Petőfi Sándor: Csalogányok és pacsirták (részlet)

Sínlődik az emberiség,
A föld egy nagy betegház,
Mindegyre pusztít a láz,
S már egy egész ország esék
Áldozatául,
És több elájul;
S ki mondja meg:
Hol ébrednek föl majd e nemzetek,
Ezen-e vagy a másvilágon,
Muló-e vagy örök az álom? -
De ím a bajnak közepette
Fiait az ég el nem feledte,
Megszána minket nagy fájdalmainkban,
Orvost küld hozzánk, és ez útban is van,
És már maholnap meg is érkezik,
Midőn hóhérink észre sem veszik. -
Tiéd minden dal, minden hang,
Melyet kezemben ád a lant,
Te lelkesítesz engemet,
Tenéked ontom én könyűimet,
Én tégedet köszöntelek,
Te a beteg
Emberiségnek orvosa, jövendő!

Petőfi Sándor (1823-1849) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet
egyik legismertebb és egyik legkiemelkedőbb alakja. Rövid élete alatt közel ezer verset
írt magyarul, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra, és az ismertebbeket
sok más nyelvre lefordították.