Egy cár így szólt betegségében: - Annak adom oda birodalmam felét, aki meg tud gyógyítani. - Akkor összeült az ország minden bölcse s tanácskozni kezdtek, hogy lehetne meggyógyítani a cárt. De senki sem tudta. Csak az egyik bölcs jelentette ki, hogy a cárt meg lehet gyógyítani. Ezt mondta: - Ha lehet találni egy boldog embert, annak le kell húzni az ingét s fel kell adni a cárra - attól majd meggyógyul.
A cár embereket küldött szét, hogy boldog embert keressenek a birodalmában; de küldöttei nem tudtak boldog embert találni az egész országban. Nem volt egyetlen ember sem, aki mindennel meg lett volna elégedve. Az egyik gazdag, de beteg, a másik egészséges, de szegény, a harmadik egészséges is, gazdag is, de rossz a felesége; van, akinek a gyermekei nem jók - valamiért minden ember panaszkodik.
Egyszer a cár fia este későn elhaladt egy kunyhó mellett s hallja, hogy bent valaki ezt mondja: - No, Istennek hála, kidolgoztam magam, jóllaktam, s most lefekszem s jót alszom; kell ennél több nekem? - Megörvendett a cár fia és megparancsolta, hogy húzzák le annak az embernek az ingét, s adjanak érte annyi pénzt, amennyit csak kíván, az inget pedig vigyék el a cárnak.
A küldöttek elmentek a boldog emberhez, s le akarták húzni róla az inget; de a boldog ember olyan szegény volt, hogy nem is volt ing a testén.
Lev Tolsztoj (1828-1910) orosz író, filozófus; az orosz irodalom és a világirodalom egyik legnagyobb alkotója, „legragyogóbb lángelméje”, a realista orosz próza mestere.
Lev Tolsztoj (1828-1910) orosz író, filozófus; az orosz irodalom és a világirodalom egyik legnagyobb alkotója, „legragyogóbb lángelméje”, a realista orosz próza mestere.
