai, amelyek a bölcsesség útján haladó, fáradt
vándorokat felüdítik. A szenvedések közepette is vidáman kitartanak, mert Krisztus -
akit lelkük szeret - láthatatlanul halad mellettük. Minden egyes felfelé vezető lépésnél
határozottabban érzik kezének érintését, minden egyes lépésnél újabb sugarakat vetít
ösvényükre a láthatatlan Úr, és dicsénekük mind magasabbra szárnyal. Így haladnak
mindig feljebb és feljebb, míg végül dicshimnuszuk egyesül az Isten trónusa köré
sereglett angyalok énekével."
(E. G. White: Gondolatok a Hegyi beszédről, Szoros az a kapu c. fejezetből)