 |
| saját fotóm: Napkelte...(H.Gy.) |
rengeteg „kapálás”. Szinte agyon lapították a terhek. Csak teste-lelke utolsó erőfeszítésével tudott
már egy-egy szolgálatra készülni.
már egy-egy szolgálatra készülni.
Egy este hiába húzta meg a kis templom apró harangját, nem jött senki, egy árva lélek sem az
istentiszteletre. Csak várt, várt a sűrűsödő szürkületben, hogy csak egy neszező lépést hallana, de
süket csend vette körül. Akkor leborult a nyikorgó padra, ráborult a kopott fára, és sírt. Rázta a
zokogás. Amikor valamiképpen össze tudta szedni magát, kitámolygott a templom elé.
istentiszteletre. Csak várt, várt a sűrűsödő szürkületben, hogy csak egy neszező lépést hallana, de
süket csend vette körül. Akkor leborult a nyikorgó padra, ráborult a kopott fára, és sírt. Rázta a
zokogás. Amikor valamiképpen össze tudta szedni magát, kitámolygott a templom elé.
S hangosan kiszakadt belőle: Istenem, mit csináljak?
Mintegy különös ámenként kigyulladt az első fény a falu egyik házacskájában, benne pedig egy
HANG: Ha nem tudsz beszélni – nekik Rólam, beszélj most róluk – Nekem.
HANG: Ha nem tudsz beszélni – nekik Rólam, beszélj most róluk – Nekem.
Egész testében reszketve, ahogy a faluban egymás után kigyulladtak a fények, beszélni kezdett
róluk.
róluk.
- Ott, Uram, mindenki gyűlöli egymást! Könyörülj rajtuk!
- Amott, Uram, a férfi most is a szőlőben bujkál a szeretőjével és sír a felesége. Én már csődöt
mondtam. Te még segíthetsz rajtuk.
mondtam. Te még segíthetsz rajtuk.
- Az a ház, Uram, lopott kukorica árából épült. Uram, tisztítsd meg a szívüket és kezüket.
- Ott, Te jobban tudod, mint én, az öreg szülők halálára várnak. Könyörülj és irgalmazz nekik!
Így imádkozta végig a falut, attól az estétől kezdve minden lámpagyújtáskor. Utána mindig
határtalan békességet érzett.
határtalan békességet érzett.
Valami különös módon pár hét múlva újra járogatni kezdtek a templomba az emberek.
Egyik este a falu öreg és bibliás parasztasszonyától megkérdezte:
- Miért volt az, hogy hónapokig alig jártak a templomba, sőt olykor senki sem jött, most meg egy
kicsivel többen jönnek, mint eddig?
kicsivel többen jönnek, mint eddig?
Az asszony azt válaszolta: Mert most vidámabb a beszédje, nem olyan sanyarú, mint eddig volt.
Most megfényesedünk tőle.
Most megfényesedünk tőle.
Amíg a mi szívünkben nincs szeretet, öröm és békesség, nem tudjuk azt átadni.
Gyökössy Endre (1913-1997), református lelkész, pszichológus, egyházi író, költő.
Gyökössy Endre (1913-1997), református lelkész, pszichológus, egyházi író, költő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése