Járfás Fehér Eszter: Jézusnak, a 2000-ik születésnapjára...

                                                               Árvai Márta festménye...

Boldog születésnapot! – mondanám,

de tekinteted
ajkaimról
csak egy fanyar mosolyt
enged leszakadni.
Megvigasztalnálak.
Kézenfogva sétálnék Veled Kolozsvár utcáin,
mesélnék Neked
a messze földről haza vágyó madarakról,
a magvakban lappangó életről…
a virágaimról,
…Mindenről – egy mosolyodért…
Igen,
Karácsony van.
Gyertyák égnek.
Egymást érik hangulat-kellékek …
Te, az örök Gyermek
valahogy mindig kinn maradsz.
(Ó, mi, szegény, tébolyult komédiások!
Üres a színház – Mi? csak játszunk!…)
Tudod,
évente egyszer meg KELL születned,
Hogy mi évente többször is megfeszítsünk…
Karácsonyról karácsonyra
vissza Kell Téged gyömöszölni a jászolba,
s miután az ostorcsapások
Húsvétkor hátadat ismét felhasítják,
üdülni megyünk.
Jön az ősz, a tél -
Kezdődhet elölről a bölcső,
a kereszt, a bölcső, a kereszt, ….
Milyen szomorú lehetsz!
Mondd, mit tegyek?
Mégy elől? Én jövök Utánad
És kiáltok.
És biztos, hogy a Te vacsorádhoz is
összegyűl a nép.
Egyre több csendes lélek van itt nálunk,
tele vannak parkok, aluljárók,
Hidd el, a vacsoránál jobb hír
nekik nem is létezik.
Majd,
amikor asztalhoz ülünk,
Kinyitunk ajtót, ablakot,
hogy egy reklámszünetben
a boldogságunkból átszűrődjön valami
ebbe a kegyetlenül ünneplő világba.
És…
talán akkor,
az utolsó kiáltáskor
néhányan átjönnek és megengedik,
Hogy szívükben végre felnőj
és lelkük párnájára hajtva fejed
letöröld
az üres ünnepek savas könnyeit.
Most.
és nemsokára
Utoljára.

Járfás-Fehér Eszter (1977. február 4.), műfordító.