Tóth Gábor: A jellemépítésről...

 

"A jellem egy olyan ház, amelyet úgy építünk
folyamatosan, hogy közben benne lakunk."

(Forrás: Magoskönyv a léleknek, 108.o.)

Tóth Gábor: Uralom és szolgálat...

 

"Uralom és szolgálat - az élet lényeges elemei.
De míg a jó önmagán uralkodik, és másokat szolgál, addig
a rossz önmagát szolgálja és másokon akar uralkodni."


(Forrás: Magoskönyv a léleknek, 92.o.)

Tóth Gábor: Csapdába kerülő emberi lelkek...

 

"Ha szeretett állatunk csapdába szorul, sohasem kezdjük azon nyomban erővel
kivonszolni a sérülést okozó csapóvas fogságából, mivel így nagyobb fájdalmat
okozunk neki, mint amiben éppen van. Először alaposan szemügyre vesszük a
csapdát, és megkeressük kinyításának módját, majd óvatosan kiemeljük a
szenvedő élőlényt. Hasonló gondossággal járunk el a csapdába kerülő emberi
lélekkel is."


(Forrás: Magoskönyv a léleknek, 91.o.)

Tóth Gábor: Legfőbb tulajdonságainkról...

 

saját fotóm: Fény és árnyék...(H.Gy.)

"Senki sem születik szorgalmasnak vagy lustának,
derűlátónak vagy borúlátónak, őszintének vagy hazugnak,
erényesnek vagy erkölcstelennek.
Legfőbb tulajdonságainkat magunk írjuk a lelkünkbe,
megismételt gondolataink és tetteink által."

(Forrás: Magoskönyv a léleknek, 86.o.)

Tóth Gábor: A legnagyobb hiba...

 



"Nem követhet el nagyobb hibát az ember, mint amikor összehasonlítja
életét és problémáit egy másik ember életével és problémáival."

(Forrás: Magoskönyv a léleknek,  73. o.)

Tóth Gábor: Mit viszünk magunkkal?

 

"A bántó módon, de őszintén nekünk mondott szavakból
csak az őszinteséget kellene hazavinnünk,
azonban sokan az előbbit is magukkal hurcolják."

(Forrás: Magoskönyv a léleknek, 49.o.)

Tóth Gábor: Az állatok nem beszélnek...

 

                                                         saját fotóm: Állati találkozás...(H.Gy.)



"Az állatok nem beszélnek, mégis jól értik egymást.
Az emberek beszélnek, mégsem értik egymást."


(Forrás: Magoskönyv a léleknek, 71.o.)

Tóth Gábor: Gondolkodni vagy sem?

 

"Az emberek egy része akar gondolkodni, egy része nem.
A gondolkodni akarok egy része akar helyesen gondolkodni, egy része nem.
A helyesen gondolkodni akarok egy része ki is tart a helyes gondolkodásba,
másik részük belefárad."


(Forrás: Magoskönyv a léleknek, 68.o.)

Tóth Gábor: Kiszolgálás vagy segítségnyújtás?

 

"A másik ember önző kívánságait kiszolgálni
nem jelent segítségnyújtást."


(Forrás: Magoskönyv a léleknek, 64.o.)

Tóth Gábor: A lélek tragédiája...

 

"A lélek tragédiája az erőtlenség. Elhatározzuk a jó követését,
de a lelkünk más utak felé vágyik, és gyakran nincs ereje a
jó cselekvéséhez."

(Forrás: Magoskönyv a léleknek, 60.o.)

Tóth Gábor: Három dolog van amire befolyással bírunk...

 

"Három dolog van, amire az ember jelentős befolyással bír:
a tanulás által megszerzett tudás, a gondolkodás révén kialakított jellem,
és a szokások által megtartott egészség."


(Forrás: Magoskönyv a léleknek, 53.o.)

Tóth Gábor: A költöző madarakról...

 

Gólyák...(Besenyei Éva fotója)

"A költöző madarak nemcsak azért szabadok, mert repülhetnek,
hanem mert tudják, hova repülnek, és hiszik, hogy célba érnek."

(Forrás: Magoskönyv a léleknek, 48. o.)

Tóth Gábor: Keveseknek jut osztályrészül...

 

"Keveseknek jut osztályrészül, hogy sokaknak segítsenek.
Sokaknak jut osztályrészül, hogy keveseknek segítsenek.
Mindenkinek osztályrésze, hogy önmagán segítsen."

(Forrás: Magoskönyv a léleknek, 45.o.)

Tóth Gábor: Az igazi erő mibenléte...

 

"Nem az számít, hogy mekkora súlyt tudsz felemelni egyszer-egyszer,
hanem hogy mennyit bírsz hordozni egy életen át.
Az igazi erő a kitartó felelősségvállalásban rejlik."

(Forrás: Tóth Gábor, Magoskönyv a léleknek, 18. o.)

Tóth Gábor: A szakadék szélén...

 

"A szakadék szélén megépített erős korlátokat senki sem tartja feleslegesnek.
Ellentétben, az emberi életet védő erkölcsi törvényekben mégis sokan szabadságuk
megkurtítását látják, jóllehet ezek a lelki szakadékba eséstől védenek."

(Forrás: Tóth Gábor Magoskönyv a léleknek, 18. oldal)

Tóth Gábor: Az élet egy kölcsönkapott jegyzetfüzet...

 

"Az élet  egy olyan kölcsönkapott jegyzetfüzet, amit szép borítóval,
de üresen kapunk, majd elhasznált fedéllel, ám személyes bejegyzésekkel
teleírva adunk vissza. Értékét nem a borítója, hanem a tartalma adja."

(Forrás: Tóth Gábor Magoskönyv a léleknek, 160.o.)

Tóth Gábor: Űr a lélekben...

 

"Ha olyan űrt érzel a lelkedben, amelyet emberek, tárgyak és események
már nem tudnak betölteni, felkészültél egy magasabb rendű változásra."


(Forrás: Tóth Gábor, Magoskönyv a léleknek, 159.o.)

Takács László: Istent keresve...

 

                                                              saját fotóm...(Tükröződés) H.Gy.

Kerestem Istent itt a földön és fent az égben,
forró nyárban, nagy fák hűvösében,
ősszel, mikor a lombok mind lehulltak,
télen hóban, hol életek aludtak,
tavasszal nyíló virágkehelyben,
de nem volt sehol sem az Isten.

Aztán bejártam érte mind a világot,
asszonyok ölében, hol a szerelem virágzott,
szemek tüzében kutattam vigyázva,
lelkemet, szívemet néki ajánlva,
átkeltem tengeren recsegő bárkákon,
sóhajokból szőtt, könyörgő imákon.

A végtelen évekből párat eloroztam,
míg az Istenem mindenhol kutattam.
Voltam közben szabad, kicsit láncra verve,
szerencse gyermeke, és voltam szeretve.
Megtalált a balsors, sosem menekültem,
valahol ott volt és vigyázott az Isten.

Éveimet adtam pillantásáért cserébe,
ástam a föld alá, szálltam fel az égbe.
Halállal dacoltam, de életem nem adtam,
bár így a végén már kicsit elfáradtam.
Aztán megláttam őt egy vízfodor tükrében,
hisz mindvégig ott állt az Isten mögöttem.

Forrás:
https://www.poet.hu/vers/315878

Weöres Sándor: A boldogságról...

 

                                                        saját fotóm: Égbe vezető út...(H.Gy.)

A kis jércét nem irígylem én,
amikor kapar az udvar szemetén.
Irígylem a kotlóst: lázban, egyedül
az áthevülő tojásokon ül
s a változás titka körülkerengi.

A boldogság útszéli szemét,
szedhet eleget, ki lenyújtja kezét,
az érlelő kínt kell megérdemelni.

A gondolat itt, ott, mindenütt
élő szövetet bont és sebet üt.
Ha sokallod mennyi rajta a seb,
fuss, mint a háromlábu eb,
fuss vissza, míg nem késő visszamenni.

A boldogság útszéli szemét,
szedhet eleget, ki lenyújtja kezét,
az érlelő kínt kell megérdemelni.

Weöres Sándor (1913-1989),  Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, 

műfordító, irodalomtudós. Felesége Károlyi Amy költő volt.

Kányádi Sándor: Harmat a csillagon...

 

18feb

Megjártam bár a történelmet,
konok vagyok, konokabb, mint a gyermek,
kinek apja hiába magyarázza,
hogy nem labda a hold,
konok, ki ha százszor meglakolt,
százegyedszer is a könyörtelen
igazat keresem.
Ez a kenyerem.

A boldogság tört szárnyú madara
vergődik a tenyeremen;
a boldogság tört szárnyú madarát,
mely évezredek óta
röppen fel s hull alá,
nekem kell fölrepítenem.

Vergődtem, vergődöm magam is,
– megviseltek a hosszú századok –;
szétosztom minden örömöm,
a bánatomon is osztozzatok.

Ó, szép szavak barokkos balzsama, –
ne hosszabbítsd a kínjaim!
A féligazság:
múló novokain.
Az egyenes beszéd,
nekem csak az a szép.

Kenyéren és vízen is csak azt vallhatom.
Ezért tart engem a társadalom.

Labda a hold! S ha netán el nem érném,
harmat leszek, harmat e csillagon,
hogy fényemtől is fényesebbnek
lássák a földet a
szomszédos égitestek.

S ha elszólít a Nap,
nyugodt lélekkel mondják:
tócsákkal nem szövetkezett,
liliomok fürödtek benne,
úgy tűnt el, amint érkezett.

Kányádi Sándor (1929 - 2018), a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő,
a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Goethe: Életszabály....

 

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd,
s mindig úgy tégy ha veszteség ér,
minthogyha újjászülten élnél;

Mit akar?- kérdd meg minden naptól
és minden nap felel majd akkor;

Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni;
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre.

Johann Wolfgang von Goethe (1749-1832), német író, költő, grafikus, művészetteoretikus, jogász és
politikus. A német irodalom egyik klasszikusa, a világirodalom egyik legnagyobb költője. A líra, a dráma
és az epika műnemében egyaránt remekművek sorát alkotta.

Weöres Sándor: A vágyak megszelídítése...

 

Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt.

De kívánságaid rabja se legyél.
Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett
szenvedélyek között morzsolódni.
Ha vágyaidat kényezteted visszajárnak: párzanak és fiadzanak.
Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak.
Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz,
mint a tökéletes hatalom maga.
Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének
valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba, ezentúl
a szörny még nyugtalanabb és lassanként megrepeszti  a falat.
Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne írtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak,
inkább örülj, hogy felismerted, gondozd,
mert könnyen szelídül és derék háziállat lesz belőle.

(A vágyak idomítása részlet)

(Weöres Sándor: A teljesség felé c. kötetéből)

REMÉNYIK SÁNDOR: SZIKLÁK....

 

A kősziklákat mindíg irigyeltem,

Kik állnak büszkén, mozdulatlanul,

Állják a villámot, ha rájok sujt,

S a harmat csöppjét, ha fejökre hull.

Számukra soha sincs "talán", se "hátha",

Mint dogmák állnak, oly konok-keményen,

Mint zord, erős és önhitt férfiak,

És hófuvásos, sivatag-nagy télben

Fejükön csipkés jégből a sisak.

A kősziklákat mindíg irigyeltem.

A kemény szót most megtanulom én is,

De szívem bánja, mit kimond a szám,

Ajkamon éles az ige, mint a kard,

De belül egy hang kérdez: "igazán?"

S a lélek ernyedt, tompa, szárnyszegett.

Már megtanulok én is síkraszállni,

S nem hajigálni kő helyett kenyeret,

S lenni kőszírt, mely int és fenyeget,

Kőszikla, mit meg nem ingat semmi.

Kőszikla, min a csákány eltörik.

Ó, de belül fáj keménynek lenni!

Reményik Sándor (1890-1941) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra 
kiemelkedő alakja. Írói álneve: Végvári.

Albrecht Dürer: "Imádkozó kezek"...(Egy tragikus végű fogadás története)

 

Albrecht Dürer: "Imádkozó kezek",
avagy  történet az önfeláldozó testvéri szeretetről...

A XV. században, egy kis városban lakott egy család, akinek 18 gyereke volt.
Az apa, aki aranyműves volt, hogy el tudja tartani a népes családot napi 18 
órát is kénytelen volt dolgozni, ezen kívül pedig alkalmi munkákat is vállalt.
Nehéz helyzetük ellenére, a család két legnagyobb gyereke nem akarta
feladni álmát a rajzolás terén, bár tudták, hogy apjuk nem tudja őket taníttatni
a Nürnbergi Akadémián.

A két gyerek egy álmatlan éjszakán aztán azt találta ki megoldásként,
hogy fogadnak egymással: a vesztes a bányában fog dolgozni, hogy a
keresett pénzen kitaníttassa a másikat. A 4 évi tanulást követően pedig
a győztes fogja segíteni testvérét, vagy az általa festett festmények eladásából,
vagy a bányában való munkából.

A következő vasárnap a két gyerek feldobott egy érmét, Albrecht
Dürer győzött, így el is ment a hőn áhított akadémiára tanulni. A testvére,
Albert pedig megállapodásuk szerint a bányában dolgozott, hogy őt taníttathassa.

Albrecht munkái nagy érdeklődést keltettek, hiszen szobrai, metszetei és képei
sokkal jobbnak bizonyultak tanárai munkáinál. Így a fiú jelentős pénzösszegekhez
jutott a munkái által. Amikor tanulmányai befejeztével visszatért családjához, 
azok nagy ünnepséget rendeztek számára.

A díszebédnél Albrecht felállt, hogy pohárköszöntőt mondjon imádott testvérére,
akinek áldozatos munkája tette lehetővé számára a tanulást.

Beszédét így fejezte be: 
- “És most drága testvérem, rajtad a sor, hogy valóra váltsd az álmaidat!
Ezúttal én segítelek majd ebben!”

A testvére azonban könnyes szemmel azt mondta: „Sajnos késő már
számomra! Nem mehetek tanulni, mert a nehéz bányászati munka tönkretette
kezeimet, minden ujjam eltört legalább egyszer! A poharat is alig tudom
felemelni a tiszteletedre, nem hogy ecsetet vagy vésőt fogjak.”

Azóta eltelt évszázadok alatt Albrecht számos híres festményét,
metszetét, szénrajzát és portréját megismerhette a világ. A művész
önfeláldozó testvére előtt tisztelegve, megfestette testvére dolgos,
összetört és az ég felé nyúló kezeit is, melyet „imádkozó kezeknek” nevezett el.


Ifjabb Albrecht Dürer, magyarul Ajtósi Adalbert (1471-1528) magyar
származású bajor festő, grafikus, könyvkiadó, idősebb Ajtósi Adalbert
aranyműves fia. Ősei a Gyula melletti Ajtósról (Eytas) származtak, a falu nevét
mint nemesi előnevet használták („ajtósi” németül Türer).

Tanulni csak szabadon lehet!!! (Idézetek pedagógusnapra)

 

„a nem nevelt ifjúság a haza jövőjének legszomorúbb biztosítéka.” /Brunszvik Teréz grófnő (1775-1861) az első magyar óvoda megalapítója./ „A tanár az a gyerek, aki legtovább jár az iskolába." (Juhász Gyula)

„A középszerű tanár magyaráz. A jó tanár indokol. A kiváló tanár demonstrál.
A nagyszerű tanár inspirál.” (William Arthur Ward amerikai író)

„Hogy lehet tanulni parancsszóra, fegyelemre és merev vonalak közt? Tanulni csak szabadon lehet, a lélek minden erőit megnyitva, s minden korlátot levetve... Aki nincs eltelve nagy, odaadó szeretettel, menjen kereskedőnek, tudósnak vagy katonának, de tanító ne legyen.." (Móricz Zsigmond)

Pedagógiai alapelv: csak a legjobbat..."A gyermekeknek a legjobb éppen elég jó.” (Kodály Zoltán)