Hirosima
csodája...Akik megmenekültek az atombomba támadásnál….
https://adventist.news/news/the-miracle-of-hiroshima
20. szeptember 2020. Japán Szuzuki Rjoko
Figyelmeztetés, gépi fordítás angolról magyar nyelvre...
1945. augusztus 6-án Hirosima lett az első város a
történelemben, amelyet atombomba pusztított el. Bár a pusztítás és az
emberéletek elvesztése szörnyű volt, több, mint 75 évvel az esemény után
elgondolkodhatunk a Hirosimai Hetednapi Adventista Egyház tagjainak történetein
- akik mindannyian túlélték. "Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged." (Ésa. 43: 2)
Asako Furunaka 1921. augusztus 12-én született, egy sikeres japán üzletember
lányaként. Elhivatottsága és intelligenciája arra késztette, hogy esti
iskolába járjon, meg azután is, hogy tanárként lediplomázott. 32 évesen egy újságnál
dolgozott riporterként, ami nő létére igencsak ritka foglalkozásnak számított
akkoriban. Férjhez ment egy egyetemi tanárhoz, és bár gyermekáldásban nem
lehetett részük, boldog életet éltek együtt.
Egy nap azonban a ötvenes évei elején járó Asako élete
darabokra hullott, amikor férje bevallotta, hogy szeretője van, és válni akar.
Asakon a kétségbeesés és a harag érzései uralkodtak el. A férje iránti
szomorúság és gyűlölet töltötte be napjait és éjszakáit. Úgy érezte, soha többé
nem bízhat meg senkiben, és nem hihet semmiben. Hamarosan mély depresszióba
süllyedt.
Amikor élete a legrosszabb volt,
meghívást kapott Asakó egy hetednapi adventista gyülekezetbe, és
elkezdte rendszeresen látogatni az istentiszteleteket. Itt hallott a
megbocsátásról, és reményt talált a Bibliában. A béke visszatért a szívébe.
Azonban még nem tudta meghozni a döntést Jézus mellett és megkeresztelkedni.
Hihetetlen
történetek
Képességei és képzettsége miatt Asakót felkérték, hogy
legyen a gyermekek bibliatanítója a gyülekezetben. Boldogan elfogadta a
feladatot, és elkezdte tanítani a gyerekeknek a szombatiskolai leckéket. Egy
nap a lecke Dániel könyvének történetéről szólt, arról a három fiatalemberről,
akik biztonságban maradtak, megmenekültek annak ellenére, hogy tüzes kemencébe
vetették őket.
Buzgón tanította a leckét, de amikor végére ért, az egyik
kisfiú felkiáltott: "Nem hiszem el!" Aztán az egyik lány azt mondta:
"Elhiszem, mert a nagymamám mindig arról beszélt, hogy egyetlen
hirosimai gyülekezeti tag sem halt meg, amikor atombombát dobtak
városunkra."
Ezt hallva Asako is rádöbbent, hogy bár ő tanította a
leckét, nem is igazán hitte el, és nem is tudta elhinni, amit a kislány
mondott. De ugyanakkor egy gondolat jutott eszébe: "Újságíró vagyok, nem?
Meg kell tudnom, hogy igaz-e, amit ez a lány mondott. Ennek tényleg utána kéne
járnom." Így hát elkezdte a kutatómunkát, és elkezdte meglátogatni az
egyház minden tagját, aki Hirosimában tartózkodott az atombomba támadás idejen.
Végzetes
nap
A világ első atombombáját 1945. augusztus 6-án dobták le
Hirosimában, Japánban.
2 kilométeres körzetben mindent elpusztított: a talaj hőmérséklete
elképzelhetetlen 6000 ° C-ot ért el. 4 km-es körzetben mindenkit halálra égetett.
A támadás következményeit látva dr. Kihara Tomiko fáradhatatlanul munkálkodott,
hogy minél több életet mentsen meg.
Hatalmas, másodpercenként 4,4 kilométeres sebességű szél
keletkezett, aminek következtében még a betonépületek is összeomlottak, és a
törött üveg akár 16 kilométerre is elrepült.
A bomba sugárzása hihetetlenül erős volt, aminek
következtében azok, akik ki voltak téve neki, elveszítették minden testi
funkciójukat, és sejtjeik apoptózison, egyfajta sejtes öngyilkosságon mentek
keresztül. A robbanás, a városban keletkezett tüzek és a sugárzás égése között
egyes becslések szerint Hirosima 200 000 polgára vesztette életét azon a napon.
Egyetlen
adventista sem sérült meg
Mindezen pusztítás közepette tényleg lehetséges, hogy az
egyház egyetlen tagja sem halt meg vagy sebesült meg, még akkor sem, ha
kevesebb, mint egy kilométerre élt attól a helytől, ahol az atombomba
becsapódott?
Asako kétségekkel a szívében kezdte meglátogatni
az egyház minden tagját, akik a városban voltak a támadáskor. Arra a
megállapításra jutott, hogy még aznap a halál minden szörnyűséges,
borzalmas lehetőségei közepette sem halt meg vagy sérült meg egyetlen egyháztag
sem. Igazat mondott a kislány, aki épp azért tudta elhinni, hogy az Úr
épségben megőrizte a három hithű férfit a tüzes kemencében, mert a nagymamája
sokszor elmondta neki, egyetlen hirosimai hívő adventistát sem érte
baj a támadáskor.
A nyomozás során Asako meghallgatta Hiroko Kainou
vallomását, akit meglepett a bombázás napján a hirtelen és erős szél, térdre
esett és imádkozott. Bár a házában minden üvegdarab felrobbant, egyetlen
karcolás nélkül maradt. A hirosimai adventista egyház 20 tagja közül
valamennyien biztonságban voltak. Semmilyen sérülést sem szenvedtek. Hatan
közülük, akik már idősek voltak, azóta elhunytak, de Morita és felesége,
Yosimuráek, Szumiék, Macutaniék és még mások életben voltak.
Iwa Kuwamoto, aki még ma 83 évesen is hirdeti az
evangéliumot otthonról, telefonon vagy levelezés útján, a
bombatámadás idejen 1 kilométerre tartózkodott a
becsapódás helyszínétől. Amikor előmászott a leomlott épületek romjai
alól, szemtanúja volt egy hatalmas gomba alakú óriásfelhőnek, amely beborította
a napot, és sötétségbe borította a területet. Kétségbeesetten próbált segíteni
hitetlen férjének, hogy kikerüljön a radioaktív hulladék alól, ám a tomboló
tűz egyre inkább körbezárta őket. Iwa sírva fogta férje kezét, és
igy szólt hozzá:
a tűz hamarosan itt lesz. Nem tehetek mást; haljunk meg itt együtt. Isten
mindent tud. Kérlek, higgy Jézus Krisztusban! Én nem menthetlek meg!”
A férje így válaszolt: "Nem, én itt meghalok, de neked
ki kell menekülnöd a gyermekeink érdekében. Valahogy helyezd biztonságban
magad, és keresd meg a gyerekeket. Kérlek tedd meg a gyerekekért!” Iwa újra csak azt bizonygatta: "Nem,
lehetetlen, hogy megmeneküljek ebből a tűzből. Itt halok meg veled.”
Elesnek mellőled ezren, és jobb kezed felől tízezren, és hozzád nem is
közelít.
(Zsoltárok könyve 91: 7)
A férje így folytatta: "Nem! Itt rendben leszek. Hosszú
ideig lázadtam, dacoltam anyám ellen és ellened, és nem hittem Istenben. De
most már hiszek Isten üdvösségében, az Ő megváltásában, tudom, hogy újra látjuk
egymást. Kérlek, nagyon kérlek menj és keresd meg a gyerekeket. Kérlek,
menj!"
Iwa égő könnyekkel és összetört szívvel otthagyta a férjét, útközben
vizet öntött magára, úgy menekült ki a lángok közül, és végül újra
találkozott gyermekeivel.
Tomiko Kihara orvosként dolgozott, és saját klinikája volt.
A robbanás előtti éjszakán ügyeletben volt, és hajnali 2-kor ért haza. Aludt,
amikor a bombát ledobták. Bár kevesebb, mint egy kilométerre volt a robbanás
helyétől, semmi sem esett rá, és semmilyen formában nem sérült meg. A
robbanástól megrémülve kiszaladt, hogy megnézze, mi történik, de csak az égett
és megfeketedett földet látta.
Felismerve a helyzet súlyosságát, rohant a város szélén lévő
kórházba, és ott, egy hétig pihenés, alvás nélkül, az áldozatokért dolgozott,
mint azon kevés orvosok egyike akik a robbanás után még életben maradtak a
városban. A tragédiát követő hetekben és hónapokban továbbra is mindent
felhasznált, hogy segítsen az áldozatoknak. Sokak számára tudott ilyen módon
bizonyságot tenni az Úr szeretetéről.
Egy egész
életen át tartó szolgálat
E történetek meghallgatásának eredményeként Asako Furunaka
egyre inkább bízni kezdett Istenben és megkeresztelkedett. Elhívást
kapott, hogy ossza meg másokkal Megváltója hűségéről nyert tapasztalatát. 58
éves korában beiratkozott a Saniku Gakuin Egyetem Teológiai Karára. A diploma
megszerzése után lelkész lett a Kashiwa Hetednapi Adventista Egyházban, majd
később bibliatanítóként dolgozott a Kisarazu Adventista templomban.
Nyugdíjba vonulása után továbbra is aktív evangélista munkát
végzett a környezetében. Immár 88 évesen is jó egészségnek örvend és azt
mondta: "Nincs földi családom, aki eltartana, akire támaszkodhatnék. De
tudom, hogy Isten szeret engem, ezért boldog vagyok, ez elegendő számomra. ”
Átok, amely áldássá vált…
A japán kormány 1945 nyarán elrendelte az adventista egyház
épületének lebontását. Az első presbiternek magának kellett felügyelnie az 1917
óta működő templom lebontását. Szomorú nap volt.
A templom lebontása miatt a tagok szétszéledtek az egész
országban. Ami tragédiának tűnt, áldássá vált, amikor a bomba Hirosimára esett.
A templom lebontása miatt csak 20 tag maradt Hirosimában. Mindenki túlélte a
bombázást.
https://noticias.adventistas.org/pt/noticia/missao/o-milagre-de-hiroshima/
(Suyuki Ryoko könyvtárosként dolgozik az Észak-ázsiai, csendes-óceáni
Divíziónál, melynek központja a Koreai Köztársaság területén található. Férje
titkárként dolgozik ugyanitt. A házaspár több, mint harminc évet szolgált
a helyi japán gyülekezetben lelkipásztorként. Három felnőtt gyermekük van.)
