Deák Ferenc gondolata a lelkiismeretről...

 

„Van egy hű barátom, kinek szava még a közvélemény szavánál is fontosabb előttem, kivel én soha nem alkuszom, mert parancsait szentnek tartom, s kinek neheztelését magamra nézve a legsúlyosabb csapásnak tekinteném, és ezen hű barátom: önlelkiismeretem.„

Kehidai Deák Ferenc (1803-1876), magyar politikus, jogász, táblabíró, államférfi, országgyűlési képviselő
és a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere. A reformkorban és a dualizmusban is meghatározó 
államférfi „a haza bölcse” és „a nemzet prókátora” titulust kapta.

Dosztojevszkij: Legnagyobb illúzió menekülni a fájdalom elől...

 

"Legnagyobb illúzió, amelyben élünk, az a hit, hogy elmenekülhetünk a fájdalom elől. Próbáljuk elkerülni, elfutunk előle, elnyomjuk, de a fájdalom nem ellenség, hanem tanító. Az a tűz, amely edzi a lelket – nélküle puhák, törékenyek, formálatlanok maradnánk. A fájdalom formál és alakít minket, erősebbé, valóságosabbá tesz. Azok, akik menekülnek előle, elszalasztják a leckéit, és árnyékként élnek, elszakadva az élet mélységétől. Az igazi erő abban rejlik, hogy szembenézünk a fájdalommal, mert a szenvedésen keresztül ismerjük meg igazán önmagunkat."

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821-1881), orosz író. Az orosz irodalom és az egész világirodalom mindmáig legnevesebb képviselőinek egyike, a 19. századi orosz irodalom felemelkedésének kulcsfigurája, az ún. filozófiai-ideológiai regény műfajának megalkotója, a lélektani regény mestere.

REVICZKY GYULA: TÉLEN...

 

Hópelyhek szállnak, szálldogálnak,

Megint egy évet sírba zárnak.

Lágy szemfedője hólepel,

Bent lobogó láng fénye mellett

Talán a szép nyárról csevegnek,

Kiket fagy, hó nem érdekel.

Ha zúg a szél, havat söpörve,

Megtérnek csöndes házi körbe,

Feledni szélvészt, zúzmarát.

Ha künn a vihar egyre jobban

Tombol, megfér egy kis sarokban

Az ellenség s a jóbarát.

Óh, mindig igy van e világba'!

Kiket baj ér vagy sors csapása,

Együtt busúlnak rendesen.

Boldog, kinek van púha fészke,

Ki, ha bu gond szállott fejére,

Egy kis sarokba' megpihen.

Reviczky Gyula (1855 - 1889) magyar költő, író.

Fésűs Éva: Ha...

 

Ha visszavarrnád a letépett gombot
   és összeöltenéd, ami szakadni kezdett;
ha belátnád, hogy ideje levetned
   hamis gyöngyökkel díszített ruhádat,
   s a büszkeléptű cipőt is lerúgnád,
   amiben eltitkoltan fáj a lábad;
ha nem panaszkodnál újra meg újra,
   hogy napról-napra kevesebbre futja,
   mert jóságodból hitvány emberekre
   áldoztál könnyelműen túl sokat;
ha csípéseid nyomát kenegetve
   kihúznád a saját fullánkodat;
ha nem mindig a hegy csúcsát csodálnád,
   amit a nap vakító fénybe vont,
   de észrevennéd a riadt bogárkát
   a lábad előtt, nehogy eltaposd;
ha ékestollú madarak helyett
   a tenyeredből egyszer megetetnél
   egy ázott verebet;
ha időnként a füled is befognád,
   hogy annyi bolondító zaj után
   meghallgasd a csend mondanivalóját;
ha egyszer végigálmodnál egy álmot
   és elhinnéd a hihetetlent;
ha arra nevetnél, aki veled van
   és nem azután néznél, aki elment;
ha elfogadnád tövissel a rózsát
   és feltétel nélkül szeretni mernél –
   milyen boldog lehetnél!

Fésűs Éva asszonynevén Temesi Lajosné, (1926-2019),
Kossuth-díjas magyar írónő.