Egysoros gondolatok....(derűs bölcsességek)

• 
  

  

  
  
  

  
  
  
• 
  
• Sokan akarnak Istennek szolgálni, de csak mint tanácsadók.
• Könnyebb tíz prédikációt elmondani, mint egyet megvalósítani.
• Ne szidd az egyházat: ha tökéletes volna, nem lehetnél tagja.
• Isten senkit sem ítél meg a halála előtt. Te miért tennéd?
• Ha a hívek jobb lelkészt szeretnének, csak imádkozniuk kell a
• meglévőért.
• A béke sokszor egy mosollyal kezdődik.
• Isten tanúnak hívott, nem ügyvédnek vagy bírónak.
• Ne tegyél kérdőjelet oda, ahová Isten pontot tett!
• Isten nem a tökéleteseket hívja meg, hanem a meghívottakat
• tökéletesíti.
• Isten nem zavartalan utazást, hanem biztos célba érést ígér.
  
  
  
• Forrás: Internet

Bruno Ferrero: A tűz...

 

Hat ember a véletlen folytán egy jeges éjjel sötétjében elhagyott szigeten találta magát, kezükben egy-egy darab fával. Más fa nem volt az Északi-tenger eldugott szigetén. Középen egy kis tűzrakás tüzelő hiányában kihunyóban volt. A hideg pedig egyre elviselhetetlenebbé vált.

Az első közülük egy nő volt, de a fellobbanó láng egy sötétbőrű bevándorló arcát világította meg. A nő észrevette. Összeszorította ujjai között fadarabját. Miért használja el fáját, hogy melegítsen egy naplopót, aki azért jött, hogy elvegye a kenyeret és a munkát?

A mellette lévő férfi meglátott valakit, aki nem tartozott az ő pártjához. Soha nem fecsérelte volna el szép fadarabját egy politikai ellenfélre. A harmadik rosszul öltözött ember volt és még jobban összehúzta kopott kabátját, elrejtve fadarabját. A szomszédja minden bizonnyal gazdag volt. Miért használja faágát egy pénzeszsákra?

A gazdag ember, ahogy ott ült, javaira gondolt: két villájára, négy autójára és tetemes bankszámlájára. Mobiltelefonja akkuja lemerült. Fadarabját mindenáron meg kell őriznie, nem pedig azokért a lustákért és ügyefogyottakért elhasználnia.

A bevándorló sötét arca bosszúálló lett a kialudt tűz halvány fényében. Szorosan összezárta ujjait fadarabján. Jól tudta, hogy azok a fehérek mindnyájan lenézik. Soha nem tette volna fáját a tűz parazsára. Eljött a bosszú pillanata.

A szomorú csoport utolsó tagja kicsinyes és bizalmatlan volt. Nem tett semmit, amiből ne származott volna haszna. Csak annak adni, aki ad: ez volt kedvenc szavajárása. Azt gondolta: drágán kell megfizetniük nekem ezt a darab fát.

Így találtak rájuk: öklükben szorították a fadarabokat, mozdulatlanul a fagyhalálban. Nem a külső hidegtől haltak meg, hanem a belsőtől.

***

A történet tanulságait általánosítva elmondhatjuk, hogy az emberi kapcsolatokban

az előítéletek, a bizalmatlanság és az önzés gyakran olyan akadályokat emelnek, amelyek megakadályozzák az együttműködést és a közös célok elérését. Ezek a negatív érzelmek végül mindannyiunkat veszélyeztetnek, és megakadályoznak bennünket abban, hogy kiaknázzuk az emberi együttműködés erejét.

Bruno Ferrero,  (1943—2006) olasz író és politikus

Juhász Gyula: Consolatio...

 

• 
  
  
  

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

Juhász Gyula (1883-1937) magyar költő. A 20. század első felében Magyarország egyik
legelismertebb költője, József Attila előtt a magyarság sorsának egyik legjelentősebb 
magyar lírai kifejezője.

 

Goethe: Kicsit több békesség...

 

Kicsit több békesség, jóság, szelídség,
Kevesebb viszály, irigység,
Kicsit több igazság úton-útfélen,
Kicsit több segítség bajban-veszélyben,
Kicsit több „mi” és kevesebb „én”,
Kicsit több erő, remény,
És sokkal több virág az élet útjára –
Mert a sírokon már hiába.

Johann Wolfgang von Goethe (1749 - 1832) német író, költő, grafikus, művészetteoretikus, jogász és politikus. A német irodalom egyik klasszikusa, a világirodalom egyik legnagyobb költője. A líra, a dráma 

és az epika kategóriában egyaránt remekművek sorát alkotta.