Harmati Gyöngyi: Úszóleckék Hévízen....

Pillanatképek életem apró történéseiből...

saját fotóm: Hévízi-tó...(H.Gy.)

        Nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy Magyarország egyik legszebb helyén, a világhírű hévízi gyógyvíz segítségével kúrálhatom a betegségemet.  Csak volt egy kis bökkenő: féltem a tó mély vízétől. Hogyan fogom én legyőzni a víziszonyomat?
        Bizonytalanságomnak hangot adva váratlan segítséget kaptam szobatársamtól, aki "szaktanácsával" mellém állt, segített, bátorított. Kíséretében, úszógumival felszerelkezve merészkedtem bele először a vízbe: A kapaszkodónál óvatosan "lógva" töltöttem el pár percet, s csak lassan merészkedtem beljebb. A következő évben egy másik szintén barátságos, megértő és segítőkész betegtársam tanácsára hallgatva vásároltam egy pár karúszót. A szanatórium medencéjében való próbálgatás után (biztos ami biztos), meglepődve tapasztaltam milyen felszabadító érzés így mozogni a tó vízében. Most már elmertem engedni a kapaszkodót és szép lassan egyre jobban felbátorodtam. Ma már alig várom, hogy megcsobbanhassak a gyógyvízben. "Vízi jártasságom" óta a gyógykezelések végén mindig szomorúan búcsúzom el a tótól - annyira megkedveltem, hogy már az sem zavar, hogy mennyire mély és sehol sem ér le a lábam.
       Pár évvel ezelőtt úgy alakult, hogy a sok törődést amit szobatársaimtól kaptam én is viszonozhattam valaki másnak. A szanatórium medencéjében az egyik vízi torna alkalmával megpillantottam egy idős hölgyet, aki láthatóan félt a vízben, görcsösen kapaszkodott a medence korlátjába. (Mintha csak régebbi önmagamat láttam volna.) A torna befejezése után odaúsztam hozzá és elkezdtünk beszélgetni. Beigazolódott a sejtésem: csak a családja kedvéért szánta rá magát a gyógykezelésre. Megígérte nekik, hogy mindent megtesz a gyógyulása érdekében. Biztattam, elmeséltem a saját történetemet, és felajánlottam a karúszómat kipróbálásra, amit egy kis gondolkodás után el is fogadott, ha én is mellette maradok a vízben. Jó érzés volt látni ahogyan "Marika néni" szép lassan felbátorodik és már nem fél a korlátot elengedni. A próbálkozások meghozták a "sikert", pár órával később már boldog mosollyal az arcán mutatta meg mindenkinek a "tudományát". 

     Jóleső melegséggel töltött el, hogy én is részese lehettem víziszonya legyőzésének, és önkéntelenül is eszembe jutott az alábbi Ige: „...aki mást felüdít, maga is felüdül" (Példabeszédek könyve 11:25).

Harmati Gyöngyi
      S.D.G.

Hasonló családi történeteket, pillanatképeket az életünkből ezen a linken olvashatsz:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek


A történet megjelent a
Nyitott Szemmel magazin 52. számában...
www.nyitottszemmel.hu