József Attila: Én nem tudtam

Árvai Márta festménye...

Én úgy hallgattam mindig, mint mesét,a bűnről szóló tanítást. Utána nevettem
is – mily ostoba beszéd!
Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva!

Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség
barlangja szívem. Azt hittem mamája
ringatja úgy elalvó gyermekét,
ahogy dohogva álmait kínálja.

Most már tudom. E rebbenő igazság
nagy fényében az eredendő gazság
szívemben, mint ravatal, feketül.

S, ha én nem szólnék, kinyögné a szájam
bár lennétek ily bűnösök mindnyájan,
hogy ne maradjak egész egyedül.


József Attila (1905-1937) huszadik századi posztumusz
Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, a magyar
költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.