avagy történet az önfeláldozó testvéri szeretetről...
A XV. században, egy kis városban lakott egy család, akinek 18 gyereke volt.
Az apa, aki aranyműves volt, hogy el tudja tartani a népes családot napi 18
órát is kénytelen volt dolgozni, ezen kívül pedig alkalmi munkákat is vállalt.
Nehéz helyzetük ellenére, a család két legnagyobb gyereke nem akarta
feladni álmát a rajzolás terén, bár tudták, hogy apjuk nem tudja őket taníttatni
a Nürnbergi Akadémián.
A két gyerek egy álmatlan éjszakán aztán azt találta ki megoldásként,
hogy fogadnak egymással: a vesztes a bányában fog dolgozni, hogy a
keresett pénzen kitaníttassa a másikat. A 4 évi tanulást követően pedig
a győztes fogja segíteni testvérét, vagy az általa festett festmények eladásából,
vagy a bányában való munkából.
A következő vasárnap a két gyerek feldobott egy érmét, Albrecht
Dürer győzött, így el is ment a hőn áhított akadémiára tanulni. A testvére,
Albert pedig megállapodásuk szerint a bányában dolgozott, hogy őt taníttathassa.
Albrecht munkái nagy érdeklődést keltettek, hiszen szobrai, metszetei és képei
sokkal jobbnak bizonyultak tanárai munkáinál. Így a fiú jelentős pénzösszegekhez
jutott a munkái által. Amikor tanulmányai befejeztével visszatért családjához,
azok nagy ünnepséget rendeztek számára.
A díszebédnél Albrecht felállt, hogy pohárköszöntőt mondjon imádott testvérére,
akinek áldozatos munkája tette lehetővé számára a tanulást.
Beszédét így fejezte be:
- “És most drága testvérem, rajtad a sor, hogy valóra váltsd az álmaidat!
Ezúttal én segítelek majd ebben!”
A testvére azonban könnyes szemmel azt mondta: „Sajnos késő már
számomra! Nem mehetek tanulni, mert a nehéz bányászati munka tönkretette
kezeimet, minden ujjam eltört legalább egyszer! A poharat is alig tudom
felemelni a tiszteletedre, nem hogy ecsetet vagy vésőt fogjak.”
Azóta eltelt évszázadok alatt Albrecht számos híres festményét,
metszetét, szénrajzát és portréját megismerhette a világ. A művész
önfeláldozó testvére előtt tisztelegve, megfestette testvére dolgos,
összetört és az ég felé nyúló kezeit is, melyet „imádkozó kezeknek” nevezett el.
Ifjabb Albrecht Dürer, magyarul Ajtósi Adalbert (1471-1528) magyar
származású bajor festő, grafikus, könyvkiadó, idősebb Ajtósi Adalbert
aranyműves fia. Ősei a Gyula melletti Ajtósról (Eytas) származtak, a falu nevét
mint nemesi előnevet használták („ajtósi” németül Türer).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése