Fodor Ákos: Egy gyakorlat... (mindennapi teszt-kérdés)

saját fotóm: Régi kapu...
(H.Gy.)

Magadtól kérdezd:
ajtód azért fontos-e,
hogy zárd? vagy, hogy nyisd? Fodor Ákos (1945-2015), magyar költő és műfordító,
a magyar haiku egyik leghíresebb mestere.

Theodor Bovet: Tíz rövid imaszabály...

1.) Naponta néhány percet szánj arra, hogy egyedül, csendben légy, pihentesd testedet, érzelmedet,      szívedet.

2.) Beszélj Istennel egyszerűen és természetesen, és mondd el neki mindazt, ami szívedet nyomja.
Ehhez nincs szükséged kötött imaszövegre és mások kifejezésmódjára. Beszélj Istenhez saját
szavaiddal. Meg fog érteni téged.
3.) Gyakorold az Istennel való beszélgetést mindennapi munkádban.
Bárhol is vagy - üzletben, autóbuszon, az íróasztalnál - hunyd be a szemed néhány másodpercre.
4.) Figyelmeztesd magad arra a tényre, hogy Isten veled van és segít neked. Nem kell mindig ostromolnod Istent, hogy áldását kérjed, hanem sokkal inkább abból a tényből indulj ki, hogy
Isten meg fog áldani.
5.) Imádkozz abban a meggyőződésben, hogy imádságod azonnal megvédi és Isten szeretetébe
ajánlja szeretteidet, bárhol is járjanak.
6.) Imádság közben ne negatív, hanem pozitív gondolataid legyenek.
7.) Imádságodban mindig nyilvánítsd ki, hogy készségesen elfogadod Isten akaratát, bármi legyen
is az.
8.) Imádban helyezz mindent Isten kezébe. Kérj Tőle erőt ahhoz, hogy minden tőled telhetőt meg
tudj tenni, és a többit hagyd bizalommal Istenre.
9.) Szólj egy közbenjáró szót azokért, akik téged nem szeretnek vagy veled rosszul bánnak. Ez
rendkívüli erőt ad majd neked.
10.) Naponta egyszer imádkozz hazádért és a békéért.

A legegyszerűbb tanács ez: beszélj Istennel úgy, mintha itt ülne előtted a széken, vagy éppen
most lépne be a szobába és kérdezné: Mit akarsz tőlem, mit tegyek? 

Theodor Bovet (1900-1976), svájci neurológus orvos és keresztény házassági tanácsadó volt.

Mérgezett Föld....(ismeretterjesztő film)

Az ember régóta foglalkozik földműveléssel, és körülbelül 2 és fél ezer év mióta ekét is használ.

1950-re a világ termőföld készletének a fele termesztésre alkalmatlanná vált az egyre intenzívebb mezőgazdasági technológia miatt. 2010-ig további 30 százalékot tettünk tönkre. A világ mezőgazdaságának egyre nagyobb ember tömegeket kell  táplálnia, egyre rosszabb feltételek

mellett. Az intenzív technológiának a legnyomósabb érve, hogy ennyi embert nem lehet máshogy élelemmel ellátni. A talajforgatás, a műtrágyák és vegyszerek egyre nagyobb mértékű használata miatt

a termőréteg elvékonyodik és a termőterület csökken. Vajon mennyi élelmiszert lehet még termelni a rendelkezésre álló területen? Milyen összefüggések vannak a giliszták száma és a megtermelhető élelmiszermennyiség között? Létezik egyáltalán bármilyen alternatíva az intenzív mezőgazdasági technológiák kiváltására? A Mérgezett Föld ismeretterjesztő film, de a bemutatott példák, események ábrázolása dokumentarista

módon történik. Ettől olyan drámai, ahogy a film a fenti kérdésekre keresi a válaszokat.

https://www.youtube.com/watch?v=i61OHaVRhiw

Hasonló témájú anyagok az alábbi linken találhatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%96SSZEOML%C3%81S-KUTAT%C3%81S

Károly Amy: Kérelem...

saját fotóm: Repcemezőben...(H.Gy.)

Úristen, add,
hogy szakadatlan
ne hánytorgassam, amit adtam.

Mint éj a napra
szakadatlan
arra gondoljak, amit kaptam.


Károlyi Amy (1909-2003), József Attila-díjas magyar költő, műfordító.
1946-tól Weöres Sándor Kossuth-díjas író felesége volt.

Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás...

saját fotóm: Pünkösdi rózsák...(H.Gy.)

Kész a világ,
Feszült, ünnepi várás
Terjeng felette.
Halotti csend. Csak néha-néha
Sóhajt az Isten lelke.

Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét...
De jaj, sötét van,
Mélységes iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering útjain,
S csak egyet tud és egyet érez...
...Most váratlanul vágyón megvonaglik
és felzúg Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, színt adj nekünk,
Mert epedünk!
Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet:
Legyen világosság!...

És ismételik mindig erősebben
A felviharzott étheren keresztül
És felharsan az egek harsonája
S a végtelennek zsolozsmája zendül
Zsibongva, zsongva...

És nagy szavát az Úr - kimondja!

Dsida Jenő (1907-1938), erdélyi magyar költő.

Babits Mihály: Jónás imája...

https://www.youtube.com/watch?v=lCNRasApglg&feature=related&fbclid=IwAR1F-kRj3ALdSwVi1maF0_3GXCZ0kK-rAhpebOdnT3OVAB9sXkZCovbbaQo

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelzőkarókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy mégvakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s, szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy míg az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.

Gyermekszív...(Igaz történet)

Két Los Angeles-i család tragikus története fonódik össze elválaszthatatlanul, a film valós megtörtént eseményeken alapul. Elvezet bennünket Loma Linda-ba

(A világ első csecsemő-szívátültetését az adventista Loma Linda 

Egyetemi Kórházban hajtották végre.) 

https://www.youtube.com/watch?v=HL8aI0nxXzU

Ha igazam van...

saját fotóm: Zöld ablak az erdőben...
(H.Gy.)

"Ha igazam van, akkor megengedhetem magamnak, hogy megőrizzem a nyugalmam.
Ha nincs igazam akkor nem engedhetem meg magamnak, hogy elveszítsem a nyugalmam."

Fodor Ákos: UGYANONNAN: UGYANAZ...

saját fotóm: Mezőben...(H.Gy.)

Koszlik-foszlik, züllik a talmi holmi.
– Habár reménytelen e dolog itt:
minden napodon hozz rendbe valamit;
m a g a d a t ne hagyd elgazosodni.



Fodor Ákos (1945-2015)? magyar költő és műfordító,
a magyar haiku egyik leghíresebb mestere.

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság...

saját fotóm: Kék ég felhőkkel...
(H.Gy.)

Jó volna ilyen édes-álmoson
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, biborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kin,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.


Dsida Jenő (1907-1938), erdélyi magyar költő.

WEÖRES SÁNDOR: DSIDA JENŐ EMLÉKÉNEK

Oly szomorú, ha nemes fát tép ki a szél gyökerestől.
Fájdalmas, ha a mű csonka lesz, abbamarad.
Csonkán is rege-kincs a Tiéd – de kivánhat a lélek
porba-lökött hontól üdvöt a tiszta dalért?
Hogyha ez őr-népben van erő még, óvni a kincset,
Téged, Széphangú! nem feled el sohasem.

Tompa Mihály: Isten akaratja...

saját fotóm: Temetőkertben...
(H.Gy.)

Elhervad a virág, kidől a büszke cser,

Mélység lesz a tető a tenger fenekén;
Ama törvényt, mely szűl, változtat, elseper,
Egykor fénylő bolygók mutatják feketén. -
Ember, ki most nevet, zokogni megtanul,
Meghal az átkozott, meghal a siratott;
Nép lesz nagy nép felett s elvész óhatlanul ...
És mindez, oh uram! a te akaratod!
 

A te akaratod! s midőn a fájdalom
Tőrével a sziven nagy, mély sebet vere:
Kemény szó támad a békétlen ajkakon
S ég-földet vád alá fog a kín embere!
Hab s örvénnyel dacol, széllel szemközt evez,
Keble mind zordonabb, mint sorsa mostohább,
Hanem e gondolat. az úr tetszése ez ...
Kemény, hideg kőszirt - és nem mehet tovább.
 

Járván a temetőn tanútlan éjjeken,
Egy kisded sír felett törnek meg térdeim,
S felháborult elmém ugyan hányom-vetem
Az élet és halál örök kérdésein!
Mért is végződtek oly kevéssel évei?
Míg kérdezem, fanyar-leckén tanít az ész ...
Születtünk, meghalunk! ezt könnyü érteni,
Azon megnyugodni nehéz, igen nehéz.
 

Ha feljajdul a húr, midőn ketté szakad,
S az őszi lomb is ád hulltában gyenge neszt:
Embernek ami fáj, fájlalni nem szabad?
Hisz egy bús öröme ez a szivnek, ha veszt!
Az nem bölcselkedik, csak érez és szeret ...
S ki nem szól, jobb-e az, különb-e, aki tűr?
Míg a hivatlan köny szeméből megered
S nyilt árulást tesz a kebel küzdelmirűl?
 

Ah! én is érzem e rejtett vihar dühét
S kiontom lelkemet nehéz fájdalmival!
Szavam nem sérti az alvó világ fülét,
A sír süket; mégis van engem aki hall!
Te szám szerint tudod fejünk hajszálait
S hogy boldogok legyünk, a létet úgy adod! ...
Ezernyi köny s nyomor mégis honnét van itt ...!?
- Uram, nem érthetem a te akaratod! -
 

Mégis, bár útaid titkát feszegetem,
És ajkaim pártos szavaktól zajganak:
Ne gerjedj oh Uram! haragra ellenem;
Mely bennem így zajong, az a por ... a salak!
És minden hasztalan! e földet megfutám,
Keresve enyhülést fájdalmam közepett;
S oda jutok vissza sok kerengés után:
Nem gyógyithat meg más, mint ki megsebhetett.
 

S míg minden tél után kizöldül a kopár:
Éltünk se veszhet el örök bú s gyász miatt!
Elmúlik tőlem is e keserű pohár,
Melyet velem te bölcs tetszésed most itat.
Emelj, emelj, kit a csapás megrengete!
Segits, hogy elbirjam viselni, ami ért!
S bár mit hoz a világ s élet története:
Tudjam, kitől van az s ne kérdezzem miért? -
 

Virágok és füvek harmatban ferdenek,
Nyugodt, setét az éj; a holdvilág lement, -
Ahonnan áldással száll e lágy permeteg:
Az én lelkemre is szálljon le béke, csend!
Hogy a sír hűs gyepén nyugatva homlokom,
Hígyek, reméljek s ezt lehessen mondanom:
Ha elvesztettem itt, majd feltalálom ott ...!
Legyen meg hát Uram, te szent akaratod!!

/Egymás után (1850 és 1857) elvesztette két kisfiát./

Tompa Mihály (1817-1868), magyar költő, a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik
legjelentősebb képviselője, református lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia
levelező tagja.

A Jézus Dosszié...(Lee Strobel oknyomozó riporter feltáró vizsgálata Jézus személyéről.)

saját fotóm: Kereszt és árnyéka...
(H.Gy.)

– Mi az, amit szigorúan a történelmi tények és a dokumentumok alapján tudhatunk Jézus életéről?

– Honnan tudhatjuk, hogy Jézus életrajzai, az evangéliumok hiteles forrásokból származnak?
– Csaló vagy őrült volt-e Jézus, mikor Isten Fiának vallotta magát, vagy valóban igazak merész kijelentései?
– Hihetők-e a Jézus haláláról és feltámadásáról szóló állítások?

A szkeptikus Lee Strobel egy személyes élmény hatására törvényszéki újságírói tapasztalatait felhasználva elszánt nyomozásba kezd.
A bűnperek során alkalmazott bizonyítási eljárás módszerét követve sorra veszi a lehetséges bizonyítékokat, és különböző tudományterületek jeles szakértőit faggatja a Jézusról szóló
újszövetségi beszámolók megbízhatóságának kérdéséről. Szívós makacssággal ered az igazság
nyomába, nem kímélve interjúalanyait a kemény és kínos kérdésektől sem. A könyvből
kibontakozik a szerző személyes lelki útja is, melynek során a tények és a bizonyítékok
súlya alatt olyan következtetésre jut, ami őt magát is megdöbbenti.

https://www.youtube.com/watch?v=Nilt0G--vqQ

Arany János: Családi kör...

Árvai Márta festménye...

Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is - bogarászni restel -
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: "Gyer közelebb, édes!"
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, -
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget? "Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!"
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
"Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is."

Köszöni a gazda: "Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne."
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb -
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldus megáll a beszédben:
"Meséljen még egyet" - rimánkodik szépen.

"Nem mese az gyermek", - így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja;
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van... a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, - egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát...
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

(1851 ápr. 10)

1994-ben az ENSZ május 15-ét A CSALÁD NEMZETKÖZI NAPJÁvá nyilvánította.

Az ember (f)élő lény - Mese a pestisről...

                                                          saját fotóm: Tükröződés...(H. Gy.)
                                                             

Egy régi keleti mese szerint egyszer egy vándor találkozott az úton egy

öregasszonnyal, aki Bagdad felé igyekezett.
- Ki vagy te? - kérdezte tőle.
- Én vagyok a pestis - mondta, és még hozzátette:
- Megyek a városba és megölök ötezer embert.
Egy év múlva ismét találkozott a vándor az asszonnyal, haragosan
támadt rá.
- Hazudtál gonosz boszorkány! Bagdad városában nem ötezer,
hanem huszonötezer ember halt meg pestisben!
Erre az asszony így válaszolt:
- Én csak ötezer embert pusztítottam el, a többit a félelem ölte meg!
 
(Forrás ismeretlen)
A "félőlény" kifejezés Békés Páltól származik, egyik könyvének a címe...

A Nemzetközi Vöröskereszt napja...(május 8.)

saját fotóm: Piros rózsák...
(H.Gy.)

„Mindnyájan felelősek vagyunk mindenért mindenki előtt” 
(Dosztojevszkij)  

1828. május 8-án született Henry Dunant svájci üzletember.
1859-ben tanúja volt a solferinói ütközetnek. Látva a sebesültek 
tragikus pusztulását, létrehozott egy nemzetközi segélyszervezetet.
1863-ban Genfben megalapította a NEMZETKÖZI VÖRÖSKERESZT-et.
Magyarország 1881-ben csatlakozott a vöröskeresztes mozgalomhoz.
Ő az első Nobel-békedíjas. Május 8.-a a születésnapja és egyben a
Nemzetközi Vöröskereszt napja is!

Harmati Gyöngyi: Néhány szó az ÉLET JÁTÉKÁ-ról a koronavírus járvány idején...

 Az idei, kettőezer-huszadik év tavaszán az egész világ a koronavírus okozta járvány terjedése
miatt egy gigantikus karanténná változott. Számos óvintézkedés mellett kijárási korlátozásokat

vezettek be mindenfelé. A diákok otthon tanulnak, a felnőttek akiknek munkájuk lehetővé
teszi home-office módra állították át életüket. Az idősebb korosztály pihenésre és csendesebb
életmódra váltott át. Az emberek megpróbálják a kialakult szükségszerű helyzetet javukra
fordítani, igyekeznek többet törődni a családtagjaikkal, illetve bepótolni az elmaradt

(házi)feladataikat. A kényszerű bezártság alkalmat teremt(het) egy kis szembesülésre
magunkkal, és számos lehetőséget nyújt(hat) a mindennapi hajszában kiüresedő félben lévő
lelkünk tartalékainak feltöltésére is. A világ most olyan globális problémával kényszerül 

szembenézni amilyennel még soha sem kellett találkoznia. Természetes, hogy az emberek tele 

vannak félelmekkel, kétségekkel, a bizonytalanság rá nyomja bélyegét mindenre.
Mit is tehet ilyenkor egy kis ember egyedül? Talán azt, hogy továbbadja ami jó, még ha csak
egy apróság is. 

      "Az embereknek bátorításra van szükségük. Az megduplázza természetes ellenálló képességüket...
                  Ahelyett, hogy örökké szemükre vetnénk hibáikat, dicsérjük erényeiket." (1)  

És ekkor mintegy válaszul gondolataimra, a könyvespolcomon megakadt a tekintetem egy vékonyka
kis könyvön, melynek címe: AZ ÉLET JÁTÉKA. Ó, de régen olvastam már ezt a bájos kis gyermekregényt.
Felébredt bennem a vágy, hogy felelevenítsem, újra átéljem, a főhős kisleány: POLLYANNA történetét és 

az általa játszott ÖRÖMJÁTÉKOT is. 

Élénken emlékszem rá amikor egy antikváriumban sikerült megvásárolnom ezt a kis remekművet, amire
már régóta "vadásztam". Hazaérve egyből neki álltam olvasni, a történet annyira magával ragadott, hogy
szinte odabilincselt a fotelhez. Addig nem tudtam felállni, amíg végigolvastam, végig követtem Pollyannát,
ahogyan a kisváros maguknak élő, megfáradt lakóit felvidítja és megtanítja különös játékára. Érdekes
egybeesés, hogy a könyv szerzője Eleanor H. Porter (1868-1920) amerikai írónő halálának 100. évfordulója
is, egyben ez az év, a 2020-ik. Az írónő sírján megérdemelten ez a felírat látható:
                              "Ki írásaival napsütést hozott milliók életébe". 

Eleanor megható vallomását így olvashatjuk az ártatlan gyermeki lélekről:
"Milyen is egy gyermek? Olyan, mint aki egyenest az égből jött. Héber szójáték szerint: az eget szopja. Isten képe még torzítatlan benne.
A világi okosság, a felnőttek mesterkedései még át nem formálták. Nem tud még semmiről, és semmije sincsen. Hamvas, eredeti és közvetlen. 

Védettségben él, és mindenestül átadja magát azoknak, akik szeretik. Ámulva néz szét maga körül. Ami rossz hamar elfelejti, s mindjárt 

fölfedez mindenben valamit, aminek örülhet. Örökké játszik, nem fárad bele napestig." (2)

Az emberiség egyre nehezebb kihívások elé néz, amelyek nagy részben a természet és az állatvilág felelőtlen kizsákmányolása miatt
sújtanak bennünket, ezért különösen aktuális a könyv mondanivalója. Adott egy nehéz sorsú, 11 éves, korán árvaságra jutott szeplős
leányka, akit szigorú, ám jómódú nagynénje csupán kötelességtudatból kastélyába fogad. Egyből száműzi egy kopár, rideg padlásszobába,
hogy ne lábatlankodjon körülötte, ne zavarja a sértődöttségből magára kényszerített boldogtalanságában. Ám az örökmozgó, csacsogó,
két lábon járó "szeretetcsomag" Pollyanna olyan ritka képességekkel rendelkezik, mellyel minden próbát, nehézséget jóra tud fordítani,
meghalt lelkész édesapjától tanult élet-játék segítségével. Szeretetteljes, őszinte érdeklődéssel fordul a kisváros magányos, szomorú,
testi-lelki betegségekkel küszködő lakóihoz. Addig nem nyugszik, amíg mosolyt nem csal az arcukra és ki nem mozdítja őket megszokott
ám nyomasztó terhekkel teli komfortzónájukból és meg nem tanítja nekik a játékot.

Egy jellemző mozzanatot szeretnék Pollyanna könyvbéli életéből kiragadni, ahogyan pártfogásába vesz egy árva fiút és megpróbál számára 

befogadó családot találni. Természetesen először nagynénjénél próbálkozik, de elutasító választ kap. A fiú csalódottságát és kedvezőtlen
megnyilvánulását Polly nénivel kapcsolatban ezekkel a szavakkal hárítja:
száraz dió, meg kell találni a módját, hogy feltörjön a kemény héj és meglátjuk hogy belül milyen édes. Ezzel a mindenhez és mindenkihez 

hatalmas empátiával viseltető hozzáállással kapcsolatban fülünkbe csenghetnek Jézus Krisztus szavai:
"...ha olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába. (Máté 18: 3)   


A kisleány apja misszionárius volt, Aki felfedezte a Szentírásban, hogy az öröm, az örvendj és az
örvendezzünk szavak valamint a boldog-mondások teljesen átszövik a Biblia lapjait, több száz
alkalommal olvashatjuk őket. Ha örömre és boldogságra lettünk teremtve akkor ez vajon miként
is valósítható meg ebben a zűrzavaros világban? Erre ad nekünk választ ez a kis történet. Ha
irodalomtanár lennék feltenném a kötelező olvasmányok listájára, de mindenképpen ajánlanám
nemcsak a diákjaimnak, hanem minden felnőttnek is kortól függetlenül egyaránt. Nagy előnye,
hogy nem kerül semmibe és bárhol, bármikor játszható! Sőt minél rosszabb körülmények között
vagyunk annál inkább segít(het)! Az első játékot ihlető ún. örvendezőversek közül néhányat most
itt is elolvashatunk, de bátorítok mindenkit arra, hogy keresse meg a saját örvendező versét, amivel
a leginkább tud azonosulni és segítségül hívhatja az élet terheinek hordozásához.

- "Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vigadjunk minden mi időnkben."
     (Zsoltár 90: 14)

- "Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!" (Filippi 4:4)  
- "Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak." (Máté 5: 9)  
- "Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejükön;
  vigasságot és örömöt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj!" (Ésaiás 51:11)  

Az élet játékát először Pollyanna édesapja egy olyan esemény kapcsán alkalmazta, ami a kislány számára 

keserves csalódással járt. A család szerény körülmények között élt, Pollyanna nagyon szerette volna, hogy 

végre neki is legyen egy saját babája. Buzgón imádkozott is érte. A távoli missziós területre, ahol éltek, 

megérkezett a várva-várt adományokkal teli hordó, melyben a hőn áhított baba helyett egy közönséges

mankót találtak. És akkor az édesapa váratlanul ezt kérdezte:
- Miért nem örülsz ennek kislányom?
- Minek örüljek Apa egy mankónak? - kérdezte sírásra görbült szájjal.
- Annak örülj kislányom, hogy nem kell használnod, nincs rá szükséged. Épp a lábad, tudsz járni
és még ugrándozni is.
Az édesapa nem sokkal ezután meghalt, de úgy gondolom ennél értékesebb örökséget nem is hagyhatott
volna lányára. Többet ért ez minden drága ajándéknál. A kislány nem is sejtette, hogy milyen nagy
szükség lesz majd erre a ritka kincsre, hogy mindenben a jót az örülni valót keresi,
abban a kisvárosban ahová kerülni fog. Mennyi ember életét ragyogja körül napsugárként.

        "Tudat alatt mindnyájunkban ott él még a hajdani gyermek, hacsak a nevelés,
                       a világ elszürkítő hatása máris ki nem ölte belőlünk." (3)   
                                 
Örömre születtünk a világra, ez a regény egyszerű, de mégis talán a
legfontosabb mondanivalója. Életre szóló, meghatározó útravaló illetve lelki táplálék,
melyről József Attila: Levegőt! című versének zárósorai jutottak eszembe. 

                             "...jó szóval oktasd, játszani is enged..."

Ne féljünk, ne engedjük, hogy a körülöttünk zajló kedvezőtlen események hatásukkal negatívan befolyásolják, 
megfojtsák testi-lelki immunrendszerünk természetes védekezési mechanizmusait. Legyünk mindannyian 

Pollyannák, ott ahol éppen vagyunk. Ilyenekre vár a világ, tanítsuk meg
magunknak is és másoknak is az öröm és az élet játékát!

Harmati Gyöngyi
        S.D.G.

(1) Eleanor H. Porter idézete
(2) Eleanor H. Porter idézete
(3) Eleanor H. Porter idézete

Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág...

saját fotóm: gyöngyvirágok...(H.Gy.)

Franciaországban 1561 óta május elseje a gyöngyvirág ünnepe.

Csilingel a gyöngyvirág

Fehér a ruhája,
Meghívja a virágokat
Tavasz esti bálra.

Öltözik az orgona,
Lila a ruhája.
Kivirít a kankalin,
A szegfű, és a mályva.

A vadrózsa rájuk nevet,
Bolondos a kedve,
A rigó is füttyent egyet.
hej mi lesz itt este!

Táncra perdül a sok virág,
Illat száll a légben,
Őrt állnak a gesztenyefák,
Illemtudón, szépen.

A szellő is megfürdik
A virágillatban,
S arra ébredünk fel reggel
Napsugaras nyár van!

Zelk Zoltán (1906-1981) Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas magyar költő,
prózaíró, 2012-től a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.