Juhász Gyula: Béke..

 
 

És minden dolgok mélyén béke él 
És minden tájak éjén csend lakik 
S a végtelenség összhangot zenél 
S örök valók csupán mély álmaink. 
 

És minden bánat lassan béke lesz 
És mindenik gyötrődés győzelem 
S a kínok kínja, mely vérig sebez, 
Segít túllátni a szűk életen. 
 

Testvéreim: a boldogság örök 
S e tájon mind elmúló, ami jó 
S az élet, a szép, nagy processzió, 
 

Mely indul örvény és sírok fölött, 
Az égi táj felé tart csendesen 
S egy stációja van: a végtelen.

Juhász Gyula (1883-1937) magyar költő. A 20. század első felében Magyarország egyik
legelismertebb költője, József Attila előtt a magyarság sorsának egyik legjelentősebb
magyar lírai kifejezője.