 |
| Árvai Márta: Illés imája c. festménye... |
Az imádság a szív megnyitása Isten felé, mint egy barát felé. Nem mintha ez szükséges volna ahhoz, hogy Isten megismerje, kik vagyunk, inkább azért fontos, hogy befogadjuk Őt. Az ima nem Istent hozza le hozzánk, hanem minket emel fel Őhozzá. Mikor Jézus a földön járt, arra tanította tanítványait, hogy imádkozzanak. Kérte őket, hogy mondják el Istennek mindennapi szükségleteiket, és minden gondjukat Őrá vessék. A biztosíték pedig, hogy Isten meghallgatja kérésüket, biztosíték számunkra is.
Szükségünk van az imádságra.
Maga Jézus, amíg az emberek között lakott, igen gyakran imádkozott. Megváltónk kiállt a mi szükségleteink
és gyengeségeink mellett, így könyörgött értünk az Atyához. Új erőt kért, hogy megerősödve álljon a feladatok és próbák elé. Ő a mi példaképünk mindenben. Testvérünk a gyengeségeinkben, "minden megkísértetett hozzánk hasonlóan", de bűntelen természete mentes maradt a gonosztól. Küzdelmeket állt ki, lelki kínokat élt meg egy bűnös világban. Az embersége tette szükségessé és kiváltsággá az imádságot. Vigaszt és örömöt talált
az Atyával való közösségben. Így, ha az emberek Megváltója, Isten Fia érezte, hogy szükség van az imára, mennyivel inkább kellene gyarló, bűnös halandóknak éreznünk a buzgó, folyamatos ima szükségességét.
Mennyei Atyánk arra vár, hogy nekünk adományozza áldásainak teljességét. Kiváltság, hogy bőven ihatunk a határtalan szeretet forrásából. Mily meglepő, hogy oly keveset imádkozunk. Isten kész és hajlandó meghallgatni alázatos gyermekeinek őszinte imádságát, mégis inkább csak vonakodunk kifejezni Isten iránti szükségletünket.
Mit gondolhatnak a mennyei angyalok a szegény, tehetetlen emberi lényekről, akik kísértésnek vannak alávetve, akik után Isten szíve végtelen szeretettel vágyakozik, s Ő kész arra, hogy többet adjon nekik, mint amennyit kérni tudnak vagy gondolnak, mégis oly keveset imádkoznak és oly kicsiny hitük? Az angyalok örömmel térdelnek az Úr elé, szeretnének közel lenni Hozzá. A legnagyobb örömnek tekintik az Istennel való közösséget. Közben a föld gyermekei, akiknek olyan segítségre van szükségük, melyet csak Isten tud megadni, elégedettnek tűnnek az Ő lelke és jelenléte nélkül.
az Atyával való közösségben. Így, ha az emberek Megváltója, Isten Fia érezte, hogy szükség van az imára, mennyivel inkább kellene gyarló, bűnös halandóknak éreznünk a buzgó, folyamatos ima szükségességét.
Mennyei Atyánk arra vár, hogy nekünk adományozza áldásainak teljességét. Kiváltság, hogy bőven ihatunk a határtalan szeretet forrásából. Mily meglepő, hogy oly keveset imádkozunk. Isten kész és hajlandó meghallgatni alázatos gyermekeinek őszinte imádságát, mégis inkább csak vonakodunk kifejezni Isten iránti szükségletünket.
Mit gondolhatnak a mennyei angyalok a szegény, tehetetlen emberi lényekről, akik kísértésnek vannak alávetve, akik után Isten szíve végtelen szeretettel vágyakozik, s Ő kész arra, hogy többet adjon nekik, mint amennyit kérni tudnak vagy gondolnak, mégis oly keveset imádkoznak és oly kicsiny hitük? Az angyalok örömmel térdelnek az Úr elé, szeretnének közel lenni Hozzá. A legnagyobb örömnek tekintik az Istennel való közösséget. Közben a föld gyermekei, akiknek olyan segítségre van szükségük, melyet csak Isten tud megadni, elégedettnek tűnnek az Ő lelke és jelenléte nélkül.
A győzelem kulcsa
A gonosz sötétsége bekeríti azokat, akik hanyagolják az imát. Az ellenség odasúgott kísértései bűnre csábítják őket, és mindez azért van, mert nem használják azokat a kiváltságokat, amiket Isten adott nekik az ima, mint isteni találkozás által. Miért kellene Isten fiainak és lányainak idegenkedni az imádságtól, mikor az ima a kulcs a hit kezében, hogy megnyissa a mennyei tárházat, ahol a Mindenható határtalan forrásának kincsei vannak? Szüntelen imádság és gondos őrködés nélkül az egyre nagyobb figyelmetlenség és a helyes ösvénytől való eltérés veszélyében vagyunk. Az ellenfél folyamatosan keresi, hogyan zárhatja el a kegyelem székéhez vezető utat, hogy ne tudjunk őszinte könyörgéssel és hittel kegyelmet, erőt nyerni, hogy ellenállhassunk a kísértésnek.
Imádkozz a csendes kis szobádban, és ahogy a napi munkád végzed, engedd, hogy szíved gyakran Istenhez emelkedjen fel! Így járt Énok is Istennel nap. mint nap. Hadd emelkedjenek fel ezek a csendes imák, mint tömjén, a kegyelem trónjához.
Az imádság feltételei
Van néhány feltétele az imádságnak, melyekkel várhatjuk, hogy Isten meghallja imáinkat és válaszol. Az első ezek közül, hogy megérezzük, az Ő segítségére van szükségünk. Ő megígérte, "Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra" (Ésaiás 44: 3) Azok, akik éheznek és szomjúhoznak az igazság után, akik vágyakoznak Isten után, legyenek biztosak abban, hogy megkapják, ami után, legyenek biztosak abban, hogy megkapják, ami után vágynak. A szívnek meg kell nyílnia a Lélek befolyásának, különben Isten áldásait nem tudja megkapni.
Amire nagy szükségünk van, az értünk mondott könyörgések és érvek. Ám Isten szándéka, hogy ezeket megtegye érettünk. Ezt mondja, "Kérjetek és adatik néktek". Valamint "Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?" (Máté 7:7, Róma 8: 32).
Ha a bennünk lévő romlottságra tekintünk, ha ragaszkodunk bármilyen ismert bűnhöz, Isten nem fog meghallani bennünket, ám a bűnbánó, töredelmes lélek imája mindig elfogadott. Mikor megutáljuk
ismert bűneinket, hihetjük, hogy Isten meghallgatta esedezéseinket. A saját érdemünk soha nem fog Isten kegyébe juttatni, Jézus érdeme tud egyedül megmenteni bennünket. Az Ő vére, ami meg fog tisztítani minket, mégis, amit meg kell tennünk, hogy az elfogadás feltételeit teljesítjük.
A győzelmes imának előfeltétele a hit is. "Aki Isten elé járul, annak hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik" (Zsidók 11:6). Jézus azt mondta a tanítványainak, "Amit könyörgésetekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek és meglesz nektek" (Márk 11: 24). Hiszünk-e ígéreteiben?
Semmi sem olyan nagy, hogy Isten ne tudná elhordozni.
Mondd el szükségleteid, örömeid, bánataid, aggodalmaid és félelmeid Istennek! Nem tudod leterhelni Őt, nem tudod kifárasztani Őt. Ő, aki számon tartja a fejed hajszálait is, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. "Igen irgalmas az Úr és könyörületes" (Jakab 5:11). Szerető szívét megérinti a mi bánatunk, és még az is, ahogy kifejezzük azokat. Vigyünk elé mindent, ami megzavarja az elmét! Semmi sem lehet oly nagy, hogy Ő ne tudná elhordozni, neki, aki világokat tart fenn, aki az univerzum minden dolgát szabályozza. Bármi, ami akármilyen módon negatívan hat a békénkre, nem lehet oly kicsi, hogy Isten ne venné észre. Nincs oly fejezet az életünkben, ami túl sötét lenne ahhoz, hogy Ő ne olvasná el, nem lehet semmi oly bonyolult, hogy Ő ne tudná megfejteni. Még a legkisebb csapás sem érheti gyermekeit, az aggodalom nem tudja felzaklatni a lelket, nincs örömteli jókedv, nem hagyja el őszinte ima az ajkunkat, amire mennyei Atyánk figyelmetlen lenne, vagy amire ne fordítana azonnal érdeklődést. "Meggyógyítja a megtört szívűeket és bekötözi sebeiket" (Zsoltárok 147: 3). A kapcsolat Isten és minden egyes ember között olyannyira eltérő és teljes, mintha Isten számára nem is lenne más ember, akinek bemutatná szerető gondoskodását, mint annak az egynek. Mintha nem lenne más valaki, akinek egyszülött Fiát
adta volna.
Forrás: E. G. White: A Jézushoz vezető út c. könyve alapján.
http://www.adventista.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése