Mefisztó és Margarita kettős szobra...

 

A Mefisztó és Margarita kettős szobra talán az egyik legkülönlegesebb,
leghihetetlenebb  alkotás a világon, ugyanis a szobor egyik oldalán egy férfi,
a másikon pedig egy női alak látható. Egy ismeretlen francia szobrász
készítette a XIX. században.
A szobor egy régi platánfa egyetlen darabjából készült. A Salar Jung
Múzeumban Hyderabad városában, Indiában van kiállítva. A szobor mögött
egy nagy tükör van, így mindkét figura látható. Misztikus alkotás, szimbolikus
alakok, fausti filozófia. A kísértő: férfi képében és a nő: aki a férfi befolyása 

alatt van. A Jó és a Rossz, ami egy gyökérből fakad.

Forrás: Internet

Maria Montessori „Tízparancsolata”...

                                                   Így neveljünk boldog gyermeket!

1. Soha ne érints meg egy gyermeket anélkül, hogy ő erre ne hívna meg (ne adna jelzést).

2. Soha ne beszélj rosszat a gyermekről a jelenlétében (vagy a távollétében).

3. Arra összpontosíts, hogy megerősítsd és segítsd benne mindannak a fejlődését,

ami pozitív.

4. Legyél aktív az előkészített környezet kialakításában. Gondozd azt aprólékosan

és folyamatosan. Segíts a gyermeknek, hogy pozitív kapcsolatot alakítson ki a környezetével.

5. Mindig állj készen arra, hogy válaszolj a gyermek hívására, ha szüksége van rád, és mindig hallgasd meg őt.

6. Segíts neki abban, hogy egyedül tudja megcsinálni a dolgokat, ezzel fejlesztve

az önállóságát.

7. Tiszteld a gyermeket, aki éppen pihen, vagy a többiek munkáját figyeli, vagy azon gondolkodik, amit tett vagy tenni fog. Soha ne szólítsd el, és ne kényszerítsd más típusú tevékenységre.

8. Segíts azoknak, akik tevékenységet keresnek, de nem találnak.

9. Fáradhatatlanul segítsd a gyermeket abban, hogy elsajátítsa azt, aminek még

nincs birtokában, és hogy leküzdje a hiányosságait.

10. Mindig a legjobb modorral bánj a gyermekkel, és a legjobbat nyújtsd neki

abból, amid van és ami a rendelkezésedre áll. Maria Montessori (1870-1952), olasz orvosnő, pedagógus és pszichológus, a róla
elnevezett pedagógiai-pszichológiai iskola megalkotója.

Pedagógiájának alaptézise máig nem avult el: „a gyermek tisztelete". 

Deák Ferenc gondolata a lelkiismeretről...

 

„Van egy hű barátom, kinek szava még a közvélemény szavánál is fontosabb előttem, kivel én soha nem alkuszom, mert parancsait szentnek tartom, s kinek neheztelését magamra nézve a legsúlyosabb csapásnak tekinteném, és ezen hű barátom: önlelkiismeretem.„

Kehidai Deák Ferenc (1803-1876), magyar politikus, jogász, táblabíró, államférfi, országgyűlési képviselő
és a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere. A reformkorban és a dualizmusban is meghatározó 
államférfi „a haza bölcse” és „a nemzet prókátora” titulust kapta.

Dosztojevszkij: Legnagyobb illúzió menekülni a fájdalom elől...

 

"Legnagyobb illúzió, amelyben élünk, az a hit, hogy elmenekülhetünk a fájdalom elől. Próbáljuk elkerülni, elfutunk előle, elnyomjuk, de a fájdalom nem ellenség, hanem tanító. Az a tűz, amely edzi a lelket – nélküle puhák, törékenyek, formálatlanok maradnánk. A fájdalom formál és alakít minket, erősebbé, valóságosabbá tesz. Azok, akik menekülnek előle, elszalasztják a leckéit, és árnyékként élnek, elszakadva az élet mélységétől. Az igazi erő abban rejlik, hogy szembenézünk a fájdalommal, mert a szenvedésen keresztül ismerjük meg igazán önmagunkat."

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821-1881), orosz író. Az orosz irodalom és az egész világirodalom mindmáig legnevesebb képviselőinek egyike, a 19. századi orosz irodalom felemelkedésének kulcsfigurája, az ún. filozófiai-ideológiai regény műfajának megalkotója, a lélektani regény mestere.

REVICZKY GYULA: TÉLEN...

 

Hópelyhek szállnak, szálldogálnak,

Megint egy évet sírba zárnak.

Lágy szemfedője hólepel,

Bent lobogó láng fénye mellett

Talán a szép nyárról csevegnek,

Kiket fagy, hó nem érdekel.

Ha zúg a szél, havat söpörve,

Megtérnek csöndes házi körbe,

Feledni szélvészt, zúzmarát.

Ha künn a vihar egyre jobban

Tombol, megfér egy kis sarokban

Az ellenség s a jóbarát.

Óh, mindig igy van e világba'!

Kiket baj ér vagy sors csapása,

Együtt busúlnak rendesen.

Boldog, kinek van púha fészke,

Ki, ha bu gond szállott fejére,

Egy kis sarokba' megpihen.

Reviczky Gyula (1855 - 1889) magyar költő, író.

Fésűs Éva: Ha...

 

Ha visszavarrnád a letépett gombot
   és összeöltenéd, ami szakadni kezdett;
ha belátnád, hogy ideje levetned
   hamis gyöngyökkel díszített ruhádat,
   s a büszkeléptű cipőt is lerúgnád,
   amiben eltitkoltan fáj a lábad;
ha nem panaszkodnál újra meg újra,
   hogy napról-napra kevesebbre futja,
   mert jóságodból hitvány emberekre
   áldoztál könnyelműen túl sokat;
ha csípéseid nyomát kenegetve
   kihúznád a saját fullánkodat;
ha nem mindig a hegy csúcsát csodálnád,
   amit a nap vakító fénybe vont,
   de észrevennéd a riadt bogárkát
   a lábad előtt, nehogy eltaposd;
ha ékestollú madarak helyett
   a tenyeredből egyszer megetetnél
   egy ázott verebet;
ha időnként a füled is befognád,
   hogy annyi bolondító zaj után
   meghallgasd a csend mondanivalóját;
ha egyszer végigálmodnál egy álmot
   és elhinnéd a hihetetlent;
ha arra nevetnél, aki veled van
   és nem azután néznél, aki elment;
ha elfogadnád tövissel a rózsát
   és feltétel nélkül szeretni mernél –
   milyen boldog lehetnél!

Fésűs Éva asszonynevén Temesi Lajosné, (1926-2019),
Kossuth-díjas magyar írónő.