(3 generációs szobor, a művész mintázza saját maga, leánya és unokája alakját ábrázoló művét)
A pillanatot, mely gyorsan tovaszáll az eltelt évszázadok során kőből, fából, márványból faragott szobrok formájában örökítették meg, így próbálva megvédeni a múlandóság szomorú valóságától. A mai modern korunkban mióta a fényképezés tudománya, "művészete" létezik már elég egy jól elkapott mozzanat meglátása. Egy kis kattintás a fotós masináján és már készen is van a "mű". Nem szükséges hónapokig tartó vesződséges munkával kivésni, kifaragni. Már kislány korom óta megmagyarázhatatlan módon vonzódom a szobrok fémbe, fába, kőbe dermedt különös világához. Csodálattal tölt el ahogyan bátran állnak a múlandóság viharai fölött, néha elgondolkodtatnak, néha meghökkentenek ezek az alkotások. Csak állok előttük és próbálom kitalálni mi inspirálhatta alkotójukat, közben mi játszódhatott le a lelkükben. Az évek nagyon gyorsan elszaladtak, a szobrokkal álmodó kislányból közben felnőtt lettem és egészen prózai okokból (37. és egyben először megrendezésre kerülő érettségi-találkozón fotókat készíthessek), vásároltam egy aprócska kis fényképezőgépet. Ezzel el is dőlt, hogy ez lesz életem újabb kihívása, kreatív hobbija, mellyel a pillanatot kiszabadíthatom az elmúlás fogságából. A térben, múló időben és a történelem gyors sodrású medrében játszódó folyamatokat nem lehet megállítani, csupán az adott villanást megörökíteni. A természet ezernyi szépsége ölel körül bennünket, lelkünket nyugalommal, békességgel töltve fel. Ezeket a pillanatokat, amelyek szavakkal sokszor el sem mondhatóak, hitem szerint továbbadni szeretetteljes kötelesség. Szeretnék fotóimból most egy színes csokorra valót átnyújtani.
Az önfeláldozó isteni szeretetet jelenik meg szobor formájában e rendhagyó tárlat első fényképén,
mely a Látható Szeretet fotókiállítás "külön-díjas" alkotása.
A természet örök változásban, minden virág lehull, szépsége eliramlik. Ne a földi múlandó dolgokhoz kötődjünk, hanem ragadjuk meg az Örökkévalóságot.
"ŐSZI TÜKÖR"
"SZOLGÁLAT"
"ÉGBE VEZETŐ ÚT"
Ahol a föld és az ég, mint két elválaszthatatlan testvér összetalálkoznak, és többé nem engedik el egymást.
"A NAGY KÉRDÉS"
"A METAMORFÓZIS CSODÁJA"
"MENNYEI HARMÓNIA"
"ZSIBVÁSÁR"
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!...
(Ady Endre: Az élet c. verse, részlet)
"ADD TOVÁBB"
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése