2018. december 13., csütörtök

Túrmezei Erzsébet: Isten szava...

Kacs Gyula fotója...

A jó Isten hozzánk
sohasem szólt szebben,
soha meghatóbban,
mint a szeretetben.
Szívünk dobogása
az Isten beszéde,
megérti a földnek
minden nemzetsége.
Minden falat, amit
megfelezel mással:
fölér Isten előtt
egy-egy imádsággal.
S míg födeled védőn
hajlik az árvára:
ha szalmafödél is
az az Isten háza.
Mert az Isten hozzánk
sohasem szól szebben,
mint a könyörülő
édes szeretetben.


Túrmezei Erzsébet (1912-2000), 
 evangélikus költő, műfordító, tanár.

2018. december 9., vasárnap

E.G.White: Jön a karácsony!

Árvai Márta festménye...

Jön a karácsony! - hangzik az egész világon kelettől nyugatig és északtól délig. Az ifjak, az érett korúak, sőt még az idősek számára is az általános öröm és nagy boldogság napja ez. De mi is a karácsony, hogy ekkora figyelmet követel? Feltételezik, hogy december 25-e Jézus Krisztus születése napja, és annak megünneplése szokássá és népszerűvé vált. Mégsem biztos, hogy Jézus születésének valódi napját tartjuk meg. A történelem nem ad erről határozott bizonyítékot.
A Biblia sem adja meg a pontos időt. Ha az Úr üdvösségünk szempontjából fontosnak tartotta volna ennek ismeretét, akkor kijelentette volna azt a próféták és apostolok által, hogy mindent megtudjunk e dolog felől. De a Szentírás hallgatása e kérdésben bizonyítja, hogy azt bölcsen elrejtették szemeink elől. Bölcs belátásában az Úr elrejtette azt a helyet, ahol Mózest eltemette. Isten eltemette, Ő támasztotta fel és mennybe vitte őt. E titok célja a bálványimádás megakadályozása volt. Aki ellen fellázadtak, amíg tevékenyen szolgált, és akit az emberi türelem végső határáig ingereltek, azt szinte istenként imádták, miután a halál elragadta tőlük. Ebből a célból rejtette el Isten Jézus születésének pontos napját, hogy ne a nap kapja meg azt a tiszteletet, amelyet Krisztusnak, a világ Megváltójának kell adnunk - akit el kell fogadnunk; akiben bíznunk kell, akire támaszkodnunk kell, mert Ő mindenképpen üdvözíteni tudja azokat, akik hozzá jönnek. Lélekben kell imádni Jézust, a végtelen Istennek Fiát."

E.G.White: Boldog otthon 401. oldal
http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/bo/77.htm

2018. december 7., péntek

Visszajön Jézus...(ének)






https://www.youtube.com/watch?v=PnvA6FhwiBU

További énekek az alábbi linken meghallgathatóak Árvai Márta szerkesztésében:
https://www.youtube.com/@maranatha3071/videos

2018. december 6., csütörtök

Reviczky Gyula: Tartsatok bűnbánatot!

saját fotóm: Földi hajló fák...(H.Gy.)

Megromlott már a régi erkölcs.
Egy kor veszőbe’ van megint.
Szakadj le, új idők viharja!
Pusztíts, dühöngj kedved szerint.
Bábel tornyának építői,
Hogy’ összezagyválódtatok.
Kezdhetitek megint elülről...
Óh, tartsatok bűnbánatot!
Jut-e még eszetekbe néha,
Mi az az Isten ostora?
Mért kellett jönni vízözönnek,
S hogy mért pusztult el Szodoma?...
Erős Spartára, bölcs Athénre,
Rómára nem gondoltatok?...
Egy népvándorlás jöhet újra!...
Óh, tartsatok bűnbánatot!
Kérkedtek azzal, hogy e század
Mily bölcs, erős, mindenható.
Nem leli kedvét délibábban
S abban, mi szép, de nem való.
Ledöntött minden régi bálványt;
De a szív semmit sem kapott.
Nem boldog és nem jó az ember!...
Óh, tartsatok bűnbánatot!...
Jól tudom én is, hogy a szellem
Az ember dísze, jobb fele;
De jaj, ha csak józan sivárság,
Örömtelenség jár vele.
Mely megöli a gyermekálmot,
Óh, az a szellem átkozott!
Nem bölcs, a ki csak tud s nem érez...
Óh, tartsatok bűnbánatot!
A gyermek űzi még a lepkét,
Vigan bársonymezőt tapos.
Czukorról annyit tud, hogy édes
S a virágról, hogy illatos.
A természet még egyre dajkál,
A nap reánk áldást ragyog;
Csak a bölcs ember szíve parlag!...
Óh, tartsatok bűnbánatot!
Megoldható-e annyi rejtély?
S a tudás haszna óh, mi lesz!...
A föld s nap élte is mulandó
S velük az ember is kivesz.
S ki végsőnek marad, bevallja,
Hogy boldogság itt nem lakott;
Csak élvvágy s harcz az isten ellen!...
Óh, tartsatok bűnbánatot!
Hiába minden kutatások;
Gyöngék vagyunk és kicsinyek.
Áldott, ki a könnyet letörli
S megért egy szerető szívet.
Ugy jártok, mint a zord titánok; -
Csupán az istenek nagyok.
Az ő hatalmuk víhatatlan!...
Óh, tartsatok bűnbánatot!
Jöjjetek sírni templomomba;
Verjétek bűnös melletek’,
S a szeretet nagy istenétől
Jó, tiszta szívet kérjetek.
A könnyezőhez, búsulóhoz
Vigasztaló szót szóljatok.
Egymást ölelve, megbocsátva:
Igy tartsatok bűnbánatot!


Reviczky Gyula (1855 - 1889) magyar költő, író.

2018. december 4., kedd

Pilinszky János: Advent a várakozás megszentelése...





                                                          Jankóné Menyhárt Henriett fotója...



https://www.youtube.com/watch?v=w-eRCOebVqQ&feature=youtu.be&fbclid=IwAR3WMsNxWwEDQeM_kuuv5l_Hh7DxPQL4kIfKcDRhOfO6FvZ8nXCrIuDnvGY

Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk, és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. 
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

(Pilinszky János: Publicisztikai írások. A szöveg megjelenése: Új Ember, 1974. december 15.)

Pilinszky János (1921-1981), a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas.

2018. december 2., vasárnap

Márai Sándor: December...(Várok a szeretetre)





Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letöröltük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni.
A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszabbakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almásrétes és diadal összes ellenségeim fölött.
Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok előtt, nézelődöm. Öngyújtó nem kell. Fényképezőgép, Victor Hugo összes művei, bőrben, zsebkés, melynek gyöngyház tokjában ötféle penge van, továbbá dugóhúzó, körömtisztító és pipaszurkáló is, nem kell. Semmiféle tárgy nem kell már, s ha jól meggondolom, lemondok Indiáról, Ausztráliáról és a Marsról is, ellenségeim cikkeit érdeklődéssel olvasom, s színházba lehetőleg egyáltalán nem járok.
Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.
Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban.
A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.
Mindezt tudva, az egyre zavartabb és bizonyosabb tudásban, nem tehetek mást, mint sorra járni az üzleteket, s vásárolni öngyújtót, illatszert, nyakkendőt és jegylyukasztót, gőzvasutat és Victor Hugo összes műveit. Tudom, hogy mindez reménytelen. Mit csináljak? Az ember azt adja, amit tud.
(Négy évszak: December)

Márai Sándor (1900-1989), eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik magyar író, költő, újságíró. Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott.

Harmati Gyöngyi: Vers újesztendőre!






Betelt a naptár, újra köddé vált 365 nap,
Érkezik szélsebesen az újesztendő első napja,
Kopog, dörömböl a január szívünk ajtaján.
Életünket idén is Isten erős karja védelmezi,
Szeretetének aranysugara körbeöleli a világot.

Új remények élednek az elmúlt év romjain,
Jóság, irgalom kísérje csendes lépteink.
Égi Atyánk, csetlő-botló gyermekeidet  
Vidám, örömteli lélekkel ajándékozd meg.
Egészségben, betegségben, gondok között
Tiszta, világos ígéreteid bátorítsanak minket.

Köszönet, hála szavai csendüljenek,
Ígazság szavai, cselekedetei zendüljenek.
Velük egymást vigasztalva, megvigasztalódunk.
Áldás, boldogság, megelégedettség
Napjai kísérjenek minket a Te utadon járva.
Oly gyorsan eltelik leheletnyi életünk,
Kezdjünk el hát még ma szeretni.

Kívánok békés, reményteljes újesztendőt!
Harmati Gyöngyi
      S.D.G.

Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/301980

További verseim ezen a linken olvashatóak: