A kiklencedik volt a legnehezebb.
Nem emeltem én esküre kezemet,
csak szó röppent ki számon könnyedén,
s már felhő ült a békesség egén.
A kilencedikbe ütköztem bele,
pedig napról-napra küzdöttem ellene.
De a szó úgy siklott, alíg vettem észre,
vihart kavart a lelkek mélyében.
A kilencedikért mindíg harcban álltam,
saját magammal, nyelvemmel csatáztam.
Míg nagy keservesen rá zabolát tettem,
sok keserűségnek okozója lettem.
Csak beszélgettünk valaki másról,
egy harmadikról, aki messze járt,
suttogva, ahogy titokról illik;
Így szegtük meg az Isten parancsát.
Sokszor a lelkemben éreztem az írást,
fájt mélyen, mint a seb, mit sebész kése vág,
és folyt a megbánás szívemből, mint a vér,
de ha előtte nincs, utána már mit ér?
"Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot."
(2. Mózes 20: 16)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése