Bajor László: Karácsonyi gondolatok...

Kétezer éve, hogy megszületett Jézus.

Hogy mikor? Nem tudjuk egyáltalán.
Bibliát firtatva, úgy tetszik mégis,
október közepén, egy éjszakán.
Azután felnőtt. És nem maradt gyermek.
Nem maradt gyermek! Ezt értsük meg jól!
Nem kicsi többé már, hanem hatalmas,
s hozzánk e hatalmas Úr Jézus szól!

Ő, aki egy szavával teremtett mindent,
s a pillantásától függ ismét a vég!
Az akaratából világok születtek,
s nagy munkájában nem mondja: „Elég!”
Világegyetemünk mérhetetlen gömbjét
szakadatlanul építi tovább.
Milliónyi csillagot teremt percenként.
Minden teljesíti a parancsszavát.

S kit nem fogadhat be az idő s a tér,
ki Úr a világmindenség felett,
letéve égi dicsőségét, lejött,
egy anyaméhben foglalva helyet.
Ez a hatalmas és teremtő Isten,
ez a mi Megváltónk és Főpapunk!
Ő, aki mindenki előtt született,
eljött a Földre, mint Úr Jézusunk!

Öröktől fogva való Ő, mert Ő a „VAGYOK”
Mózes és Ábrahám beszélt vele.
Betlehem városa földi szempontból
volt csupán születésének helye.
Mária is csak eszköz volt ebben.
Úgy, mint a szalma és a jászol is.
Felnőtt, és csodatettei túlnőttek Földünk
parányra szabott, szűk határain.

Golgota keresztjén az életét adta,
a Mennyet s a Földet így váltva meg.
Visszatért azután az égi honba,
Az Atyja jobbján s trónján nyerve helyet.
De visszatér újból, mert megígérte!
Ítéletet tart mindenki felett.

Meglátjuk akkor a világformáló,
az értünk átszegezett, drága kezet.
Angyali sereggel jön Jézus ismét!
Nem mint kisgyermek! Mint bíró, király!
Dicsőíti Őt majd sok-sok megváltott,
ki tisztán, boldogan előtte áll.

És felcsendül milliárd ajkon az ének,
„Hozsanna neked, ó, felséges Úr!”
Meghajol előtte minden teremtmény,
a széles nagy ég, a szépséges azúr!

Bajor László