Miért és hogyan imádkozzunk? (Tanulmány az imáról)

Azonnal éljünk az imádkozás kiváltságával, mihelyt Isten személyét és munkáját annyira megismerjük, hogy bizalom ébred szívünkben iránta.

1. Mi az imádság?
Máté 6:6  "Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván."
Zsoltárok 18:7 "Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallotta templomából, és kiáltásom eljutott füleibe." 
Jeremiás 29: 12-13 " Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket. És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem."

Az imádság Isten által adott lehetőség arra, hogy mi emberek, mint az Ő képére és hasonlatosságára teremtett teremtményei, bármikor, bárhol személyes kapcsolatba léphessünk vele. A Biblia számos története, az imádkozó emberek tapasztalatai tanúsítják, hogy az ima idején valóságos, közvetlen, személyes kapcsolat létesül Isten és az őszintén, szívből imádkozó ember között.

"A mennyei kórusok himnuszán át is hallja Isten a leggyengébbek jajszavát is. Amikor a belső szobánkban feltárjuk szívünk vágyait, amikor az úton járva felfohászkodunk, szavaink a világegyetem Urához jutnak. Lehet, hogy emberi fül nem hallja, de nem hull vissza a csendességbe, az élet zaja
sem nyomhatja el. Semmi sem fojthatja el a lélek sóvárgását." (E.G.White: Királyok és pátriárkák, 174.o.)

"Olyan bensőséges a viszony Isten és minden lélek között, mintha rajta kívül más teremtmény nem is létezne, akiért szeretett Fiát áldozta." (E.G.White: Jézushoz vezető út, 101.o.)
"Nincs egyetlen ima sem - még ha remegő ajakról hangzik is -, nincs egyetlen könnycsepp sem  - mégha titokban hullik is -, amelyhez Isten Lelke le ne hajolna."
(E.G.White: Királyok és próféták,209-203.o.)

2. Kihez imádkozzunk, kinek a nevében és ki által?
Máté 6:9 "Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; 
János 14: 13 "És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban." 
Róma 8: 26 "Hasonlatosképpen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért."

Kiváltságunk, hogy közvetlenül a mindenható Atyához, a teremtés és megváltás szerzőjéhez forduljunk imádságainkkal. Ezt azonban csak Krisztus nevében tehetjük, aki bűneinket befedezi helyettes áldozatával. Enélkül, mint bűnös embereknek nem is lenne jogunk és lehetőségünk a szent és bűngyűlölő Isten színe elé járulni. Krisztus közvetíti, képviseli imádságainkat, hozzátéve könyörgéseinkhez a maga tanúságtételét arról, hogy áldozatát érettünk is hozta. Ezenkívül Krisztus nélkül - az ő földi életének és tanításainak bizonyságtétele nélkül - nem is ismerhetnénk meg igazán az Atyát. A felőle való téves eszmék és elgondolások megakadályoznak abban, hogy bizalommal, kegyelmébe vetett hittel forduljunk hozzá. A Szentlélek a bűnös teremtmény és a mindenható Isten közötti nagy távolság áthidalásában segít, azáltal, hogy amikor imádkozunk, szívünkben munkálkodik, bátorítja, ihleti gondolatainkat és szavainkat.

3. Milyen szerepe van az imádságnak a bűnnel és Sátánnal szembeni küzdelemben?
Efézus 6: 12-13, 18 "Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annak okáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellent állhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.  Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért, 
Róma 10: 13 "Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik." 
Júdás 9, Zakariás 3: 1 "Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr! " és "Azután megmutatta nékem Jósuát, a főpapot, aki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt."

Az imádság védő, "lelki fegyver". Sátán "vitatkozik, vádol", szabad rendelkezést követel felettünk, bűneinkre hivatkozva. (Lásd Júd. 9 és Zak. 3:1) Imádságunkkal azonban kinyilvánítjuk saját szabad választásunkat: vétkeztünk, de mélyen bánjuk ezt, szakítani akarunk bűnünkkel. Nem akarunk Sátán uralma alatt élni, Istent hívjuk segítségül, szabadítására várunk. Imádságunk mintegy utat nyit, jogalapot teremt isten szabadító cselekvéséhez.
"Azt pedig tudnunk kell, hogy egyedül az imádság minden védelmünk és oltalmunk. Mert nagyon is gyengék vagyunk az ördöghöz, hatalmához és táborához képest, ha ránk tör, biztosan eltipor. Gondolnunk kell tehát erre és meg kell ragadnunk azokat a fegyvereket, amelyekre szükségük van a kereszténynek, hogy helyt álljon az ördöggel szemben. Ugyan mit gondolsz: minek volt eddig olyan nagy hatása, mi akadályozta és gátolta ellenségeink tervét,... amellyel az ördög elakart nyomni bennünket
az evangéliummal együtt, ha a mi oldalunkon vasfalként nem vonult volna fel néhány igaz ember imádsága.?" (Luther Márton: Nagy Káté, Bp. 1957, 167.lap)

4. Hogyan imádkozzunk?
    a.) Milyen jelentősége van a külső formának és a tiszteletteljes belső magatartásnak?

Zsoltárok 95: 6 ". Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!" 

Zsoltárok 46: 11/a "Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!" 

Zsoltárok 5: 8 "Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben. 

Amikor csak lehetőségünk van erre, letérdelve imádkozzunk! Ezáltal megvalljuk és megerősítjük hitünket, hogy a világmindenséget teremtő és fenntartó Isten jelenlétében vagyunk, aki a legnagyobb tiszteletünkre méltó, végéremehetetlen bölcsessége és tökéletes erkölcsi jelleme folytán. Ha a körülmények miatt nincs lehetőségünk erre, sőt esetleg még felállásra sem, akkor minden külső forma nélkül, csupán gondolatainkban is felfohászkodhatunk Istenhez. Legyünk
azonban ekkor is tiszteletteljesek, csendesedjünk el belül, lélekben hajoljunk meg Isten színe előtt.
    A tiszteletteljes külső és belső magatartás egyrészt azért fontos, mert csak ilyen erkölcsi magatartás mellett fogadhatja el Isten kéréseinket, másrészt  pedig nekünk segít igazán komolyan venni, hogy valóságosa Isten jelenlétében vagyunk, hogy "ő titkon néz" minket, még ha nem is látjuk őt.

   b.) Mi késztessen bennünket őszinteségre és bizalomra imádságunk kezdetén?
Zsidók 4: 13, 15 "És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. 
Zsoltárok 103: 13 "A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt." 
Zsoltárok 51: 19 " Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!" 
Jeremiás siralmai 2: 19/a  "Kelj fel, riadj éjjel, az őrjárások kezdetén; öntsd ki, mint a vizet a te szívedet az Úr színe előtt;....."

A tiszteletteljes külső és belső magatartáson túl, az is előfeltétele a tényleges imádság (Isten és ember közötti belső találkozás és beszélgetés) létrejöttének, hogy az ember egy másik vonatkozásban is rendezze gondolatait. Amellett, hogy Isten valóságos személy voltára, tényleges jelenlétére és mindenekfelett tiszteletreméltó voltára gondolunk, hozzánk való viszonyulása is meg kell, hogy elevenedjék a lelkünkben. Mintegy ki kell rajzolódnia bennünk Isten lelki képmásának, az erről szóló bibliai kijelentések és ígéretek felidézése által.
    Isten szívünkbe látó mindent tudása, és irántunk való könyörülő szeretete késztessen teljes őszinteségre. Valóban alázzuk meg magunkat színe előtt.
Vetkőzzük le mind a büszkeséget, mind a méltatlanságunk miatt félelmet - bizalommal öntsük ki előtte szívünket. Az ilyen tudatos gondolkodás, Isten igazi lényére tekintés a Biblia kijelentései alapján, nagyon fontos az imádság kezdetén. Segít legyőzni a gátlásokat, a kételyeket, a visszariadást az Istennel és önmagunkkal való szembenézéstől.

   c.) Milyen isteni ígéretekbe kapaszkodjunk imádságunkban, a bűntudat miatti félelemmel és méltatlanság-érzéssel szemben?
Mikeás 7: 18-19 " Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik  az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!" 
János 6: 37 "Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem." 
Máté 7: 7-11 "Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.  Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Avagy ki az az ember közületek, aki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki?  És ha halat kér, vajon kígyót ád-e néki?  Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?! 
Zsidók 4: 16 "Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül." 

Külön szólnunk kell erről, mert az őszinte imádkozás szándéka is nagyon könnyen meghiúsul mindjárt a legelején. Sok ellentmondó gondolat és érzés, erős belső ellenállás lép fel ugyanis az emberben, amikor imádkozni akar. Különösen jellemző ez a jelenség akkor, amikor az első lépésekkel próbálkozik valaki, hogy rendszeresen, komolyan imádkozzék. Továbbá akkor is, ha egyébként gyakorló keresztény ember, rendszertelenül imádkozik, ha kihagyások, hanyagság mutatkozik az ima-életében. A visszahúzó érzések oka: egyrészt a saját ösztönös természetünk ellenkezése, másrészt pedig a Sátán akar mindenáron visszatartani az igazi imádkozástól kételyek sugalmazásával bűneink emlékezetünkbe idézésével. Ne engedjük ezeknek az erőknek! Még ha bűntudat nyom is, keressük Isten kegyelmét, bízva ígéreteiben.

   d.) Miért hasznos kimondott szavakkal (hangosan)  imádkozni?

Zsoltár 12: 2 "Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltűntek a hívek az emberek fiai közül."    

Zsoltár 14: 2 "Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?" 

Jézus is így imádkozott, ezért hallhatták könyörgését tanítványai a Gecsemáné-kertben, úgyszintén főpapi imáját is (János 17. fejezete). Ezért kérték, hogy tanítsa őket imádkozni, amikor egyszer magányos imádkozásának egy részét hallották (Lukács 11: 1). A hangos szóval mondott imádság segít összpontosítani gondolatainkat, tiszteletteljesebben, összeszedettebben imádkozni, komolyan venni, hogy az élő Isten hallgat bennünket. Sose féljünk attól, hogy Sátán is hallhatja így gondolatainkat. Isten erősebb a gonosznál. nem lehetünk nagyobb biztonságban annál, mint amikor őszinte imádságunkkal Isten és a jó oldalára állunk, mennyei védelmet, segítséget kérve.

   e.) Mi legyen imádságaink tartalma (lényege)?

Máté 6: 9-13, vö. 6.vers "Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;  Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.  És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek; És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!  és
"Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván." 

A Miatyánk a legfőbb minta ehhez, mint Jézus útmutatása. A valóságban nem közös és szó szerinti ismétlésre szánt imádság ez, hanem tanítás arra, hogy mi legyen a lényegi tartalma a "belső szobában" mondott imádságainknak. Jól gondoljuk át a Miatyánkban foglalt hat kérést, és azok sorrendjét is!
"Az igazi imádsághoz pedig az a komolyság kell, hogy érezzük nyomorúságunkat, mégpedig olyan nyomorúságot, amely szorongat és arra kényszerít, hogy kiáltsunk, sikoltsunk segítségért. akkor magától szól az imádság, úgy ahogyan kell...
Azt a nyomorúságot pedig, amellyel törődnünk kell, a magunkét és másokét, elég bőven megmutatja neked a Miatyánk. Ez tehát arra is jó, hogy belőle észrevegyük, megfigyeljük és megszívleljük ezt a nyomorúságot, és meg ne lankadjunk az imádkozásban. Hiszen mindnyájan elég sok hiányt szenvedünk, de az a hiba, hogy nem érezzük és nem látjuk. Isten tehát nem is azért akarja, hogy nyomorúságodat és kívánságod elpanaszold, mintha Ő nem tudna arról, hanem azért, hogy szíved fölgerjedjen arra, hogy egyre buzgóbban és egyre többet kérj, és szélesre nyisd és tárd ki köpenyedet, hogy sokat kapj." (Luther Márton: i.m. 166-167.o.) Olvassuk el még: E.G.White: Gondolatok a Hegyibeszédről c. könyvéből, a Miatyánk magyarázatára vonatkozó részt.)

   f.) Mi mindenért imádkozzunk tehát egyéni problémáinkon túl?

Máté 6: 10 "Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is." 

Jakab 5: 16 " Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése." 

Kolossé 4: 3 " Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért fogoly is vagyok;" 

1. Timóteus 2: 1- 4 " Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson." 

MÁTÉ 5: 44 "Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek,
és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket." 

Az egymásért, SŐT ellenségeinkért és Isten ügyéért való imádság éppen úgy utat nyit a mennyei erők munkájának, mint amikor saját életünk gondjainak
megoldására kérjük Isten segítségét. Az őszinte, együttérző szeretet közbenjárásának mindig helye, erkölcs súlya van Istene lőtt. Imádságunk eredménye és meghallgatásának módja azonban azok szabad választásán,is múlik, akikért imádkozunk.

    g.) Mikor imádkozzunk?
Máté 15: 36 "És vette a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtörte, és adta az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak." 

Dániel 6: 10 "Dániel pedig, amint megtudta, hogy megíratott az írás, bement az ő házába; és az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esett, könyörgött és dicséretet tett az ő Istene előtt, amiként azelőtt cselekszik vala." 

Az étkezések előtti imádságra maga Jézus Krisztus adott példát. Jó dolog Isten ajándékait meglátni és hálával elismerni. Egyben olyan "állomások" is ezek az étkezés előtti imádságok, amelyek - ha nem válnak formálissá - szabályos időközönként Istenre és a mi iránta való elkötelezettségeinkre emlékeztetnek bennünket. A legfontosabb azonban az elmélyült, magányos imádság: ez a hívő ember lélegzetvétele. Dániel próféta napjában háromszor fordult így Istenhez.
A reggeli ima különösen fontos. Reggel előttünk van még az egész nap. Kérjük Isten tanácsát, védelmét, segítségét az előttünk álló feladatokhoz és küzdelmekhez: "Minden reggel első dolgotok legyen felajánlani magatokat Istennek. Így imádkozzatok:
"Vonj magadhoz Uram, úgy mint aki egészen a Tied. Minden tervemet lábadhoz teszem. Használj fel ma is szolgálatodra! Maradj velem és engedd, hogy minden munkámat tebenned végezzem!"  (E.G.White: Jézushoz vezető út, 70.o.)

Az esti ima azért szükséges feltétlenül, hogy átgondoljuk (feldolgozzuk) az eltelt napot, bűneinket rendezzük Istennel, és megtisztult, megnyugodott gondolatokkal térjünk nyugovóra. Ezenkívül szükséges napközben is imádkoznunk. A reggeli és az esti ima közötti időben zajlik a nap a maga sokféle igénybevételével, hatásával, és könnyen eltéríthet és eltávolíthat attól a belső beállítottságtól, ami reggeli imádságunk idején még áthatott bennünket. Szükségünk van rá, hogy a nap  folyamán is Istenhez emeljük és megerősítsük lelkünket. Lehetséges, hogy reggel vagy este, mindkét alkalommal olyan a helyzetünk vagy körülményeink, hogy a legjobb igyekezetünk mellett is - őszintén bár - de csak rövid időre tudunk imádkozni Ez esetben is keressük meg azonban a napnak azt az idejét és helyét, amikor  sietség nélkül imádkozhatunk.
"olyan feszültség és sietség keríti hatalmába a világot, amely sohasem létezett azelőtt. Az őrjítő rohanás közben Isten szól hozzánk. Magához hív a közelségébe hív: "Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten..." (Zsoltárok 46: 11). Nagyon sokan vannak, akik még az áhítat idején sem nyerik el az Istennel való tényleges közösség áldásait. Túlságosan sietnek. Gyors léptekkel haladnak át a szerető Krisztus jelenlétének körén. Időznek ugyan a egy rövid ideig a szent határokon belül, de nem várják meg az Úr tanácsát. Nincs idejük arra, hogy isteni Mesterükkel legyenek. Életük terheivel térnek vissza munkájukhoz...Akik így cselekszenek, azok sohasem fogják elérni a legnagyobb eredményeket, illetve mindaddig nem fogják elérni, míg meg nem tanulják az erő titkát. Időt kell adniuk maguknak arra, hogy gondolkozzanak, és bevárják testi, szellemi és lelki erejük az Istentől származó megújulását. Lelkének felemelő befolyására van szükségük. Ha ezt elnyerik, friss élet fogja megeleveníteni őket. A megviselt szervezet, az elfáradt agy felüdül, és a megterhelt szív könnyebbé lesz. Nemcsak egy pillanatnyi megállás erejéig időzni Krisztus jelenlétében, hanem személyes kapcsolatot ápolni vele, leülni az ő társaságában - ez az, amire szükségünk van..." (E.G.White: Nevelés, Hit és ima c. fej.)

    h.) Hogyan buzdít az Írás a rendszeres, állhatatos imádságra?
Lukács 18: 1 "Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;" 
Róma 12: 12/b "......a könyörgésben állhatatosak;" 
Zsoltárok 34: 19 "Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebzedt lelkeket." 
Jób 35: 14 "Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!"

A fenti igék, arra utalnak, hogy egy és ugyanazon gondunkkal, kérésünkkel folyamatosan, nap mint nap járuljunk Istenhez, még ha látszólag nem tapasztalunk is meghallgatást. Bíznunk kell abban az ígéretben, hogy "megvannak a mi imádságaink Istennél" (1. János 5: 14-15), és hogy ő szüntelen munkálkodik (János 5: 7), még ha mi nem is látjuk. Isten örök, változhatatlan hűsége a biztosíték arra, hogy meghallgat bennünket. Amíg kitartunk az imádságban, a mennyei erők munkája folytonosan előre halad, mivelhogy őszinte, szabad választáson alapuló kérésünk utat nyit ehhez. Felesleges attól félnünk, hogy Isten nem hallgat meg, vagy elfeledkezik kérésünkről. Inkább arra ügyeljünk, hogy mi el ne lankadjunk és fel ne hagyjunk szüntelen, bízó könyörgésünkkel, amely "igen hasznos" (Jakab 5: 16).

5. Mi a "küzdő imádság" és miért szükséges megtanulnunk ezt a fajta legmagasabbrendű imádkozást? 
1. Mózes 32: 26-29 "És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.  És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.   Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.   És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldotta őt ott. 
Zsidók 5: 7-9 "Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani  őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért, Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az  engedelmességet;  És tökéletességre jutván, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek."

Mindkét idézett igehelyen a "küzdő imádság" különleges fogalmával találkozhatunk. Ilyen imádság által győzött Jákób, a testi és lelki Izráel ősatyja, névadója, és mindenekfelett Jézus Krisztus, az emberré lett isteni Megváltó. Jákób tapasztalata is, de különösképpen Jézus hitélete minta, követendő példa számunkra. 
Szükséges, hogy megtanuljuk a "küzdő imádságot", ami nélkülözhetetlen a valódi hitbeli, lelki győzelemhez a Szentírás szerint. 
  Mindkét idézett ige különösen fontos az ún. végidőben, vagyis a Jézus visszajövetele előtti időkben élő keresztényeknek. Jákób nevezetes imaküzdelme előképe annak a lelki küzdelemnek, amelyet Isten népe közvetlenül Jézus dicsőséges megjelenése előtt, a végidő válságos korszakában él át (Jeremiás 30: 5-7). Szintén a végidő gyülekezetéről olvassuk a Bibliában, hogy lelkileg megpróbáló, rendkívül nehéz körülmények között "Jézus hite", azaz az övéhez hasonló, hitélet gyakorlása által lesznek felettébb győzedelmesekké. Azt is olvassuk róluk, hogy "követik a Bárányt" - vagyis Jézust - "valahová megy". tehát mindenben követik őt.az imaéletében is (Jelenések 14: 4-5 és 12).
Két elgondolkodtató mondatot idézünk E.G.White írásaiból a küzdő imádságról:
"A gondtalanok és közömbösök, akik nem csatlakoznak azokhoz, akik oly nagyra becsülték a győzelmet és lelkük üdvösségét, hogy állandóan könyörögtek és küzdöttek érte, nem nyerhették el a győzelmet." (White: TL, 1858.271.o.)
"Küzdeni Istennel milyen kevesen tudnak és nem is értik mit jelent ez!" (White: NK, 1888, 621.o.) Olyan keresztényekről szól az első kijelentés, akik - szemben a gondtalanokkal és a közömbösökkel - "állandóan könyörögtek és küzdöttek", és ezáltal nyertek győzelmet. A másik mondat viszont arra mutat rá, hogy az "Istennel küzdést" csak nagyon kevés keresztény gyakorolja, sőt általában még csak nem is értjük, hogy mit jelent ez. A "küzdő imádság", a rostálás eszközévé válik Isten hívő népe között a vég idején, akik megtanulják, gyakorolják, azok megmaradnak és győztesek lesznek, akik viszont elmulasztják, azok "kiesnek a rostán". A végidőben élő keresztényeknek létszükséglet megérteni a "küzdő imádság" mibenlétét és gyakorolni is azt.
   Két nagy ellenséggel szemben kell használnunk a küzdő ima fegyverét: a félelem és a csüggedés ellen, valamint "én"-szerető, ösztönös természetünk követelő igényei ellen. Imában küzdeni ezek legyőzéséért azt jelenti, hogy Istennel együtt, Isten segítségét igénybe véve küzdünk ellenük. Tehát nem egyedül vesszük fel a harcot velük, hanem imádságunk folyamán újra meg újra kérjük, megragadjuk Isten Lelkének segítségét a belülről támadó rohamokkal szemben, és kitartunk a küzdelemben, míg csak tökéletes győzelmet nem nyerünk hatalmas szövetségesünk ereje által.
   Az imádság folyamán megnyitjuk szívünk ajtaját a Szentlélek előtt és kérjük őt, hogy tisztítsa meg, teremtsen bennünk tökéletes békét, Isten akaratával való teljes összhangot. Sokszor nem tudjuk azonnal és teljes szívből kérni ezt, mert énünk másik fele tiltakozik, lázad az önátadás ellen. éppen ezért lesz az imádságból küzdő imádság. Mert amint természetünk belső ellenkezését tapasztaljuk, nem feladjuk az imádságot, hanem legbensőbb énünk istenfélelmével annál jobban kapaszkodunk Isten hatalmas karjába, annál jobban kiáltunk segítségért, míg csak vissza nem nyerjük belső szabadságunkat, míg csak egész lényünk összhangba nem jut akaratunk igazi döntésével.  Van a küzdő imádságnak egy olyan vonatkozása és jelentősége is - a mi esetünkben -, amellyel kapcsolatban nem találunk és nem is találhatunk példát Jézus imaéletében. Döntő különbség ugyanis az emberfia és Jézus között és közöttünk, hogy Ő, bár "megkísértetett mindenben, hozzánk hasonlóan", mégsem vétkezett. Ezért ő soha nem állt per és vád alatt a saját méltatlan cselekedete miatt. A mi esetünkben ez nem így van. "Sátán vitatkozik" felettünk, vitatja Isten irántunk való kegyelmének jogosságát, rámutatva törvényszegéseinkre. Kitartó, küzdő imádságunk azonban bizonyság és érv Sátán vádjai ellenében. Tanúsága annak, hogy bár elestünk, de mélyen bánjunk bűneinket, és mindenáron talpra akarunk állni, nem mondunk le a győzelemről, az üdvösségről.

     Ilyenkor az ember látszólag istennel küzd, mert Isten nem hallgatja meg őt azonnal, megpróbálás nélkül, bűnei miatt. A valóságban azonban Sátán vádjaival küzdünk, és a küzdelem addig tart, míg a Megváltó Krisztus igazolhatja a kitartásban megnyilatkozó, megtisztuló és megacélosodó hitünket, és ezáltal "leperli lelkünk perét" (Zsoltárok 119: 154).
 Igen fontos erre gondolnunk, amikor várnunk kell, amikor úgy tűnik, hogy Isten nem hallgat meg, sőt, úgy látjuk szinte, hogy hadakozik ellenünk, ránk engedi bűneink következményeit  visszatartás nélkül, amint ezt Jákób is tapasztalta. ne adjuk fel ilyenkor az imádságot, hanem annál inkább tartsunk ki az esdő, könyörgő fohászkodásban. Szóljunk úgy, mint egykor Jeremiás: "Pereld meg Uram lelkemnek perét!" (Jer. sir. 3: 58) És úgy, mint Mikeás: "Az Úrra nézek, várom az én szabadításomnak Istenét...Ne örülj, én ellenségem'...Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom" Az Úr haragját hordozom,mert vétkeztem ellene, mindaddig míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az Ő igazságát" (Mikeás 7: 7-9). 

    Az Ige ígéreteibe, a küzdő imádságba kell kapaszkodnunk mindenkor! Ezt tette Jézus is. Ezért kell mindig telítve lennünk a Biblia áldott igéivel. Jézus azt mondta, hogy az ég és a föld előbb elmúlnak, minthogy az ő igéiből valami be ne teljesedjék. Ez érvényes ezekre az ígéretekre is: "Aki énhozzám jön, semmiképpen ki nem vetem" (János 6: 37). "Ha megvalljuk bűneinket, Ő hű és igaz, hogy megbocsásson és megtisztítson minket minden hamisságtól" (1. János 1:9) Ezért csak várjunk, könyörögjünk tovább rendületlen hittel a bűnbocsánatért és a szabadításért akkor is, ha látszólag mintegy "küzdenünk kell Istennel" az áldás elnyeréséért.

6. Mit tanít a Szentírás az ima meghallgatásáról?

Márk 11: 24-25 "Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.  És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket." 

Máté 6: 14-15 "Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." 
Ésaiás 59: 1-2 (vö. 1. Péter 3:7 és Példabeszédek 21: 13) "Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna; Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el (takarták el) orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott." vö. "A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel,az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint akik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak." és " Aki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik." 
1. János 5: 14 "És ez az a bizodalom, amellyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket:" 

János 11: 41- 42 "Elvevék azért a követ onnan, ahol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelte szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem." 

Az ima meghallgatása isten biztos ígérete. Mindössze két dolog miatt fordul el Isten tőlünk, illetve nem hallgatja meg a kérésünket:
A) Ha meg nem bánt - ővele vagy felebarátunkkal el nem rendezett - bűn terhel minket. Ide tartozik az is, amikor képmutató vallásos életet él valaki elvakult módon. Súlyos igazságtalanságok és törvényszegések terhelik az életét, de ő ezt nem látja. Ezekben az esetekben Isten nem hallgat meg, mert ha teljesítené kérésünket, ezzel mintegy helybenhagyná bűnünket, abban való megkeményedésünket segítené elő. csak bűnünk rendezése, a Krisztusba vetett hit által elnyert megigazulás nyomán fogadhatja el kéréseinket és áldhat meg minket ismét.

B) Ha nem "Jézus nevében" - tehát nem az ő lelkületével, lényével összhangban -, vagyis nem Isten akarata szerint kérünk valamit. Önző indítékú, igazságtalan, vagy emberi módon kért, nem a javunkat szolgáló kéréseket sem teljesít Isten. Ha a Szentírás igéi elménkben és szívünkben élnek, akkor mindenkor tudni fogjuk, hogy melyek az Isten akaratával megegyező, helyes kérések. Ha pedig valamely gyakorlati dologra vonatkozó kérés tekintetében mégis bizonytalanok vagyunk - hogy vajon Isten akaratáról van-e szó, vagy pedig csak a mi emberi tervünkről, vágyunkról -, akkor feltétlenül hozzátesszük kérésünk előterjesztéséhez a Jézustól
tanult kérést: "Mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd"
(Lukács 22: 42).
   Ha a fenti kizáró okok egyike sem áll fenn és mégsem kapunk választ valamilyen kérésünkre, gondoljuk meg, hogy Isten jobban tud mindent, mint mi. Bizonyos, hogy semmiképpen nem fordul el könyörgésünktől és a legalkalmasabb időben a legjobbat teszi. Ha csüggedünk és szomorúak vagyunk, akkor is bízunk abban, hogy Isten változhatatlanul szeret bennünket és fel fog szabadítani terheink alól alkalmas időben. "Ha hittel fordulunk Istenhez, minden könyörgésünk eljut Hozzá, amikor áldást kérjük, higgyük, hogy meg is kapjuk és köszönjük meg Istennek az áldást. Azután abban a tudatban végezhetjük munkánkat, hogy áldását akkor érezzük majd, amikor a legnagyobb szükségünk lesz rá." (E.G.White: VR, 200.o.) Az ima végén mondott "Ámen" szó héber eredetű, a jelentése: igen, úgy van", vagy "úgy legyen". "Azon van a hangsúly, hogy megtanuljunk Áment is mondani, vagyis, hogy ne kételkedjünk abban, hogy Isten meghallgatja és teljesíti imádságunkat. Ez ugyanis a nem kételkedő hit szava, amely vaktában nem imádkozik, hanem tudja, hogy isten nem hazudott neki, amikor megígérte, hogy megadja amit kér. Ha pedig hiányzik ez a hit, nem lehet igazán imádkozni." (Luther Márton: i.m., 182.o.)

7. Miért szükséges tehát imádkoznunk?
Máté 6: 7-8 "És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle." 

Zsoltárok 105:4 "Kívánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orcáját szüntelen." 

Zsoltárok 63: 2-4 "Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize;  Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet. Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajkaim hadd dicsérjenek téged." 
Zsoltárok 55: 23 "Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz."

Mindenekelőtt azért kell imádkoznunk, hogy Isten jelenlétébe jussunk lélekben, hogy szívünk elcsituljon, megnyugodjék és megtisztuljon az ő jelenlétében. Azért, hogy egész lényünk átformálódjék, hogy önző természetünk legyőzettessék és meghajoljon Isten szentsége közelében, Lelkének hatalmas befolyása által, aki különösképpen munkálkodik szívünkben az imádság ideje alatt. Azért szükséges imádkoznunk, hogy teljes, belső összhangra jussunk Isten akaratával, hogy kéréseink is ennek megfelelőek legyenek, hogy elnyerjük Isten tanácsait, hogy ihletett látást és mennyei szeretetet kapjunk életünk mindennapi feladatainak teljesítéséhez. Továbbá, hogy Istenre bízzuk összes gondjainkat, lelki terheinket, kéréseinket. Végül, hogy Isten "szemlélése" és szeretetének tapasztalása által - amiben az imádság alatt részünk van - szívből jövő hálával dicsérettel és szeretettel teljék meg szívünk Isten iránt.

8. Mi történik ténylegesen imáink nyomán, azon túl, hogy lelkünk átformálódik az imádság folyamán? Hogyan, miképpen ad választ Isten kéréseinkre?

Zsoltárok 94: 19 "Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vigasztalásaid megvidámították az én lelkemet." 

Zsoltárok 138: 3 "Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt." 
Zsoltárok 71: 3 "Légy sziklaváram, ahova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te." 
Zsoltárok 63: 8/b "Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem." 
Zsoltárok 5: 13 "Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy pajzzsal."

Az idézett zsoltárigék tanúságtételét így összegezhetjük: Lelkünk felszabadulva az aggódások terhe alól - "megvidámodik" és "erő támad" benne. Továbbá mennyei rendeletek születnek és mennyei lények kezdenek munkát ezek nyomán érdekünkben, kéréseink teljesítésére. Isten "körülvesz" minket és mindazokat, akikért imádkozunk mennyei oltalommal és befolyással.

9. Mi a böjt, mikor és hogyan böjtöljünk?

Máté 6: 16-18 "Mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézésetek, mint a képmutatóké, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek, hogy ők böjtölnek. Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat. Te pedig mikor böjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te arcodat mosd meg;  Hogy ne az emberek lássák böjtölésedet, hanem a te Atyád, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván. 

Ésaiás 58: 3-9 "Mért böjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, böjtölésetek napján kedvteléseteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.  Ímé perrel és versengéssel böjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy böjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban. Hát ilyen a böjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, amelyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é böjtnek és az Úr előtt kedves napnak? Hát nem ez-é a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elveted közüled az igát, és megszűnsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; 

Dániel 10: 2-3, és 12 "Azokon a napokon én, Dániel, bánkódtam három egész hétig. Kívánatos étket nem ettem, hús és bor nem ment az én számba, és soha sem kentem meg magamat, míg el nem telék az egész három hét." és "És monda nékem: Ne félj Dániel: mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédeid, és én a te beszédeid miatt jöttem."

A BÖJT az imádságra szentelt és összpontosított időszak életünkben. A böjt az esedező, könyörgő imádság kísérője, a nagy imaküzdelmek segítő eszköze és külső kifejező formája. Nem kell böjtölni akkor, amikor örömre és felszabadultságra van okunk, de belső szükségérzet késztet a böjtre a megpróbáltatások idején. Imádság nélkül a böjt semmit sem ér, önmagában nincs értelme. Ezenkívül érdemszerző jellege sincs. (Vö.: Lukács 18: 11-12)
    Az étel és ital megtagadása önmagunktól azt akarja kifejezésre juttatni, hogy az ételnél és italnál is nagyobb szükségünk van Isten kegyelmére és segítségére. Nehéz küzdelmekben, válságok idején, amikor számunkra a legnagyobb értékek forognak kockán, és Isten mennyei közbelépése az egyetlen lehetőségünk arra, hogy kimenekedjünk szorult helyzetünkből, áldásossá, szinte kívánatossá válik a böjt. Vannak olyan lelki ütközetek, amelyeket csak kitartó, ismételt böjtölés és könyörgés által lehet megnyerni.
- Böjtölhetünk úgy, hogy teljesen tartózkodunk az ételtől és az italtól rövid ideig (rendszerint 1 napig), és úgy is, hogy hosszabb időn át (- főként bizonyos, természetüknél fogba időt igénylő lelki küzdelmek idején-) semmi "kívánatos étket" nem veszünk magunkhoz, hanem csak az életszükséglet fenntartásához valókat. Böjtölésünk menny és föld előtt bizonysága bűnbánatunknak, alázatunknak, szabad akaratú kérésünknek. Egy őszintén böjtölő, könyörgő emberrel szemben hiába  tiltakozik Sátán, Isten segítségnyújtása ellen, mert alázatos, esdeklő imája által Isten "leperli lelkének perét" (Jeremiás siralmai 3: 58), hite alapján védelmébe veszi őt, bűnei, gyengesége ellenére is. Jézus óvott attól, hogy böjtölésünket vallásosságunk mások előtti, dicsekvő mutogatássá tegyük, mert ez utálatos az Úr előtt. Bűneinket is vizsgáljuk és rendezzük el, mielőtt böjtölni kezdenénk, nehogy ezek elzárják az utat Isten kegyelmének kiáradása, az imameghallgatás előtt.

(Ajánlott olvasmány még: E. G. White: Jézushoz vezető út c. könyvéből a "Magasztos kiváltságunk az ima" c. fejezet.) http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/jvu/12.htm

FORRÁS: Az alapvető bibliai tanítások kátéja c. könyv. 6. fejezete