"Egy idős hölgy elmegy a doktorhoz és és így szól:
- Doktor úr, van egy csomó panaszom az egyik kezem mind az öt ujjára jut egy.
- Hadd halljuk, szólt a doktor.
- Az egyik ujjam a meghalt férjem, a második ujjam a testi panaszaim, a harmadik, hogy már olyan kevés dologra vagyok képes, a negyedik, hogy néha olyan magányosnak érzem magam, az ötödik, hogy már lassan az összes ismerősöm elment.
- De mi a helyzet a másik kezével?
- Azok jelentik életem áldásait - felelte.
Az első, hogy van minden nap mit ennem! A második, hogy a szép kis házam télen is jó meleg. A harmadik, hogy vannak körülöttem segítőkész emberek. A negyedik, hogy egy csomó betegség elkerült, ami ebben a korban előadódhat. Az ötödik, hogy elég pénzem van, hogy a számláimat ki tudjam fizetni.
A doktor alaposan megnézi mind a két kezet.
Az asszony ránéz és így szól:
- Ez a két kéz, amelyet meggyötőrt a gyász, amely könnyeket szárított, időnként ökölbe szorult,
egyúttal az a kéz, amely tudja, hogy mi az élet. És tudja Doktor úr, hogy mi történik, amikor ezt a
két kezet összeteszem?
Amikor imádkozom valami történik a kezemmel. Akkor azok az ujjak, amelyek az áldást tartalmazó kézen vannak belefúródtak a szomorúságokat jelentő ujjak közé. És ekkor a nehéz dolgokat jelentő ujjak megérintik az áldást jelentő ujjakat. És ekkor azt történik, hogy az áldások visszatartják a nyomorúságot az életemben. Imádságomban Isten elé viszem a bánatomat, majd elkezdem számba venni Isten áldásait.
Tudja, hálás vagyok azért, hogy két kezem van, jól kiegészítik egymást. Segítenek egyensúlyban maradni, és így az életem kevésbé feszítő.
Az orvos egyetértőleg bólint. Majd összekulcsolja az egyik kezén levő ujjait a másik kéz ujjaival. És elmerül a gondolataiban...."
(Forrás: Internet)
